A SIVATAG FELHŐKARCOLÓI

A SIVATAG FELHŐKARCOLÓI

A nagyvárosok lakóinak számára a felhőkarcolók és a toronyházak mára a mindennapi életük szerves részévé váltak, így a több tíz vagy akár száz méter magas házak már nem is jelentenek számukra meglepetést. Az első toronyházat még William Le Baron Jenney építette 1885-ben, és bár csak 10 emeletet bírt el az acélszerkezet, ez is hatalmas áttörésnek számított.

Kevesen tudják azonban, hogy szigorú értelemben véve mégsem William Le Baron Jenney nevéhez fűződik az első toronyház, ugyanis létezik egy város a jemeni sivatag közepén, amit már 1700 éve laknak emberek, és méltán nevezik a sivatag Manhattanének. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a történelem első felhőkarcoló-negyedét itt húzták fel, ugyanis Sibám városát Alapvetően az 5 és 7 emeletes épületek alkotják, de olyan toronyházak is voltak, melyekben 11 jól elkülönített szint kapott helyet egymás fölött. Az épületek többsége több mint 500 évvel ezelőtt épült.

Jemen az Arab-félsziget délkeleti csücskében fekszik, Szaúd-Arábia és Omán szomszédságában, és számos lélegzetelállító természeti képződménynek és ősi kultúráknak ad otthont. Sibám Jemen középső részén fekszik, Hadramaut régió történelmi fővárosa, melyet mintegy 7-8000-en laknak. Az óváros egy 400×500 méternyi területen, egy szigetszerűen kiemelkedő sziklás fennsíkon található.

A trapéz alakú várost földből készült fal veszi körbe, a házak ortogonális városrács szerkezet alapján épültek. Sibám városát i.e. 3. században alapították, a mostani házak azonban csak a 16. század folyamán épültek fel újra egy pusztító árvizet követően, mely 1532-33-ban öntötte el a várost. Az áradás után csak néhány iszlám épület maradt fenn, például a 904-ben épült mecset és az 1220-ból származó kastély.

Hírnevét elsősorban vályogtéglából épült több emeletes lakóházainak köszönheti. Az épületek érdekessége, hogy a természetes bomlás miatt 10-15 évenként friss vályogtéglákkal széles körű renoválást kell végezni rajtuk. A felújítási munkákat a speciális vályogépítők és kézművesek hamar elvégzik. Bár a jemeni kormány és nemzetközi szervezetek is pénzügyi támogatást nyújtanak az épületek karbantartására, az emberek egy része mégis elköltözött a városból, hiszen ezek a munkálatok így is magas költségekkel járnak. Sibám óvárosát az UNESCO 1984-ben vette fel a világörökségek közé, jelenleg, a térségben dúló háború miatt veszélyeztetett világörökségi helyszínként tartják nyilván.

A toronyházak ablaktalan földszintjén gabonát tárolnak. A második emeleten a fő szobát a férfiak használhatják, itt társalognak. A szobákat csodásan díszített vakolat fedi, és díszesen faragott faoszlopok tartják a mennyezetet. A nők által használt lakrész általában 3. vagy a 4. emeleten van. A felső emeleteken hidak és ajtók vannak építve, melyek összekötik a házakat. Ezek védelmi funkciót is ellátnak, emellett gyakorlati szempontból is épültek, főleg az idősek számára, akik nehezen mennek fel és le a végeláthatatlan lépcsősorokon. A házakat az évszázadok során többször kellett javítani, mert az eső és az erózió állandó fenyegetést jelentenek. A lakosok a homlokzatot és a tetőt vastagon fedik be tömítőanyaggal, hogy megvédjék otthonaikat.

Sibám jó példája annak, hogy az emberiség már évezredekkel ezelőtt is gondolt a városok vertikális terjeszkedésére. Jemen ezen területén rendkívül szerény és tradicionális életet élnek az emberek. Sajnos az utóbbi években több épület is összedőlt a rossz állapotuk és a régióban zajló háborúk miatt.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix