KAZETTÁS MENNYEZETEK

KAZETTÁS MENNYEZETEK

A protestáns művészettörténet talán egyik gyöngyszemét jelentik a festett kazettás mennyezetek, amelyek szimbólumvilága összetetten sokoldalú. A reformáció korában fölvirágzott reneszánsz művészet fokozatosan helyet kapott a díszeiben leegyszerűsödött református templomokban. Fokozatosan jelent meg például a fatábla festészet, mely a karzat mellvédlapjait és a mennyezet kazettáit díszítette képekkel. A reformáció elterjedését követően új mesterség jelent meg a Kárpát-medencében, mégpedig a mennyezés. Az egyik mesternek a nevét is ismerjük, nagyon beszédes: Mezőlaki Mennyező Mihály, aki mesterségét előnévként használta. Ez a megnevezés arra utal, hogy a reformáció korában a kazettás mennyezetek készítői és megrendelői meg voltak győződve arról, hogy azok a szimbólumok, amelyeket a templom plafonjára festenek, közelebb hozzák a mennyet a földhöz (az emberekhez).

A festő asztalosok munkájukat változó technikával végezték. Volt példa arra, hogy sablonszerű eszközök segítségével sokszorosították a mennyezetsíkra díszeiket. Gyakoribb volt, hogy szabadkézi rajzzal, festéssel, némi szabadon kezelt előrajzolással dekoráltak. Ebben az esetben előfordult, hogy három-négy díszítménykompozíciót meghatározott rendben, ritmusban váltogattak egymás mellett. Előfordult,, hogy azonos szerkesztési elvek szerint nagyjából körülhatárolható motívumanyagból mintegy folklorizálva, újjáteremtve, többé-kevésbé eltérő egyedi mintákat készítettek kazettánként.

Egy-egy műhely vagy központ ismerete alapján feltehető, hogy a mesterek munkájukhoz mintakönyveket használtak, motívumkincsük a késő gótikus, reneszánsz dekoratív díszítmények világából eredt.

A festett kazettás mennyezetek eredeti forrásának az itáliai reneszánsz táblafestészetet tekintik. Az építészeti forma Itáliából közvetített fejedelmi építészeti megoldása mellett maga a mintakincs sokat őriz a magyar népművészeti hagyományból is. A kazettás mennyezetek ma is látható gazdag motívumkincse szorosan egybefonódik más népművészeti alkotások díszítő kincsével. Egyes növényi díszítőmotívumok is lehetnek ugyan itáliai eredetűek, ez azonban megihlette a hazai asztalos mestereket, akik e templomkazettákat kifestették. A kazetták nagy többsége növényi motívumokat tartalmaz. A leggyakrabban előforduló motívum a négyzetkeretben átlósan egyre jobban kiteljesedő növény vagy virág, amelyet mint szimbólumot a Tejúttal azonosítanak.

Kárpát-medencében még a mai, erősen leromlott állapotban is több kazettás mennyezet található, mint Európa többi részén összesen. Nálunk a máig egészben vagy részben fennmaradt kazettás mennyezetek száma a százas nagyságrendben (száz és ezer között) mozog, és egy-egy templomra átlagosan száz kazettát számíthatunk.

A magyarországi kazettás mennyezetek igen szép példáit találjuk a Felső-Tisza-vidéken, Somogy megyében és Baranya megyében a Dráva mentén, Heves, Gömör, Borsod, Zemplén megye területén, de végig az egész Felvidéken és különösen gazdagon Erdélyben, Kalotaszegen. Az erdélyiek közül a két legrégebbi az ádámosi és a gogánváraljai festett kazettás famennyezet. A Felső Tisza vidékéről Gyügye és Csengersima templomaiból, s Erdélyből Tancsról, Oklándról és Gelencéről ismerjük a legszebb példákat.

Az ország középső részén nem volt jellemző a kazettás mennyezetű templomok kialakítása, illetve az ilyenek nem maradtak fenn; a kevés kivétel egyike a fővároshoz közeli Tök református temploma, ahol eredetileg 42 festett fakazetta volt, feltehetőleg mind egyedi, egyszer sem ismétlődő motívumokkal. A 19-20. század fordulója körül a mennyezeti táblák múzeumba kerültek és nagyobb részük megsemmisült, de 15 teljes kazetta és 9 kazetta töredéke fennmaradt. Ezek alapján a 2000-es évtized végén Mészáros Ágnes festőművész elkészítette a 15 épségben megmaradt kazetta pontos másolatát, amik 2010 óta az eredeti helyükön láthatóak. Az eredeti kazetták készítői a festő-asztalosairól híres Révkomáromból érkezett mesterek voltak, ugyanazon műhely alkotóinak keze munkája őrződhetett meg több Veszprém környéki település, például Vilonya és talán Sóly református templomaiban is.

Kazettás mennyezeteink motívumkincsének megőrzése érdekében gyermekeknek szóló kifestőkönyv készült 2019-ben. A kifestőben minden kazetta alatt rövid leírás található a templomról, amely mennyezetén a kazetta látható. A könyv végén egy térképen kikereshető az a település, amelyen a templom áll. A kifestőkönyvet a 93 éves Tomcsányiné Szemere Sarolta nyugalmazott könnyűipari üzemmérnök, aranykoszorús kézművesmester, a templomi kazettás mennyezetek szakértője készítette. A könyvben elsősorban református és unitárius templomok kazettái szerepelnek.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix