A kokeshi babák

A kokeshi babák

A világhírű kokeshi baba a japán népművészetnek és ma már az iparművészetnek is szerves része. Ezek a gyönyörű, saját egyéniséggel megáldott, kézzel készült, egyedi, színes műtárgyak ellenállhatatlan vonzerővel rendelkeznek. A fából esztergált és faragott babák letisztult formáikkal testesítik meg a japán női szépségideált.

A gyerekjátékból és díszből felnőtt-kedvenccé lett babát ajándékként adták egymásnak az emberek a szeretet és a barátság jeleként, továbbá spirituális jelentőséggel is bírnak, és védelmet adnak. A kokeshi babákat újszülött gyermekeknek is adták/adják, hogy hozzanak szerencsét és egészséget életük során. Így hát nemigen találni olyan japán családot, akiknek ne lenne az otthonában legalább egy.

A babákat az 1600–1867-es Edo korszakban a kidzsi-ja fafaragók alkották meg Japán északi részén, először gyermekjátéknak. Azonban a Tóhoku régió fürdőit felkereső fürdővendégek körében is népszerű szuvenírré vált az Edo-kor végétől. A lelki és testi felfrissülést, valamint a bő termést hozó hegyi istenségekkel kapcsolatban álló szerencse tárgyak jelképévé vált.

A hiedelem szerint a tűzvészek ellen is védelmet nyújtanak. A babákhoz gyakorta felhasznált mizuki fa ugyanis azt jelenti: „vízfa”. (Magas nedvességtartalommal rendelkezik, így sok japán hisz benne, hogy az ebből készült kokeshi-k segítenek megvédeni otthonukat a tűztől.)

Elnagyolt, gömb formájú fejjel, néhány ecsetvonással ábrázolt arccal és hengeres, végtagok nélküli testtel rendelkeznek.

A kokeshik többféle fából készülhetnek, pl. cseresznyefa, japán juhar, mizuki. A felhasznált fa meghatározza a baba karakterét. Több hónapig, vagy évig szárítják a szabadban a fát, majd a mester esztergapad segítségével faragja az anyagot a kívánt formára, végül simára csiszolja. A test és a fej általában külön készül, ezeket egy dugó segítségével csatlakoztatják egymáshoz. Ezután kerül sor a festésre, és a baba méhviasszal történő bevonására.

A kokeshi külalakját tekintve két nagy csoportra osztható: az eredeti kokesi stílusjegyeket követő hagyományos kokesi-re (dentó), valamint a kezdeti formákat továbbfejlesztő új típusú (shingata) kokeshi-re. A hagyományos kokeshi kb. 10 alkategóriába sorolható. Ezeknek meghatározott készítési technikája és formai jegyei vannak, amelyek generációról generációra öröklődnek az adott régió mesterei között. A legdominánsabbnak a Naruko típus tekinthető. Naruko fürdőfalujának fő utcája a Kokesi utca nevet viseli, tele olyan üzlettel, amiket maguk a kokesi faragók üzemeltetnek.

A második világháború után jelentek meg a modern kokeshi babák. Ezekre a babákra is jellemző a végtag nélküli test, de művészeik sokkal szabadabban alkotják meg formájukat, mintáikat és színeiket. Testük ezáltal formásabb, hajat viselnek, valamint kimonóik is exkluzívabb megjelenést kaptak.

Annak idején az amerikai atombomba programban dolgozók azt mondták a magyar tudósokról, hogy bizonyára a Szíriuszról jöttek, mert olyan különleges az észjárásuk. Nos ha valamiben, a kokeshi baba készítésben is büszkélkedhetünk honfitársunkkal Tóth-Vásárhelyi Réka iparművésszel.

2011-ben egy kiállításra nyolc babát készített, aztán rövidesen 190-nél tartott, és egy év alatt 1500-at csinált. Elkezdte keresni a stílusát, kifejlesztette a rá jellemző technikát.

Méreteiben kisebbek a babái, mint a Japánban megszokottak, ott egy méter magasak is vannak, de Magyarországon nincs megfelelő faalapanyag hozzájuk. Az utóbbi időkben Japánból vásárolja az alapanyagot. A babákat maga festi, de más végzi a fa esztergálását, más a lakkozását.

− Nem lehet ugyanazzal a kézzel finom mintákat rajzolni és a durva fát kiesztergálni. De ott vagyok, amikor készülnek a babaalapok – mondja.

Rékát ma már Japánban is elfogadják, elismerik mint kokesikészítőt. Ez sok időbe telt, meg persze munkába. 2015-ben az 57. japán országos kokesiversenyre Réka is benevezett. Legnagyobb meglepetésére első külföldiként elismerést kapott: Mijagi tartomány kormányzójának díját hozhatta haza. A következő évben ugyanerre a versenyre új elgondolással, egy öltöztetős kokesi babával nevezett. A babához készített gardróbot, fából ruhákat, amelyeket cserélgetni lehetett rajta. El is nyerte a kreatív kategória fődíját.

− Láttam a jelen lévő idős mesterek arcát, és egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy én kaptam a díjat, pedig ők az igazi tudói a baba készítésének, ebbe születtek bele, ebben nőttek fel. Egy férfias társadalomban nőként, ráadásul külföldiként elhozni egy ilyet díjat példátlan volt.

Japán mesterek kezdtek bízni benne, meghívást kapott az első női babakészítő mester műhelyébe.

− Ezek a mesterek általában a világtól távol, egy erdő szélén élnek, ott alkotnak, már a helyszín megközelítése sem egyszerű. Általában nincsenek felszerelve modern kommunikációs eszközökkel, vagyis a kapcsolattartás is macerás.

A női mester, Aoki Ryoka adott Rékának néhány nagyobb félkész babát, fesse ki.

− Ez olyan volt számomra, mintha Picasso adott volna egy félkész képet a tanítványának, hogy fejezze be helyette.

Talán a legendák világába tarozik, de egyes vélekedések szerint az orosz Matrjoska bakák is kokeshi eredetűek. Íme egy verzió:

Az első orosz formavilágot idéző matrjoska mintája egy Honsú szigetéről származó Fukurokudzsut ábrázoló 5 részből álló baba volt, amit Szavva Ivanovics Mamontov orosz kupec (nagykereskedő) hozott ajándékba feleségének. Ezt a babát látta a kereskedő abramcevói nyaralójában Szergej Maljutyin festőművész, aki megkérte Vaszilij Zvjozdocskin játékkészítőt hogy készítsen ilyen egymásba helyezhető babákat, aki feltehetően 1890-ben készítette el művét. Az első ismert díszítést maga Szergej Maljutyin festőművész készítette. Zvjozdocskin visszaemlékezése szerint ő soha nem látta az eredeti japán babát, azt csak elbeszélésből ismerte, viszont az orosz mesterek jóval a matrjoskák megjelenése előtt is készítettek egymásba rakható, fából faragott, húsvéti tojásokat.

Írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
wikipédia org

riport Tóth-Vásárhelyi Rékával.