SumidaKOREN ISTVÁN – PETŐFI TANÁRA
Valahova születni szerencse, vagy balszerencse dolga, mint ahogy részben a neveltetés is az. Abban, hogy Petrovics Sándor Petőfivé – mindenki Petőfijévé lett talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Koren Istvánnak igen nagy szerepe volt. Ha nem így lett volna akkor nem írja hozzá a tizenöt éves gyermek ezeket a sorokat “Búcsúzás” (1838. június) című költeményében, mely Petőfi első fennmaradt verse, s melyet Koren István őrzött meg az utókornak:
“Drága Tanító úr, ki fáradhatatlan iparral
A tudományokban jártassá tenni akartál
Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre te tőled!”
Nézzük hát ki is volt ez a nagyszerű tanító akiről kevéssé ismert, hogy a fiatal Petőfinek szállás és kosztadója is volt.
1812-ben domonyi elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. 1816-ban szülei Ikladra küldték németet tanulni. Középiskoláit 1816-1825 között Selmecbányán végezte. A gimnáziumi osztályok után a főiskolai filozófiai, bölcsészeti, teológiai karára iratkozott be. Tanárai már ekkor felfigyeltek zenei tehetségére. 1825-től 1827-ig Pozsonyban teológiát tanult, s itt szerezte meg a középiskolai tanári képesítést. Innen a Zólyom vármegyei Osztrolukára került, Osztroluczki Miklós nagybirtokos fiának nevelőtanáraként.
1833-ban rövid ideig Besztercebányán tanítóskodott, majd 1834. január elején foglalta el új állását az aszódi latin iskolában, melyet felvirágoztatott, és rendes algimnáziummá szervezett. Ekkor már öt nyelven beszélt. Pontossága rendszeretete jótékony hatással volt az intézményre. Egyedül látta el iskolája minden teendőjét, igazgatója, tanára, gondnoka volt egy személyben, sőt még tanítványai zongoraoktatásával is foglalkozott, és segédlelkészi teendőkként magyarul, németül és szlovákul prédikált a templomban.
1856-ban azonban az osztrák hatóságok bezárták az aszódi latin iskolát. 23 évi munkásság után új helyet keresett, s 1856 őszén elfogadta a szarvasi főgimnázium tanári állását.
„1856-ban Dallos Gyula Lajos önkényt elhagyja tanszékét s helyébe megválasztja az osperosség a nag y szorgalmú Koren Istvánt. Miután az intézet nyilvánossági joga a kellő pénzalapok kimutatása mellett az alkalmazott tanárok számától is függővé lett téve a Bachkorszak-ban, csaknem évről-évre foglalkoztatta az esperességet a tanárszerzés gondja.”
A szarvasi főgimnáziumban a III. és IV. osztályban a magyar, német és latin nyelvet tanította s a VI.-ban a botanikát is előadta; ennek kapcsán tanulmányozta Szarvas vidéke növényvilágát és több híres botanikussal növénycsere viszonyba lépett. 1860–83-ig nagyra szaporodott a herbariuma (5000 fanerogam, szárazföldi és tengeri növény). 1883-ban 50 éves tanárkodása után nyugalomba vonult. A szlovák nyelvet és irodalmat nagy előszeretettel ápolta, miért is sok gyanúsításnak volt kitéve, sőt 1881-ben a megyebeli lapok erős támadást intéztek ellene, hogy magát védelmezni volt kénytelen; ekkor büszkén hivatkozott gyermekeire, unokáira s tanítványaira, köztük Petőfire, kik valamennyien mint igaz hazafiak kerültek ki nevelői keze alól.
Aszód Város Önkormányzata 1992 óta a település oktatási vagy közművelődési intézményeiben végzett tevékenységnek elismerésére “Koren István” díjat adományoz.
A díj odaítéléséhez több éves eredményes, kiemelkedő, Aszódon végzett munka megléte szükséges. A díjat az kaphatja meg, aki:
a gyermekekért végzett, kiemelkedő eredményt ért el az oktató-nevelő munka irányításában, végzésében.
kiemelkedő eredményt ért el a közművelődési munka területén, annak helyi arculatának megteremtésében.
A Képviselő-testület évente egy személynek ítéli oda a “Koren István” díjat.
Síremlékének felirata kiválóan jellemzi emberi nagyságát:
“A munka volt életeleme, a nevelés egyetlen élvezete, a közjót szolgáltatni egyetlen dicsvágya, a köztisztelet jutalma.”
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
*wikipédia
*Arcanum
*domonyi iskola
*Benka Gyula: A békési ág. hitv. ev. egyházmegye tulajdonát képező s az általa fentartott szarvasi főgymnasium története: 1802-1895, Kner Nyomda, Gyoma, 1895
KOREN ISTVÁN – PETŐFI TANÁRA
