HAZÁNK TÖRÖK – KORI MINARETJEI

HAZÁNK TÖRÖK – KORI MINARETJEI

A török időkben települések pusztultak, néptelenedtek el, és szinte állandósult a háborús állapot, mégsem tekinthetünk úgy a hódoltság több mint másfél évszázadára mint csupán a pusztulás időszakára.
Iszlám vallási és kulturális központok alakultak ki és a körülbelül 50-80 ezer főnyi, itt tartózkodó oszmán-törökség számos újfajta épülettípust emelt hazákban.

Az ekkor létrehozott építmények között a legjelentősebbek az imaházak, a dzsámik voltak.
A dzsámik építészeti rangját a melléjük épített minaretek száma jelezte
(az isztambuli Kék mecsethez például 6 minaret tartozik.) Hazánkban az imahelyek egy minarettel épültek, ezekből a rekonstrukcióknak köszönhetően eredeti formájában összesen három -a pécsi, az egri és az érdi- látható ma. További két minaret már csak csonka állapotában látható.

EGER
A Kethüda minaret az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretjeként, valamikor 1596 (Eger elfoglalása) és 1664 (első ismert említése) között építették gondosan faragott homokkő kváderekből az eredetileg a keleti oldalán álló, vörös homokkőből épült, díszes dzsámihoz.
Eger 91 éves török uralma alatt összesen tíz minaretet emeltek a városban, de közülük csak ez az egy maradt meg. 1687-ben, a város visszafoglalása után a magyarok első lelkesedésükben ezt is le akarták dönteni, ezért 400 ökörrel meghúzták a tornyot.
Az épület azonban elég stabilnak bizonyult, úgyhogy inkább egy, az el nem távolított félholdból kinövő keresztet raktak a tetejére.

Alapja 14-szögletű, csúcsa 40 m magas. A szélesebb lábazat plasztikusan kialakított, kúpos szakasszal szűkül a toronytörzs felé. A toronytörzs felső harmadában gazdagon tagolt konzolsor fölött kovácsoltvas korláttal kerített erkély fut körbe 26 méter magasan. A torony belsejében csigalépcső vezet fel, 97 keskeny, magas lépcsőfokkal

A hozzá tartozó dzsámit a török uralom után Szent Józsefnek szentelt katolikus templommá, majd a 18. században kórházzá alakították, végül 1841-ben lebontották. A helyén templomot építettek.

A minaret eredeti kupolának nevezett tetőrésze egy villámcsapás következtében összeomlott, az épület állaga folyamatosan romlott. 1829-ben Pyrker János László érsek bádogtetővel vonta be a tornyot, megóvva azt a teljes lepusztulástól. A jelenlegi, az épület arculatához jól illeszkedő kőkúpot a műemlék védelme érdekében 1897-ben Möller István tervei alapján, közadakozásból építették rá — ekkor készülhetett az erkély korlátja is.
2013 óta újra müezzin szól az erkélyéről.

PÉCS

Jakováli Hasszán dzsámija a török dzsámik hagyományos elrendezését követi. A Mekka felé tájolt épület tengelye tehát északnyugat-délkeleti.
Északnyugati oldalához egykor négyoszlopos, kupolasorral fedett, nyitott előcsarnok csatlakozott, s mellette, a nyugati sarkon a minaret.
A minaret a dzsámi belsejéből közelíthető meg ahova új keletű falépcső vezet. A faragott kövekből épített tizenkétszög alaprajzú torony 6,5 méter magas tömör lábazaton áll. amelyet finom párkány zár le. A párkány alatt vakívek sora fut. Felette csonkakúp alakú épületrész emelkedik; felső része már elválik a dzsámi falától. A tulajdonképpeni 14,5 méter magas tornyot enyhén ívelt vájatok teszik karcsúbbá, alul és felül pedig hengeres pálcákból álló sor fut körül rajta. A torony belsejéből 87 lépcsőfok visz a 22,5 méter magas körerkélyre. Az erkélyt valaha kőkorlát díszítette; vallási ünnepeken olajmécsesekkel világították meg. A minaret statikailag leromlott állapotban van, így nem látogatható.

A város visszafoglalása után Jakováli Hasszán dzsámija is a többi török emlék sorsára jutott, bár az átépítések időszakát viszonylag szerencsésen vészelte át. 1702–1732 között Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi püspök Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kórházkápolnává alakította át. Addigi tetőzetét mozgalmasabb vonalvezetésű barokk sisakkal cserélték ki, s belsejébe a tér hatását alapvetően megváltoztató énekkarzatot építettek. Ugyancsak Nesselrode püspök idejében bontották el az előcsarnokot, amikor a kórház földszinti részét építették. A minaretet ekkor harangtoronyként használták, s egy 18. századi festmény mutatja, hogy a körerkély fölötti, lepusztult részét nyitott haranglábbal pótolták. Az erkély fölött a mai koronázórész a 19. században készült.

ÉRD

A római hadi út nyomvonala mellett emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. században épült dzsámi minaretje. A 23 m magas érdi minaret a magyarországi török tornyok között zömökségével tűnik ki. Törzse 12 szög alaprajzú. Körerkélyéhez 53 db változó magasságú kicsorbult csigalépcső vezet fel. A lépcső megvilágítását a torony falába épített résnyi nyílások biztosítják.
A 19. században a kupola leomlott villámcsapás következtében, amit 1971-re állítottak helyre, addig a helyiek „csonka” minaretnek is hívták.

A dzsámi alapterülete 10×11 m-es volt.

A műemlék a Magyar Állam tulajdona, kezelője Érd Önkormányzata, nyitvatartásáról a Szepes Gyula Művelődési Központ gondoskodik.

SZIGETVÁR

A szigetvári csonka minaret 1566-ban került oszmán kézre. A város ostromakor meghalt Szulejmán szultán emlékére dzsámi épült a várban, melynek minaretje Evlija Cselebi szerint 90 parasztlépés (kb. 30–33 méter) magas volt. Úgy tudni, hogy hajdan 110 csigalépcső vezetett fel a körerkélyre. Jelenleg 35 darab tölgyfából készült lépcsőfoka van.
A 18. században a minaret nagy része leomlott, valószínűleg villámcsapás érte.

ESZTERGOM

A négyszáz éves Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi az esztergomi Berényi Zsigmond utcában álló műemléki épület. A városban sokan az egykori érseki magtárként ismerik. Ez az egykori Oszmán Birodalom északnyugati irányban található legtávolabbi megmaradt és felújított dzsámija, mellette a csonka minarettel.

Az esztergomi dzsámi – eltérően az általános dzsámi formától – kétszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, az északnyugati sarkából kéményszerűen kiemelkedik a minaret.
Eredeti török kori kapuja félköríves záródású, faragott kövekből készült boltíves, ablakai szamárhátívesek. Az épület északnyugati sarkán a minaret maradványa áll.
Az imaterem falába oldalukra döntött korsókat falaztak be szájukkal a belső tér felé nézve azért, hogy a terem ne visszhangozzon. Ezekből már csak néhány található meg, zömmel az épület déli falában. A feltárások során a korsókból árpaszemek kerültek elő, mivel a dzsámit a török kor utáni időkben magtárként használták.

Sokáig tartotta magát az az elmélet, hogy a dzsámi eredetileg nem más volt, mint a már 1239-ben IV. Béla király egyik oklevelében megemlített Veprech-torony, amit a törökök csak később építettek volna át dzsámivá. A dzsámihoz kötődő feltárások nyomán azonban két dolog is kiderült. Egyrészt a dzsámit – a már meglévő városfalakat leszámítva – teljes egészében a törökök építették a 17. század első felében. Másrészt az is kiderült, hogy a feltárás következtében lebontott, a dzsámi szomszédságában a 19-20. századi épületek alatt egyértelműen azonosíthatóan megmaradt a valódi Veprech-torony körülbelül 10 méteres torzója.

Korabeli (16. és 17. századi) metszeteknek, valamint Evlia Cselebi, a híres török világutazó és útleíró könyvének köszönhetően tudjuk, hogy a dzsámit valamikor 1605 és 1663 között építették meg. Evlia Cselebi így fogalmaz könyvében: „…Özicseli Hádsi Ibrahim dzsámija, ólom tetejű, festett deszka mennyezetű, nagy térfogatú, tégla mináretes magas és új építésű, szép dzsámi”.

A dzsámihoz tartozó minaret alsó része 10 méteres magasságig ma is megvan, és épségben megmaradt a csigalépcső első kilenc foka.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*terebess.hu
*rodosto.hu
*Az egri minaret honlapja
*Érd Megyei Jogú Város honlapja

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *