A PIRAMISOK FÖLDJE: MEROÉ, SZUDÁN

A PIRAMISOK FÖLDJE: MEROÉ, SZUDÁN

Ha piramisokról van szó, akkor az emberek többségének vagy Chichen Itza, vagy az egyiptomi gúlák jutnak eszébe. Arról azonban, hogy Szudán sivatagja is több mint 250 piramist rejt, sokan nem is tudnak.
Núbiát, a mai Szudán északi részét, korábban, Kr. e. 1550 körül meghódították az egyiptomi fáraók, az Újbirodalom bukása után pedig az egyiptomi neveltetésű helyi arisztokrácia ragadta magához a hatalmat. Soraikból fokozatosan új, helyi dinasztiák emelkedtek fel, akik közel egy évezreden keresztül fennálló államalakulatot hoztak létre, a Kusita Királyságot.
Szudán fővárosától, Kartúmtól mintegy 200 km-re északra fekvő Meroé volt a Kusita királyságnak az egyik fővárosa.
Meroé legkésőbb a i. e. 8. század óta lakott terület. Egyes elméletek szerint a Nílus 3. és 4. kataraktája között uralkodó kusita uralkodók rokonságban álltak a Meroé környéki törzsekkel. Meroé lakosai palotákat és kis – 6 méterestől 30 méteres magasságú – piramisokat emeltek, és egy olyan írásrendszert fejlesztettek ki, amelyet még nem sikerült teljesen megfejteni.
A meroitikus királyi piramisok alatt egy vagy több helyiség található holttestnek és a sírmellékleteknek, amelyet a temetések után lezártak és csak ezután épülhetett meg a felépítmény. A piramisokhoz, keleti oldalról halotti kápolna csatlakozik, amelyet pülón zár le. A kápolna falait reliefek borítják, amelyek belső oldalán központi szerepet kap az oroszlános trónon ülő uralkodó, aki számára gazdag áldozatokat mutatnak be. A kápolna nyugati fala előtt közepén kőből faragott áldozati tábla feküdt, amelyre a halott teljes titulatúráját írták fel és gyakran jelent meg rajta italáldozatot bemutató Ízisz és Anubisz alakja. A kápolnák falain mind egyiptomi hieroglif, mind meroitikus hieroglif, mind kurzív meroitikus feliratok megtalálhatóak.

A város szerepe az i. e. 8. század – i. e. 280 között egyre jelentősebb lett, az i. e. 7. század végén uralkodó Aszpelta király korában már jelentős kőépületek és templomok álltak a városban. A Napata-korszak második felében Meroé már a többközpontú királyság egyik fő hatalmi centruma, a Kusita Királyság déli fővárosa volt.
Az i. e. 3. század elején, amikor a kusita állam új korszaka, az úgynevezett Meroitikus Királyság kora (meroitikus kor) kezdetén Arkamaniqo király az első királyi piramist emeltette a várostól keletre, a Déli Piramistemetőben.

A meroitikus korban a város területén nagy kő- és téglatemplomok, királyi paloták álltak. A régészeti feltárások során vasmegmunkáló, kerámiakészítő és a legkülönfélébb kézművességgel foglalkozó műhelyek maradványaira bukkantak.

A Meroitikus Királyság és a város hanyatlása a i. u. 4. századra következett be. A 20. század elején végzett feltárások során több akszúmi királyi győzelmi felirat töredéke került elő itt, ami az mutatja, hogy az etióp uralkodók többször elfoglalták a várost a 300-as évek első felében. Az utolsó ismert királyi piramistemetkezés szintén a 4. század közepére datálható.

A település romjait 1772-ben fedezte fel újra James Bruce, és azonosította Meroé ősi városával. Frédéric Cailliaud 1821-ben jelentette meg núbiai utazásainak tapasztalatait, és írta le többek között a város közelében található piramistemetőt. Sajnos ez a beszámoló több kincsvadász figyelmét is felkeltette, amelynek eredményeképpen az olasz kalandor Giuseppe Ferlini rablóásatásokba kezdett a királyi temetőben. Az eredmény Amanishakheto királynő (i. e. 1. század) fantasztikus aranykincsének előkerülése és a királyi piramisok lerombolása volt.
1842–1845 között Carl R. Lepsius porosz expedíciója végzett részletes műemléki felmérést a városban, amelynek eredményeképpen számos, mára már megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott relief ábrázolása maradt fent az utókor számára, a temetők halotti kápolnáiból. E.A.W. Bruce 1903-ban további ásatásokat folytatott a királyi temetőkben meglehetősen durva módszerekkel.

Az ásatások során főleg a város központi részén és a monumentális kőépítményeknél, elsősorban a templomoknál folytak feltárások. Sajnos Garstang az első világháború miatt félbeszakadt ásatásainak eredményeit mindössze rövid előzetes jelentésekben és egy kis könyvben jelentette meg, azonban a végső publikáció soha sem született meg. A fennmaradt ásatási dokumentáció alapján Török László 1997-ben publikálta Garstang feltárásainak még rekonstruálható eredményeit.

1920 és 1924 között George Andrew Reisner tárta fel a piramistemetkezések jelentős részét, majd 1965 és 1984 között Peter L. Shinnie a Calgaryi Egyetem és a Kartúmi Egyetem közös projektje keretében végzett feltárásokat a város területén.

Az Északi és a Déli piramistemető, a Naptemplom műemléki felmérését, és konzerválási munkálatait, Frederich Hinkel vezette német régész és építészcsoport végezte az 1980-as és 1990-es években. A német ásatások napjainkig tovább folytatódnak a város területén, elsősorban a Víziszentélyben.
Katar 2014-ben 135 millió dollárt (35 milliárd forintot) ajánlott fel a szudáni műkincsek és régészeti emlékek felújítására és megőrzésére. Az összeget 29 projekt finanszírozására, többek között ősi leletek helyreállítására, múzeumépítésre és a meroita nyelv tanulmányozását célzó programokra fordítják.

Noha rengeteg turistát vonzhatnának, Szudán politikai helyzete, az elmúlt évtizedek háborúi és a terrorfenyegetettség miatt a legtöbben, ha piramisokat szeretnének látni, még mindig inkább Gízát keresik fel Meroé helyett. Éppen ezért csak kevesek láthatják az elképesztő romokat, melyek gazdagsága bőven vetekszik az ismertebb, népszerűbb helyekével.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *