A LEGENDÁS PONY EXPRESS

A LEGENDÁS PONY EXPRESS

Ahogy a 19. század elején az Egyesült Államok nyugatra terjeszkedett , a katonaság erődöket és ellátótelepeket állított fel e terjeszkedés védelme és támogatása érdekében. A szövetségi kormány kezdetben magánszemélyekkel vagy kisvállalatokkal kötött szerződést az egyes helyőrségek független ellátására, de mivel a katonai álláshelyek száma tovább növekedett, ez a rendszer egyre időigényesebb és nehézkessé vált. 1854-ben Thomas Jesup a hadtápellátást irányító tábornok úgy döntött, hogy megváltoztatja a rendszert, és egyetlen kétéves szerződést hozott létre a Missouri folyótól nyugatra eső pontok nagy részének ellátására. Ez az összevont szerződés sok pénzbe került, és több forrást igényelt, mint amennyivel sok korábbi szállító rendelkezett.
A Hadügyminisztériummal kötött új szerződés nagy beruházásokat igényelt. Raktárakat, istállókat, pihenőhelyeket, kocsikat, üzleteket ki kellett építeni és karban kellett tartani; Fel kellett bérelni, elhelyezni és fizetni a kocsik mestereit, a teherfuvarozókat, az őrséget és a parancsnokokat; Oxent-kocsikat és egyéb felszereléseket be kellett szerezni, tárolni és mozgatni. A szerződést végül Russell, Majors és Waddell cége nyerte el és a munkamegosztás a három társ között fontos szerepet játszott sikerükben. A teherfuvarozási vállalkozás szervezésében és irányításában szerzett tapasztalatok jól szolgálták őket a jövőbeni törekvéseikben. 1855 és 1856 között, kormányzati szerződésük első két évében, az üzlet virágzott, és a cég 300 000 dollár nyereséget keresett. Russell, Majors és Waddell diverzifikáltak, földet vásároltak és új üzleteket nyitottak.
A Pony-Express-t a Missouri és a nyugati partvidék közti postaforgalom meggyorsítása érdekében hozták létre. Az új lovas gyorsposta-futárszolgálatot is a Russel, Majors&Wadell fuvarcég szervezte meg. 100 ezer dolláros ráfordítással, 2000 mérföldes (kb.3200 km) szakaszon 160 postaállomást létesítettek. A postai kézbesítés ideje, amely ilyen távolságon legkevesebb egy hónapot jelentett, a lovas futárszolgálattal 11 napra csökkent. A fuvarcég kereken 80 lovast foglalkoztatott és összesen 800 lóval rendelkezett. Ennek ellenére a Pony-Express kezdettől fogva anyagi nehézségekkel küzdött, mivel a szállítási díjak össze sem voltak hasonlíthatók a ráfordítás költségeivel, és a kormány ígért támogatása is elmaradt.
A Pony Express lovasfutárai egységes felszerelést kaptak, amelyek tartalmaztak többek között egy Bowie kést és a Pony Express Bibliát is.
A Bowie kés fix pengéjű kés. Nevét James “Jim” Bowie ezredesről kapta a 19. század elején. Bár funkcionálisan ugyanazt tudja, mint bármilyen más nagy fix pengéjű kés keresztvassal, ennek ellenére külső jellegzetességei alapján egyértelműen elkülönül a többi késtől, az idők folyamán ikonikus darabbá vált.

A Pony Express Biblia egy protestáns Biblia, amelyet 1860-ban és 1861-ben kiosztottak a Pony Express lovasai számára.
A bőrkötésű speciális kiadású Biblia mérete körülbelül 14,5 cm (5,7 hüvelyk), szélessége 9,1 cm (3,6 hüvelyk) és kissé több, mint 2 hüvelyk, 1278 dupla oszlopú oldal van. Vagyis eléggé vaskos példányt sikerült kinyomtatni.
Az alkalmazás megkezdésekor a Pony Express futárnak esküdnie kellett a Bibliára és alá kellett írnia a hűségre, az őszinteségre és a józanságra tett ígéretét, ami a Biblia belső borítóján volt:
„ Én … a Nagy és Élő Isten előtt esküszöm, hogy alkalmazásom során, és míg Russell, Majors és Waddell alkalmazottja vagyok, semmilyen körülmények között nem fogok profán nyelvet használni, hogy nem fogok inni kábító folyadékot, hogy nem veszekszem és nem harcolok a cég bármely más alkalmazottjával, és minden tekintetben őszintén fogok viselkedni, hűséges vagyok a feladataimhoz, és minden cselekedetét úgy irányítom, hogy megnyerjem a munkáltatóim bizalmát, úgy segítsen nekem Isten.”

Úgy tűnik, hogy az 1860 áprilisától 1861 novemberéig alkalmazott 183 futár nem vette komolyan az ígéretet, mivel általánosságban félelmetesnek, durvának és ellenszenvesnek tekintik őket.

Alexander Majors és a Pony Express eredeti üzemeltetőinek vallási meggyőződésük volt, és bizonyos alapelvek betartását követelték, hogy az alkalmazottak életvitele a keresztény Bibliával kapcsolatban álljon. Az esküben szereplő példák mellett nagy gondot fordítottak arra is, hogy minden futár a vasárnapot pihenőnapként tartsa tiszteletben.
Később a futárok a „hardver” nagy részét elhagyták, mert túl nehéz volt hordozni és extra szükségtelen tárgyaknak tekintették az útjukon.
Egyes források szerint a futárok elsőként a Bibliától szabadultak meg. Más források szerint a lovasok soha nem vitték a Bibliát, mivel az olyan súlyt adott, amely lelassítja a lovaglást. Sok futár csak egyetlen pisztolyt vitt egy extra golyóhengerrel (tárral) az útra. Néhányan még fegyvert sem vettek, inkább a póni sebességére bízták magukat, hogy az az ellenséges terülteken minél gyorsabban át tudjanak haladni.
Egyébként az Amerikai Bibliai Társaság éves jelentése azt mutatja, hogy a Biblia 300 példányban 1861. május 9-én került átadásra. Az 1960-as nyilvántartás utolsó ismert rekordja szerint 12 példány létezett. Az 1980-as nyilvános árverésen pedig csak kettő volt elérhető, meglehetősen borsos áron.
A Biblia egy példányát a washingtoni Kongresszusi Könyvtár birtokolja. A példány eredeti tulajdonosa James Graham Kimbrough volt.
Egyes, meg nem erősített adatok, források szerint 1860-ban 14 évesen Bill Cody azaz Buffalo Bill is alkalmazottja volt a cégnek, bár ezt több helyen cáfolják, az 1953-as Pony expressz c. filmben Charlton Heston mint főszereplő, az ő alakját jeleníti meg.
A Pony Expressz sokszínűségére mi sem volt jellemzőbb mint, hogy olyan alakok álltak az alkalmazásában, mint „ Wild Bill ” néven ismert Hickok , aki az amerikai „Old West” népi hőse volt, aki a határokon átnyúló munkájaként drogdílerként, kocsimesterként, katonaként, kémként volt ismert. De működött cserkészként, ügyvéd, lövész , szerencsejátékos, showman és színész is volt.

A vállalkozásba vetett minden hit és igyekezet ellenére a Pony-Express kezdettől fogva anyagi nehézségekkel küzdött, mivel a szállítási díjak össze sem hasonlíthatóak a ráfordítás költségeivel, és a kormány által ígért támogatás is elmaradt. Emellett a lovas futárok állandó veszélynek, különösen indián támadásoknak voltak kitéve.

Az utolsó tőrdöfést a vállalkozásba a transzkontinentális távíró vonal létrehozása jelentette, amikor a Western Union és alvállalkozói 112 nap alatt összesen 27500 oszlopot állítottak fel és építették ki rajta az összeköttetést. A vonal teljes hosszában 1861.október 24-re készült el. Aznap este Stephen J. Field, Kalifornia főbírója, az Atlanti-kábelt lefektető Cyrus Field bátyja, már táviratot küldött Abraham Lincolnnak, üdvözölve a sikeres műveletet.
Így a Pony Express 1861 októberében csődbe megy.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás: http://xn--wikipdia-f1a.org/ (us)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *