A japán szerencsemacska, avagy maneki-neko

A japán szerencsemacska, avagy maneki-neko

Az integető macska gyakorta előforduló szobrocska Japánban. Általában kerámiából készül, és úgy tartják, szerencsét hoz a tulajdonosának. Sokszor üzletek, éttermek, szalonok és vállalatok bejáratánál találkozhatunk vele. A modernebbek elektronikusan vagy elemmel működnek, így mozgatva a mancsukat.

A maneki-neko több változata ismert, különböző színekben és pózban megtalálható. A leggyakoribb szín a fehér, a fekete, az arany és a piros. A szobrokon kívül kulcstartóként, perselyként, virágcserepeken és evőpálcikákon találkozhatunk vele. Néha tévesen „kínai szerencsemacskának” hívják, mivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kínai kereskedők körében is.

A mechanikusan működő integető macska lefelé álló mancsa az arra látogatókat invitálja beljebb. A Nyugattal ellentétben, az ázsiai országokban, ha valakit magunkhoz szeretnénk inteni, nem lentről felfelé, hanem fentről lefelé kell mozgatnunk a kezünket. Néhányat kifejezetten a nyugati szokásokhoz igazítva felfelé álló manccsal látnak el.

Úgy vélik, minél magasabbra emeli a mancsát, annál nagyobb lesz a szerencse.

Az integető macska szimbólumának eredetével kapcsolatban igen sokféle legenda kering a köztudatban.
Néhányan úgy gondolják a maneki-neko Oszakából, megint mások pedig, hogy Tokióból (régebbi neve Edo) származik. Először a késő Edo-korban jelent meg Japánban. Egy újságcikk bizonyítja, hogy 1876-ban, a Meidzsi-korszakban már kimonóba öltözött maneki-nekót osztogattak egy oszakai szentélyben. Egy 1902-es hirdetés pedig azt bizonyítja, hogy mennyire népszerűek voltak a századfordulón.

Mindezek ellenére a maneki-neko pontos eredete ma is bizonytalan, de számos monda szolgál magyarázatul.
Az egyik legenda szerint egyszer egy macska jelent meg egy szamuráj előtt, és első lábával integetni kezdett neki. A szamuráj igen kedvesnek találta ezt a látványt, és követni kezdte a macskát. Néhány perccel később villám sújtott a fába, mely alatt korábban állt. Az integető macska megmentette az életét!

A másik legenda már jobban magyarázza az integető macska szerencsehozó tulajdonságát. Egy buddhista kolostor szerzetesei igen nagy nélkülözésben éltek, ám kedvenc macskájuk táplálására mindig nagy gondot fordítottak, még akkor is, amikor nekik már nem volt mit enni. Egy szép napon a cica a kolostor előtt sütkérezett az út szélén. Mikor arra jött egy gazdag sógun kíséretével, a cica integetni kezdett feléjük. A sógun kíséretéhez tartozó egyik gazdag szamuráj harcost magával ragadta a helyes macska látványa, és amint észrevette, hogy egy kolostor előtt ül, úgy döntött, bemegy egy imára. Odabent a szamuráj meglátta, milyen nyomorúságos körülmények között élnek a szerzetesek, és az erszényében található összes pénzt nekik adta. A szerzetesek felépültek, a szamuráj tudata megtisztult, az integető cica pedig hamarosan szerencsehozó amulettként folytatta pályafutását.

A kóbor macska és a bolt: Egy elszegényedett bolt (fogadó, kocsma vagy templom, stb.) tulajdonosa magához vett egy kóbor macskát annak ellenére, hogy neki sem volt mit ennie. Hálából a macska nem messze a bolttól letelepedett és integetni kezdett az arra járóknak, ez fellendülést hozott a jótékony tulajnak. Ezek után az integető macska egy fajta szimbólummá vált, ami jó szerencsét hoz a kis vállalkozásoknak.

A nemes és a figyelmeztető macska:
Egy nap egy tudós elment egy macska mellett, ami úgy tűnt, hogy neki integet. Jelnek tekintve a macska mozgását, a nemes ember megállt és odament hozzá. Letérve az útjáról észrevette, hogy elkerült egy csapdát, ami ott hevert előtte. Azóta a macskákra bölcsesség és szerencse szellemeként tekintenek. Sok japán szentélynél vagy háznál megtalálható a felemelt mancsú macska szobrocska, ezért gyakran nevezik kami-nekónak utalva a kami vagyis szellem mivoltára. A történetben szereplő nemes, verziótól függően, lehet valamelyik japán császár vagy más történelmi személy, mint Oda Nobunaga és Ii Naotaka szamuráj.

A színváltozatok jelentése:

A legelterjedtebb a háromszínű, fehér alapon vörös és fekete foltokkal. Valószínűleg azért mert úgy tartják, hogy ez hozza a legtöbb szerencsét és hasonlít a japán kurta farkú macskára, ami a figura alapjául szolgálhatott.

A fehér a tisztaságot és a pozitív dolgokat szimbolizálja, és a szerencsét vonzza. Megjelenésének az oka a készítők lustaságából eredhet, mert nem festették fel a foltokat.

Az aranyszínű a jólétet és a gazdagságot szimbolizálja.
A fekete maneki-neko a gonosz szellemeket űzi el. A nők gyakran hordanak maguknál ilyen talizmánt, hogy távol tartsák a zaklatókat és a tolvajokat.

Általában valamilyen díszítő elemet visel a nyaka körül. A legjellemzőbb a nyakörv, a csengő és a partedli. Ez valószínűleg az Edo-kori gazdag családok macskáinak kinézetéhez hasonlatos. Népszerű volt a piros nyakörv, ami egy piros virágból, a hicsirimenből készült, rajta kis csengettyűvel, amely nemcsak dekorációként szolgált, de tudatta azt is, merre jár az állat.

Az érme, amit a macska tart, szerencsét és jólétet hoz.

Az antik példányok készülhetnek faragott fából vagy kőből, kézzel készített porcelánból vagy öntöttvasból. A modern maneki-nekót tipikusan kerámiából csinálják, de használhatnak hozzá más anyagot is, mint műanyag, fa vagy papírmasé. A drágább darabok készülhetnek jáde kőből vagy aranyból is.

Írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
http://xn--wikipdia-f1a.org/
feng shui bolt