HEGYESD VÁRA

HEGYESD VÁRA

A Tapolcai-medence egyik különleges, de kevéssé ismert műemléke a hegyesdi vár, azaz annak romjai, amelyek észrevétlenül húzódnak meg egy vulkáni kúp tetején. Az egykori véres csaták helyett most csönddel, Balaton-felvidékhez méltó panorámával és egy közepesen nehéz túrával találkozunk itt.

Tapolcát és Veszprémet összekötő 77-es út mentén találhatunk rá Hegyesd falura, ahonnan a sárga turistajelzés vezet fel a hegytetőre. A 3-4 km-es út megedzi a tüdőt a meredeksége miatt, de majdnem végig lépcsők segítik a feljutást. Az utolsó néhány méter azonban igényel némi ügyességet, ugyanis sziklákon kell felkapaszkodni a csúcsra, tehát nemcsak a lábainkra, de néhol a kezünkre is szükség lesz. Bár az eredetileg 281 méter magas vulkáni kúpra épült 13. századi várból ma már az alapköveken kívül nem sok látszik, a kilátás és a nyugalom miatt mégis megéri felmászni ide.

Egykor szűk szerpentinúton lehetett feljutni. Ebből és persze a rom kicsiny méretéből következtetnek a régészek arra, hogy csak kisebb gyalogos hadsereg befogadására volt alkalmas a vár.
A várat feltehetően a tatárjárás után építette az Atyusz nemzetség, 1282-ben említik először a veszprémi káptalan irataiban. 1276-ban az Atyusz nemzetség kihalt, a vár királyi tulajdonba került.
1329-bel újra említik, a királyi vár várnagya az Ajka nembéli Bánd ispán “Comitis Band, Castellani uestri de Hygusd”.

Még 1387. előtt a királyi vár a Peleskei család tulajdonába került 1389-ig. Egy oklevél szerint ekkor már Prodavizi Ákos a várnagy.
1396-ban Mikes mester lányának és özvegyének várnagya Apáthy Mihály hatalmaskodott. Ezután ismét királyi vár lett egy rövid ideig, majd I.Lajos elcserélte Vörösvárért lidvai Herceg Péterrel.
“A Szécsényieké 1430-ban lett a vár, ők 1433-ban zálogosítják el a Rozgonyiaknak, majd 1447-ben ismét a Szécsényiek bírják közösen a Perényiekkel.

A sűrű birtokcserének az lehetett az oka, hogy a vár nem képezett nagy birtoktestet, nem volt birtokközpont és kis mérete, egyben kis értéke miatt könnyebben cserélt gazdát.

Hegyesd eleste

1554-ben török hadjárat söpört végig a Balaton-felvidéken, a törökök sikertelenül ostromolták Tihany és Csobánc várát, és biztosan megpróbálkoztak Hegyesd elfoglalásával is.
Czobor család birtokába került várat, 1556-os országgyűlési felszólítás ellenére elhanyagolták.
A törökök az őrizetlen várat 1561.04.17-én hajnalban megrohanták és elfoglalták.

A sümegi várkapitány így írja le Hegyesd elvesztését 1561.04.19-én kelt levelében:
“Az Hegyesdet az új porkoláb veszté el, mert az Czobor uraim új porkolábot tettek vala, Kalozy András neve, ki éjjelnappal csapszék vala…. A porkoláb egész éjjel ivott amikor is Hegyesdet meghágták az terekek”

Április 19-én már be is költözött a várba a török parancsnok, Pajazit vajda. A török hadvezetés tisztában volt Hegyesd gyengeségeivel, ezért olyan utasítást adott Pajazitnak, hogy magyar had közeledtére “azonnal porral föl vesse Hegyesdet… és kimenjen belőle… de ha hadat nem ért, építse”.

A kisméretű korszerűtlen vár kevés katonát tudott elszállásolni, lovasságot pedig semennyit. Ormándy Józsa így jellemezte Hegyesd állapotát:

“mondják bizonnyal, oly hitvány az torony, hogy csak háromszor lünék, máris leomlana. Még az terekek is félnek benne.”.

Állítólag a török őrség szélviharok idején nem mert a toronyban aludni. A vajda a környék lakosságát ingyenmunkára rendelve megkezdte a korszerűtlen lovagvár megerősítését. A vár vékony falainak belső oldalán földtöltéseket építettek, hogy azok ellenállóbbak legyenek az ágyútűznek.

A hegyesdi török katonai támaszpont csakhamar réme lett a vidéknek, állandóan zaklatták a környéket. 1561. június közepén Ormándy Józsa azt írta, hogy 7 zászlónyi török és 600 gyalog ment ki rabolni. Július közepén ismét nagy török csapat indult portyára, Zalaszetgrótot ostrom alá vették, de Hosszúbereknél szétverték őket, számos főtisztet megöltek. 1561 októberében már Rezi, Tátika környékét rabolták. 1562 elején Magyar Bálint írta Nádasdy Tamás nádornak, hogy Pajazit hegyesdi vajda több mint 20 embernek szögeztette vasszeggel a fülét fához. 1562-ben huszárvárat kezdtek építeni a törökök Hegyesd alatt a lovasságuk számára.
Hegyesd ostroma, pusztulása

1562-ben Gyulaffy László párviadalban megölte Pajazit vajdát “úgy találta volt öklelni, hogy által menvén az kopja az fegyver derekán, mind lobogóstul az hátán jött ki, melyet szekercével vertek az török testéből, s azonnal megholt. Ennél szörnyűbb öklelést még senki sem látott.”

A környékbeli várak kapitányai 1562 márciusában elkezdték előkészíteni Hegyesd ostromát. Március végén az egyesült végváriak körbevették Hegyesdet. Az ostromlók között számos hírneves végvári kapitány megtalálható: Török Ferenc pápai főkapitány, Magyar Bálint szigligeti, Gyulaffy László tihanyi, Ormándy Józsa sümegi, Búza Benedek nagyvázsonyi kapitányok. Zala, Vas, Sopron megyék nemessége szintén részt vett az ostromban. Az ostromlókhoz később Nádasdy nádor is csatlakozott.

Az ostrom elég szerencsétlenül alakult, április 11-én a nemesség elvonult a vár alól, a végvári katonaság is nyugtalankodott a török felmentő sereg híre miatt. Ekkor érkezett meg Salm győri főkapitány, valószínűleg ekkor csatlakozott a nádor is az ostromlókhoz. A törökök fogytán a víznek tárgyalni kezdtek a vár feladásáról (csak Magyar Bálinttal voltak hajlandók tárgyalni). Salm főkapitány nem akarta, hogy magyarnak adják fel a várat, ezért tovább lövette azt. A reménytelen helyzetbe került védők 1562. április 12-én feltétel nélkül feladták a várat. A magukat megadó törököket kifosztották, és Győr várába kísérték. Hegyesdet felprédálták. Az alsóvár teljesen romos volt, de a csúcson lévő felsővár szinte teljesen ép. Salm nem látta értelmét a vár megerősítésének, ezért felgyújtatta, és a környékbeli jobbágyokkal porig romboltatta. Erről Gyulaffy László ezt írta:
“…senki velem nem marada, az vár penig nem soka vagyon jobban törve… Immár az én szegény jobbágyimat hajtatom reája …”.
Magyar Bálint levele szerint “Hegyesd vára olyan törött és romlott állapotban van, hogy az ellenség sem kívánja lakóhelyének.”. A vár soha nem épült fel többé.

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás
*varlexikon.hu/hegyesd
*welovebalaton.hu

fotókat Simon Zoltán készítette

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *