TÁTIKA VÁRA

TÁTIKA VÁRA

Tátika-vár feltehetően Magyarország egyik legkorábban épült magánvára a Balaton-felvidéken.
Tátika és Rezi romjait ma is érdemes bevenni, persze nem vérrel, csak verejtékkel – de azt kétségkívül megéri értük hullatni az ezüstös törzsű bükkök alatt, menet közben az évszázadokon át tartó hatalmi harcokat felidézve és a lélegzetelállító panorámában gyönyörködve. Ha jól időzítünk, a túra végén még egy naplementét is kaphatunk ajándékba.

Zalaszántóra főként Európa egyik legnagyobb buddhista szentélye miatt látogatnak el a turisták, de aki idáig eljön, annak érdemes elvándorolnia a falutól csupán néhány kilométerre található Tátika várához is. Hogy sétálhassunk a középkori falak között, és végigfuttathassuk szemünket a csodás Szántói-medencén, egy 413 méter magas bazalthegyet kell meghódítanunk.
Túránk tehát Zalaszántóról indul (ahol a román-gótikus stílusú templomot és a Kotsy-vízimalmot is érdemes megnézni), innen északkeleti irányba, a Sümeg felé vezető úton kell haladni.
A falutól alig néhány kilométerre, az út jobb oldalán tábla jelzi a vár felé vezető utat.
Utunk sudár tölgyek és bükkök között vezet a hegytetőre. Nyáron a lomboktól nagyon jó árnyékot kapunk, de ilyenkor télen az ezüstös törzsű bükkök látványa sem utolsó. Lehet keresni óriási bazaltsziklákat is, de készüljünk rá, hogy nagyon jól álcázzák magukat: a növényzet már jórészt benőtte őket.

De vágjunk is bele a rom bemutatásába!

Ha Tátika váráról beszélünk, rögtön 3 várrom is eszünkbe juthat. Itt most elsősorban a leglátványosabb romról, a 413 m magasan álló felső várról lesz szó.De innen észak-nyugatra, egy jó 90 m-rel alacsonyabb dombon találhatók a korábbi építésű alsó vár szerény maradványai. A fellegvártól 600 m-re észak-keletre pedig a nem is oly rég felfedezett asszony vár csekély romjai láthatóak a 373 m magas Farkas-hegyen. Sőt a közeli Hamvaserdőben vaskori erődítés is állt egykoron, erről tanúskodnak az itt látható halomsírok.

A tatárjárás idején a mongol hadak az országot feldúlták, IV. Béla király (1235-1270) kénytelen volt Trau várába menekülni, az ország pedig káoszba süllyedt. Ezt a helyzetet használták ki a Tátika nemzetség tagjai, akik raboltak és pusztítottak a környéken. A fosztogatás során betörtek a Kaplony nemzetséghez tartozó Zlaudus birtokaira is, aki megpróbált visszavágni. 1244-ben Zlaudus veszprémi püspök lett, és a király az őt ért károkért úgy kárpótolta, hogy 1248-ban elkobozta a Tátika nemzetségtől Alsó-Tátikavárat és azt Zlaudus püspöknek adta.
Az új várat a veszprémi püspök építtette a tatárjárást követően
Mivel a püspök a tatárjárás tapasztalataiból okulva nem tartotta elég biztonságosnak Alsó-Tátikavárat, ezért a király engedélyével valamikor 1248 és 1257 között egy új, nagyobb kővárat emeltetett a „Tátika vára feletti Várad hegyen”, vagyis a várhegy csúcsún.
A várat 1257-ben Zlaudus a veszprémi püspökségnek ajándékozta fivérei beleegyezésével, ám mikor a püspök 1262-ben Tátika várában meghalt, testvérei rátették a kezüket mindkét várra és a veszprémi püspökség ott őrzött kincseire is.
Az egyház csak hosszú pereskedés után kapta vissza a várakat, azonban a veszprémi püspökség nem sokáig maradt meg Tátika várainak birtokában…
A XIII. század végén a Rezi várát építtető Pécz nembeli Apor és fivére Lukács zalai ispán kerítette hatalmába Tátika várait, ami ellen hiába tiltakozott Rád nembeli Benedek veszprémi püspök. Mivel Apor, I. Károly király (1308-1342) legbelsőbb hívei közé tartozott, foglalásait megtarthatta egészen utódok nélküli haláláig. A XIV. század elején a várat a Dunántúlon terjeszkedő Kőszegi család szállta meg, akiktől I. Károly visszaszerezte az 1321-es hadjárata során. A jogtalan foglalások ellenére Tátika várai 1342-ig a veszprémi püspökség tulajdonában maradtak, ekkor a király Piast Meskó püspökkel elcserélte a kálvölgyi királyi birtokért, ezzel a Zágráb felé vezető utat őrző Rezi és Tátika vára is királyi uradalom lett.
Ettől az időponttól kezdve a források már nem említették többé Alsó-Tátikavárat, az magára hagyatva romba dőlt.

Rezi és Tátika várait Nagy Lajos király (1342-1382) 1360 körül a legbelsőbb hívei közé tartozó Lackfiaknak adományozta. Csáktornyai Lackfi István és unokaöccse, Simontornyai Lackfi István meggyilkolását követően Luxemburgi Zsigmond király elkobozta a Lackfiak minden birtokát, köztük Tátika várát is. Az állandó pénzzavarban küzdő király a XV. század elején Rezi és Tátika várát, valamint Keszthely mezővárosát Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azokat Marczaly István fiainak – Miklósnak, Dénesnek és Péternek – adta tovább zálogba, akik ebben az időben többek között a Kereki mellett álló Fehérkő várát is birtokolták.

Mátyás király (1458-1490) halálát követően valószínűleg a környékbeli várakkal együtt Tátika várát is megszállták rövid időre Habsburg Miksa, későbbi német-római császár zsoldosai, akiket 1491-ben Kinizsi Pál űzött ki a Balaton-felvidékről.

Az 1526-os mohácsi csatavesztés, valamint a török terjeszkedés hatására a környékbeli nemesi családok, pálos kolostorok és a keszthelyi ferencesek értéktárgyaikat, kincseiket Tátika várában helyezték el, melyek értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot. 1538-ban Kecsethy Márton veszprémi püspök ostrommal vette be a várat, és az ott talált értékeket elrabolta.
Emiatt a Gersei Pethők vádat emeltek az ország rendjei előtt a püspök ellen, és létre is jött egy megegyezés a felek között, de a források szerint 1550-ben a püspök még hatalmában tartotta a várat. Buda 1541-es török kézre kerülését követően a Balaton-felvidéken is megjelentek a portyázó törökök, ezzel megnőtt az itteni várak szerepe.

Az 1545 körül a fehérvári török szandzsák ellen kialakított balatoni védelmi vonal várai között – Palota, Veszprém, Tihany, Vázsonykő, Tapolca, Csobánc, Hegyesd és Szigliget mellett – megtalálhatók voltak Rezi és Tátika várai is, azonban utóbbiak nem tartoztak a stratégiailag jelentősebb erősségek sorába, falaik között nem állomásoztak királyi zsoldosok. Tátika vára a XVI. század közepén már jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított, amit nem építettek ki az akkori időszak hadászati elveinek megfelelően, ezért fontos végvári feladatot nem tudott ellátni.

1571-re a birtokai pusztulása miatt jelentősen megrendült a Gersei Pethő család anyagi helyzete, egyre nagyobb gondot jelentett számukra Rezi, Tátika és Keszthely várainak fenntartása. Giulio Turco itáliai származású császári hadmérnök valamikor 1569 és 1571 között járt Tátika várában, leírása szerint védművei leromlott állapotban voltak, tizenhat főnyi őrsége nem képviselt komolyabb katonai erőt. Turco rajza a várat kerek alaprajzú külső védőművekkel ábrázolja.

A kis erősség sorsa végül a XVI. század végén pecsételődött meg. 1589-ben egy – a környéken portyázó – nagyobb török csapat lerohanta és elfoglalta a várat, majd kifosztása után felgyújtotta annak épületeit. Ezt követően az elszegényedő Gersei Pethő család már nem tudta azt újjáépíteni, sőt az őrsége Rezi várát is magára hagyta. A két vár ettől kezdve az időjárás viszontagságainak kitéve pusztult, egy 1592-es oklevélben már mint romvárakról írtak róluk. 1713-ban a császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották a még megmaradt romokat, később az itt birtokos Festetics család sem állíttatta helyre a várat.

Történelmi emlékeink állagmegóvása, feltárása szerintünk fontos kérdés, hiszen a Balaton szűkebb környezetében is több eltűnt kolostort, templomot vagy ledőlt tornyot lehetne említeni, amelyet még a 100 évvel előttünk erre járók leírtak, illetve láthattak. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az elhagyott, omladozó történelmi helyek teljesen más varázzsal bírnak, mint azok, amelyeket szinte újra felépített a jelen kor embere, belépődíjért, panoptikumért, várjátékokért és kürtős kalácsért cserébe. Talán nem is baj, hogy az említett rom “archetípusok” mindkettőjével találkozhat a látogató.

Tátika és Rezi legendái

Tátika és Rezi váraival kapcsolatban két legendáról fogok írni a következőkben. Kisfaludy Sándor Tátika című művében olvashatunk Szánthó Manczi és Rezy Sándor szerelmi történetéről. Eszerint a szép Manczi – apja, Szántó Gáspár halála után – árván maradva mostohájával Czudar Judith asszonnyal és féltestvérével élt együtt Tátika várában. Rezy Sándor úrfi – a közeli Rezi várának ura, aki éppen a török elleni hadjáratról érkezett haza, ahol Galambócnál megmentette Zsigmond király életét – is megjelent Szánthó Gáspár temetésén, és megpillantotta a szép Manczit, akivel gyermekkorában sokat játszott. A két fiatalt korábban egymásnak szánták szüleik, és most Szánthó Gáspár sírja felett eljegyezték egymást. Azonban Rezy Sándornak vissza kellett térnie Budára a királyi udvarba, ahol a buja Cillei Borbála királyné elcsábította. A fiatal vitéz levelet írt menyasszonyának, melyben felbontotta a jegyességüket, aztán pedig bűnétől gyötrődve járta az erdőket, várva a halált.
Manczi mostohája, Czudar Judith irigyelte a fiatal lány sok kellemét, valamint az apjától rá maradt értékeket, ezért elhatározta, hogy meggyilkoltatja, de halálát balesetnek tünteti föl. Szövetkezett szeretőjével, Hermán deákkal, a cseh pribékkel és együtt elhatározták, hogy karácsony éjjelén kicsalják a meredek szirten álló Rozália-kápolnához imádkozni. Korábban azon a helyen élt egy Lázár nevű remete, aki Szántó Gáspárnak tanácsosa volt, Manczi pedig sok időt töltött a remete társaságában. Lázárt azonban Czudar Judith és Herman a várban élő Pongrácz nevű hajdúval megölették, mert tartottak tőle, de a gyilkosságról senki sem tudott. Mikor aztán megtalálták a remete holttestét hajlékában, azt kezdték regélni róla a környékbeli emberek, hogy éjjelenként sóhajtva, nyögve járja a vidéket. A gonosz mostoha és cseh cinkosa ezt a regét akarták felhasználni Manczi elvesztésénél, ugyanis azt tervezték, hogy mikor a lány a kápolnánál a kereszthez borul, megjelenik Pongrácz hajdú Lázár lelke alakjában, és az ártatlan teremtést a mélybe veti. Pongrácz el is indult a tervezett merénylet színhelyére karácsony éjjelén, azonban útközben találkozott a környéken kóborló, elvadult külsejű Rezy Sándorral, akit Lázár remete lelkének hitt, ezért rettegve mindent elmondott az aljas merénylet terveiről, és irgalomért esedezett. Mikor mostohája és Herman kíséretében megérkezett Manczi a kápolnához, ott Rezy Sándor toppant eléjük rejtekéből és a két gonosztevőt a mélységbe taszította, ahol összezúzott holttestükből kányák, varjak, farkasok és rókák lakmároztak. Azonban a két fiatal nem lehetett egymásé, bár Manczi megbocsátott Sándornak, de szíve rég elhamvadt. Rezy Sándor ezután elzarándokolt Rómába a szolgálatába álló Pongrácz hajdú társaságában, ahol a pápa teljes búcsút ígért nekik azzal, hogy a pogányok ellen kell harcba szállniuk.
Mikor hazatértek, Rezy Sándor megtudta, hogy Manczi búcsút mondott a világnak és beállt a veszprémi apácák közé. Mikor újra kitört a háború a törökkel Sándor úrfi is hadba szállt, és ott esett el a harcok során. Rezy Sándor halálát követően Szánthó Manczi, akinek teste rég elhervadt, „elszendergett a szűzesség ölében.” Pongrácz pedig remete lett és a Bakony rengetegeit járta még hosszú éveken át.

Gabányi János: Magyar várak legendái című könyvében egy vidámabb történetet olvashatunk: Tátika kapitányának, Pethő Gábornak volt egy gyönyörű lánya, Klárika, aki egyszer megbetegedett, aztán pedig nem bírta többé mozgatni a lábait. A búsuló várúr senkinek se mondta el, hogy miért nem jelenik meg többé a kezére pályázó úrfiak előtt a leányka, egyedül csak legjobb barátjának fiát, a fiatal Rezi Sándort avatta be a titokba. Az ifjú már négy esztendeje szerelmes volt Klárikába, meg is kérte a kezét rögtön Pethő Gábortól, aki a maga részéről igent mondott. Mikor kiderült, hogy Klári is mindig a fiúról álmodozott, majdnem teljes lett a boldogságuk, de a szerelem sem hidalhatta át azt az akadályt, melyet a lány nyomoréksága gördített a házasságuk elé. Ettől kezdve majdnem mindennapos vendég volt Rezi Sándor Tátika várában, miközben folyamatosan azon töprengett, miként lehetne Klárikát meggyógyítani. Egy lovaglása alkalmával találkozott egy vén cigány asszonnyal, akitől megtudta, hogy van a közelben egy nagy tó, ami minden nyavalyát meggyógyít. Az ifjú a cigány asszony vezetésével felkereste a kénes szagú vizet, mely felett áthatolhatatlan köd terpeszkedett, majd rögtön Tátika várába vágtatott. Másnap reggel elvitték Klárikát a tóhoz (Hévíz), aki négy hét múlva annyira jól lett, hogy a maga lábán ment föl a vár második emeletére. Rövidesen meg is tartották a menyegzőt, és Rezi Sándor magával vitte feleségét Rezi várába.

„Tátika, mint egy korona
Feltéve a tetőre,
Büszkén állott s nézett alá
A földre és időre…”

Kisfaludy Sándor: Tátika

Írta, szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás :
*welovebalaton.hu/…/ahonnan.meg.a.fekete.sereg.is.ne…

*balatoniromok.blogspot.com/…/tatika-vara-zalaszanto…

fotókat készítette: Simon Zoltán