AZ ŐSKOR “SIXTUS KÁPOLNÁJA”: A LASCAUX BARLANG

AZ ŐSKOR “SIXTUS KÁPOLNÁJA”: A LASCAUX BARLANG

A dél-Franciaországi Lascaux barlang az egyik legjelentősebb őskori lelet. Akár az „Őskori Sixtus Kápolna” nevet is viselhetné, hiszen falainak és a mennyezetének minden szabad felülete zsúfolásig tele van színes barlangrajzokkal és festményekkel. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves.

A világhírű Lascaux felfedezése a legenda szerint úgy történt, hogy 1940. szeptember 12-én négy iskolás fiatal kutyát sétáltatott a Montignac falu közelében található hegyen, és az állatot keresve jutottak el a csodás barlangba. A gyermekek ugyanaznap megállapodtak, hogy az ott látott rajzokról soha senkinek nem szólnak majd, ennek ellenére néhány nappal később már egész Franciaország a Lascaux-barlang szenzációjától volt hangos. Bár a Vézére-folyó völgye azelőtt is bővelkedett az őskori leletekben – itt található például az őskori embertípusnak nevet adó Crô-Magnon is –, Lascaux pompás, eleven festményei különleges figyelmet kaptak; nem véletlen, hogy Henri Breuil, a korszak legkiválóbb paleontológusa is azonnal ellátogatott a dél-franciaországi lelőhelyre.
A lelkesedés érthető volt, hiszen Lascaux előtt kevés példa akadt arra, hogy egy barlangban ennyire jó állapotban maradtak volna meg a hasonló alkotások. Ebben persze a szerencse is közrejátszott, hiszen az egykor arrafelé vadászó közösség pont egy olyan mészkőbarlangban telepedett meg, melynek a tetejét vízzáró kőzet, márga borította. A barlangrajzok a kedvező körülményeknek köszönhetően szárazon maradtak, és az üreg légkörében – több ezer év alatt – sikeresen konzerválódtak. Breuil a festmények korát 15-17 000 évre becsülte, tehát azokat a felső-paleolitikum időszakára datálta.

Bár a Lascaux-barlang nem hosszabb 250 méternél, és mélysége is csak 30 méter, mégis rendkívül értékesnek számít, mivel az őskori alkotók szinte egy négyzetcentiméter falfelületet sem hagytak üresen. A több teremből álló barlangrendszerben nagyrészt akkor élt állatokat és geometriai alakzatokat örökítettek meg; a festmények elsősorban lovakat, bölényeket, szarvasokat ábrázolnak, egyúttal pedig nagyon fejlett térábrázolási képességről tanúskodnak.

A felfedezése után a bejáratot valamelyest kivájták, hogy alkalmassá váljon a turisták számára a látogatásra. Kiépítettek egy három előcsarnokból álló beléptető rendszert is. A barlang további része nagyjából egységes, azonban az egyes részek más-más nevet kaptak:
A “Bikák terme” vagy “Körcsarnok” csak festményeket tartalmaz, mivel kalcit oldalfal nehézkessé teszi a vésést. Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. Két őstuloksor (kettő az egyik, három a másik oldalon) látható egymással szemben a barlang falán. Az északi oldalon található tulkok mellett továbbá mintegy tíz szarvas is található, illetve egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt. A déli oldalon három nagy bölény közvetlen szomszédságában három kisebb rajz, ezek közt vörösre festett is van, illetve hat apró szarvas és a barlang egyetlen medveábrázolása.
A “Központi mélyedés”, a “Körcsarnok” meghosszabbodása, egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások vízi bölényt, szarvast és kőszáli kecskét ábrázolnak, és számos jelet (pontokat, vonásokat) tartalmaznak.
Az “Átjáró” egy viszonylag alacsony része a barlangnak, ahol a festmények már korábban nagyban lepusztultak a nagyfokú levegőmozgás miatt.
A “Hajó” az átjáró meghosszabbításaként lévő magasabb folyosó. Itt négy csoport különböztethető meg: a Vésetek, a Fekete tehén, az Úszó szarvasok és a Keresztezett bölények csoportja figyelhető itt meg nagyszámú jel mellett. A Fekete tehén mellett fáklyákat, festékanyagot és élelmiszer maradékot is találtak.
Az “Apszis” egy kör alakú terem a Hajó és az Átjáró találkozásánál. Itt is rengeteg véset, illetve állatfestmény látható, többek között Lascaux egyetlen rénszarvas-ábrázolása. Itt is nagy számban kerültek elő használati tárgyak (fáklyák, vésők, dárda).
A “Gödör”, 4-5 méteres folyosó az Apszisból, tartalmazza minden bizonnyal a legegyedibb ábrázolást a barlangban. Egy madárfejű ember látható, amint épp elesik talán egy nyíllal sebzett bölény vagy egy távolodó orrszarvú miatt.

A barlang funkciójára több elmélettel is előálltak a kutatók. Valószínűleg nem a vadászattal volt kapcsolatos, inkább szakrális helynek számított, ahol állatokat áldoztak fel. Az is arra utal, hogy nem a táplálékszerzés állt a középpontban, hogy a környéken akkoriban a rénszarvas volt a fő élelemforrás, márpedig abból csak egyetlen példány került fel a telerajzolt falakra. Egy későbbi elmélet szerint azonban a rituális szerepen kívül a kor emberének csillagászati ismereteiről is árulkodnak a rajzok. Felfedezhető a képekben a Nagy Nyári Háromszögként ismert csillagalakzat, amelynek a három legfényesebb csillagát a rajzolók beépítették az ábrákba. De látható a Plejádok sematikus ábrája is egy nagy bikarajzban, ami azért is érdekes, mert ezeket a csillagokat ma éppen a Bika csillagkép részeiként ismerjük.
A Lascaux-barlang festményei ugyanakkor az elmúlt évtizedekben más szempontból is komoly fejtörést okoztak, mivel a megnyitás után felmerült annak a veszélye, hogy a páratlan művészeti alkotások örökre eltűnnek majd. 1948 után a lascaux-i lelőhely az egyik legkedveltebb turistalátványosság lett, azonban egy több ezer éves helyiség életébe nem lehet következmény nélkül beavatkozni; a napi 1500 látogató által kibocsátott szén-dioxid és a mesterséges fény miatt algák és penészfoltok jelentek meg a falakon. Az 1963-ban beüzemelt ózonszűrő berendezés sem tudta megoldani a problémát, ezért André Malraux, francia kulturális miniszter megtiltotta a turisták számára a barlang látogatását. Az egyik legszebb festett barlang 1979-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listára, a tudományos világ azóta is elkeseredett harcot folytat az alkotások fennmaradásáért.

Nem sokkal a barlang bezárását követően a teljes barlangrendszert lefényképezték, hogy a barlangot reprodukálni tudják, egyfajta másolatot készítsenek az utókor számára.
Az 1983-ra elkészült projekt során az eredeti barlangtól mintegy 200 méterre felépített épületben alakították ki a Lascaux II elnevezésű reprodukciót, megőrizve az eredeti barlang formáját és festményeinek elrendezését is.

2002-ben a francia kulturális miniszter válságstábot hozott létre a barlang megmentésére, de továbbra is kéthetente egy kétfős, speciális csoport járja be a barlangot, hogy kézzel eltávolítsa azokat a gombákat, amelyek minden intézkedés ellenére a barlang falán megjelennek. A telepített klímaberendezést rossz kivitelezése volt az egyik legfőbb oka annak, hogy egy agresszív és különösen ellenálló gombafaj jelent meg a falakon. A beszámolók szerint a fehér gomba úgy beborította a padlót, mintha havazott volna a barlangban.

Ezt még valamelyest sikerült visszaszorítani, de 2006-ban újabb gombák jelentek meg, ezúttal fekete foltokkal borítva be a falakat. Hiába estek neki megint nagy erőkkel a fertőzésnek, nem sikerült teljesen megszabadulni tőle, és szakértők szerint a sok ezer éves festmények egy része is javíthatatlanul megrongálódott.

A tudósok hosszú évek óta vitatkoznak, hogy mi lenne a helyes lépés, hogyan tudnák megmenteni a pótolhatatlan történelmi emlékhelyet. 2008-ban már a kutatók elől is elzárták a barlangot, jelenleg csak havi pár napot tölthetnek bent a mentésen munkálkodó, de valójában tanácstalan szakemberek.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix