LEBSTÜCK MÁRIA A SZABADSÁGHARC FŐHADNAGYA

LEBSTÜCK MÁRIA A SZABADSÁGHARC FŐHADNAGYA

Lebstück Mária pályája azt példázza, hogy a gyengébb nem tagjai is képesek a legnagyobb megpróbáltatások elviselésére és emberpróbáló hőstettek végrehajtására.

Lebstück Mária 1830. augusztus 15. -én született Zágrábban. A gazdag kereskedő családból származó hölgy 13 éves korában Bécsbe költözött nagybátyja, báró Simunich Boldizsár császári brigadéroshoz.
Iskoláit itt végezte. Nagybátyja életvitele nagy hatást gyakorolt rá, ezért az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor férfiruhába öltözött és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. Hallatlan bátorságával a jogászcsapatban tünteti ki magát, ahol az október végi harcokban fejsérülést is szerez. A bécsi forradalom leverése után Magyarországra szökik, ahol belép a német légióba, később a kor elit alakulatához, a tiroli vadászokhoz kerül, ahol “Károly vadásznak” becézik.

A négyhírű branyiszkói csatában is derekasan helytállt. A kápolnai csatában egyszerre három vértes támadt rá, ő kettőt lelőtt közülük, a harmadikat megfutamította. Viszont az egyenlőtlen küzdelemben súlyos fejsérülést szenved. Ekkor derül fény kilétére: a segítséget nyújtó ezredorvos megdöbbenve tapasztalja, hogy a fiatal hős valójában a gyengébbik nemhez tartozik. A fővezér, Dembinszky tábornok ezt látva a harc elültével a helyszínen hadnaggyá lépteti elő az alig több mint tizennyolc éves hős leányt. Felgyógyulása után a legendás Miklós-huszárokhoz kerül. Hadi tetteiért hamarosan huszárfőhadnaggyá léptetik elő. Az első sorokban küzd csapatával Buda ostrománál és a vár visszafoglalásánál.

Sorsának ismeretében úgy tűnhet, hogy e női hadfi csak a csatáknak szentelte életét. Ezzel szemben az valóság, hogy – már amennyire e zaklatott kor megengedte – az asszonyok teljes életét élte. Buda visszafoglalása idején, 1849 májusában ismerkedett meg Jónák József tüzér hadnaggyal, akit huszáros tempóban szerelmi ostrom alá vett. A fiatal tiszt kezdetben a legrosszabbra gondolt, míg ki nem derült, hogy hadnagytársa nem férfi. A közöttük fellobbanó szerelem a kor zaklatott viszonyainak megfelelően gyors cselekvést kíván: Mária bejelentkezik a hadügyminiszternél, hogy a nászra szabadságot kérjen. Görgey Artúr nem kis megdöbbenésére be kell vallania, hogy amiatt szeretné egy kis időre kivonni magát a harcokból, mert férjhez kíván menni. A frigyre Jónák József tüzér őrnaggyal 1849. júliusában kerül sor a dorozsmai csatatér közelében. Nem akármilyen körülmények között: az ellenség rátámad a lakodalmas népre, Mária újdonsült férjével együtt az ablakon ugrik ki, hogy felvegye a harcot a betolakodókkal.

A szabadságharc után mindkettejüket bebörtönözik. Jónák Józsefet tizenhat évi, vasban letöltendő börtönbüntetésre ítélik, amelyet nem élt túl. Mária az aradi várba kerül, itt szülte meg fiát, Jónák Pált. Rokonai minden követ megmozgattak a kiszabadítására. Igyekezetüket fél év után koronázta siker, ekkor is csak úgy engedik őt szabadon, hogy kitiltják Magyarországról. Szülővárosába, Zágrábba távozik. Támasz nélkül maradván nyomorban tengette életét. Néhány év múltán, a viszonyok rendezésével Győrbe költözött. Itt találkozik egykori tüzértiszt hadnagytársával, Pasche Gyula festőművésszel, akinek oldalán a szabadságharc idején a tiroli vadászok kötelékében harcolt. A bajtársi kapcsolat hamarosan szerelemmé fejlődött közöttük, aminek házasság lett a vége. Férje 1870-ben bekövetkezett halála után ismét ínséges idők jöttek el a legmagasabb rangfokozatú magyar honvédtiszt asszony számára.

A megözvegyült Mária rendkívül nagy szegénységben, mosónőként tartotta fenn magát, majd megromlott egészsége miatt, 1879-ben a festő-mázoló mesterséget folytató fiához költözött Újpestre a Csokonai utca 4 számú házba.

A szabadságharc emlékét mindig őrizte, március 15-én magára öltötte régi egyenruháját, ott volt Aradon a vértanúk szobrainak leleplezésén, és minden évben elzarándokolt a budai vár ostroma során elesett hősök sírjához.

Hatvankét évesen, 1892. május 30-án hunyt el Újpesti otthonában. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A magyar társadalomban betöltött szerepét, jelentőségét pontosan jelzi, hogy nekrológját a magyar írófejedelem, Jókai Mór közölte a Pesti Hírlapban, aki szép novellával is emléket állított e hős magyar asszonynak.
Hamvai fölé a hálás utókor a hősöknek, hadvezéreknek kijáró hatalmas obeliszket emelt, emlékezve és emlékeztetve a legnagyobb magyar asszonyok egyikére.

A legendás Mária főhadnagy emlékiratait 1935-ben Kiss Géza tette közzé a Hadtörténeti Közlönyben, ugyanebben az évben március 15.-én egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg, nevét ma utca viseli a Újpesten.

A nagyközönség számára Lebstück Mária alakját Huszka Jenő és Szilágyi László 1942-ben bemutatott operettje, a Mária főhadnagy tette általánosan ismertté. A kirobbanó sikert csak fokozta, hogy e műből Szeleczky Zita főszereplésével parádés film készült. Természetesen az operett műfaji szabályainak megfelelően ezúttal Mária főhadnagy története happy enddel végződik, a komor és tragikus részek megmaradnak az életrajzírók számára.

Élettörténetét 1952-ben Pálffy Ilona publikálta a Nők a magyar függetlenségért című kötetben.

Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*Magyar Életrajzi Lexikon
*felsofokon.hu
*mult-kor.hu
*press77.hu