HÍRES, HÍRHEDT BÖRTÖNÖK

HÍRES, HÍRHEDT BÖRTÖNÖK

Az önkéntes karanténba vonulásom adta az ötletet, hogy írjak a történelem néhány híres, hírhedt börtönéről.
KUFSTEIN
~~~~~~~~~
Ausztriában, Salzburgtól Innsbruck felé, nagyjából félúton magasodik Kufstein vára, a magyar történelem egyik rossz emlékű helyszíne, mely 1865-ig rettegett börtön volt, majd 1888-ig kaszárnya.
Tirol tartomány határán már messziről feltűnik a városka jelképévé is vált kufsteini vár. Először 1205-ben említik egy oklevélben a regensburgi püspökök tulajdonaként, később megosztották a bajor hercegséggel, véglegesen 1814 óta van osztrák kézben.
A vár leghíresebb része a Császártorony (Kaiserturm), melyet 1518–22 között I. Miksa építtetett, ez egyben Kufstein jelképe is. Számos politikai foglyot hurcoltak oda a Habsburg-birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országából, így sok magyart is.

A magyar történelem jeles alakjai közül a kufsteini börtönben „vendégeskedett” Kazinczy Ferenc a magyar irodalom és a nyelvújítás meghatározó alakja, Wesselényi Miklós, „a zsibói bölény”, Szentjóbi Szabó László költő, magyar jakobinus (ott is halt meg 1795-ben).
Az 1848–49-i szabadságharc számos tisztje, sőt, olyan neves honleányok is raboskodtak falai között, mint Leövey Klára pedagógus, Teleki Blanka grófnő (mindketten a negyvennyolcas forradalommal kapcsolatos tevékenységükért).
Kufstein lakója volt a hírhedt betyár, Rózsa Sándor (1813–1878) is, aki dél-alföldi „akcióival” szerzett kétes hírnevet magának, ám sokat lendített (el)ismertségén, hogy 150 tagú szabadcsapatával beállt a 48-as honvédseregbe. Világos után ezért is keresték, de csak egy 1872-ben tartott perben sikerült végérvényesen elítélni – életfogytiglanra. Egy évet húzott le Kufsteinben, ő volt a várbörtön egyetlen köztörvényes foglya, akit állítólag láncra verve mutogattak vasárnaponként a városka piacterén.
Jelenleg a toronyban az ott bebörtönzöttek emlékére kiállítás látogatható, megtekinthetők a cellák, feltüntetve, hogy melyikben ki, mikor és meddig sínylődött. Egy helyiségben rövidfilmet vetítenek az ott raboskodókról, magyarul is.

BASTILLE
~~~~~~~~~
A Bastille egy párizsi börtön volt, a szó jelentése erődítmény.
V. Károly francia király 1369-ben rendelte az erőd építését, amely 1383-ban készült el, és a Bastion de Saint-Antoine nevet kapta. 1383 között erőddé szélesítettek ki, hogy megvédje Párizs keleti végét. A Százéves háború után kezdték börtönként használni. XIII. Lajos volt az első francia király, aki rabot küldött ebbe a börtönbe.
A Bastille, 66 méter hosszú, 30 méter széles, szabálytalan négyszögben épült, 8 darab ötemeletes tornya volt.
A 24 méteres magas falakat széles várárok vette körbe.
A keleti és nyugati toronypárok kapuként szolgáltak a Saint-Antoine utca fölött. Az 1400-as években ezeket lezárták, és egy új városkaput emeltek az északi oldalon, a mai “rue de la Bastille” oldalán.
Az épület legfontosabb védelmi vonása az volt, hogy a falak és a tornyok azonos magasságúak voltak, és ezeket széles teraszok kötötték össze egymással. Ez lehetővé tette a katonák számára a gyors közlekedést a falak tetején, anélkül, hogy le kellett volna mászniuk. A tüzérség is nagy hasznát vette a vár ezen tulajdonságának.
Börtönként
A börtönbe kezdetben előkelő politikai foglyokat, főnemesi összeesküvőket zártak, majd később köztörvényes bűnözőket tartott fogva. Többek között hamisítókat, sikkasztókat, szélhámosokat, csalókat, párbajozókat, engedetlen katonatiszteket, és olyan embereket, akiket vallási okokból találtak bűnösnek, például protestánsokat (hugenottákat). Azok is ide kerültek, akik tiltott dolgokról írtak röpiratokat.
Mivel magas rangú személyek is tartózkodtak a börtönben, az távolról sem volt olyan borzasztó hely, mint a többi párizsi börtön. 1776-ban megtiltották a láncok és földalatti cellák használatát, megszüntették a kínvallatást, a foglyok pedig vendégeket fogadhattak, olvashattak, írhattak. Cellájukat maguk rendezhették be, és inasukat is magukkal hozhatták, az előkelőbbek a kormányzó asztalánál étkezhettek, a megbízhatóbb foglyok pedig néhanapján Párizsba is kimehettek. Volt rá eset, hogy a foglyok saját biliárdasztalt hozattak a börtönbe. A szegényebb foglyokról az állam gondoskodott, amely napi 10 livre-t folyósított a nekik, és az ebből el nem költött összeget a szabadulás után kézhez vehették. A Bastille befogadóképessége 42 fő volt, ám XIV. Lajos francia király uralkodásának idejére mindössze évi átlag tizenhat fogoly lakott itt, akiknek egyharmada újságíró volt.
Rossz hírét az épületet övező titokzatosságnak köszönhette. A börtönbe olyanokat vittek, akiket királyi elfogatóparancs alapján tartóztattak le, ezeken pedig nem tüntették fel a letartóztatás okát, és a szabadulás várható idejét. Így a bentlakók a király foglyainak számítottak, akiknek ügye nem tartozott a nyilvánosságra, az emberek pedig sem tudhattak semmit a Bastille-ban fogva tartás körülményeiről.
Az épület ostroma
A Párizs népe, 1789. július 14-én, néhány napos lázongást követően megostromolta a börtönt mert megtudták, hogy a falai között puskaport tároltnak.( A párizsi hadsereg július 12-én éjszaka szállított át 250 hordó puskaport az állami raktárból, mivel biztonságosabbnak ítélték a magas falú börtönt.)
Egy körülbelül 1000 főből álló tömeg gyűlt össze reggel tájt a börtön falai előtt, a fegyverek és a lőszer átadását követelve. Az emberek által kiválasztott két főt meghívták az erődbe, és hosszadalmas alkudozás vette kezdetét.
Kora délután a tömeg betört az őrizetlenül hagyott külső udvarba, leszakították a felvonóhíd láncait, és benyomultak a belső udvarba. Hirtelen lövöldözés kezdődött. Röviddel ezután a nép erősítést kapott a királyi hadsereg zendülő gárdistáitól két ágyú kíséretében. De Launay tűzszünetet rendelt el, és a felsőbb parancsot megtagadva megadta magát, így a forradalmárok 17:30-kor elfoglalták az erődöt.
Amikor a lázadók bejutottak a Bastille belsejébe, összegyűjtötték a töltényeket és a puskaport fegyvereik megtöltéséhez, és kiszabadították a bent tartózkodó hét rabot (amit csak az ajtók betörésével tehettek, mivel a kulcsokat rég elvitték más forradalmárok és azokkal parádéztak az utcákon). A hét kiszabadított fogoly közül négyen váltóhamisítók voltak, ketten elmebetegek, a hetediket pedig a szexuális perverziói miatt zárták ide. Később a kormányzót és a Bastille őrségének néhány tagját kaotikus körülmények között megölték (a kormányzót leszúrták, majd lelőtték), annak ellenére, hogy azok fegyverszünetet kértek. Az őrök fejét, köztük Launay-ét is lándzsára szúrva mutogatták az italozástól felbőszült „forradalmárok”.
Az általános helyőrség mintegy 80 invalidus-ból állt (olyan veterán katonákból, akik harcolni már nem voltak képesek) Bernard-René de Launay kormányzó irányítása alatt. Őket azonban kiegészítették a svájci regiment 32 zsoldos gránátosával, akiket röviddel július 14-e előtt rendelt be az országba az uralkodó.
Lerombolása
A Bastille bevétele komoly következményekkel járt XVI. Lajos hatalmára nézve ugyanis a francia sereg négyötöde átállt a felkelők oldalára, és a katonák által támogatott forradalmárok hamarosan megszerezték az irányítást Párizs, majd a francia vidék felett is.
A rettegett börtön ostroma olyan események – XVI. Lajos kivégzése, jakobinus uralom, Napóleon felemelkedése és bukása – sorozatát indította el, melyek az 1815-ös restauráció ellenére örök nyomot hagytak a történelemben. A változást a Bastille pusztulása és eltűnése szimbolizálta legjobban: az erődöt a párizsiak – Pierre-Francois Palloy vezetésével – egy év alatt lerombolták és széthordták, utolsó kövei 1790 februárjában kerültek a Nemzetgyűlés elé. Helyén ma egy operaház áll, ostromának napja pedig azóta is a szabadság ünnepe a Francia Köztársaságban.
Az erődítmény egyik tornyának maradványaira rátaláltak a párizsi metró építése során 1899-ben. Ezeket visszaszállították a parkba, pár száz méterre az eredeti helyszíntől, ahol mindenki számára megtekinthetők. A környező járdákon mindenhol jelölik a várfal vonalát.
Bastille híres rabjai:
De Sade márki
A vasálarcos férfi
Nicolas Fouquet
Voltaire
Giuseppe Balsamo, Cagliostro gróf
Louis René de Rohan bíboros, hercegérsek

ALKATRAZ
~~~~~~~~~
a Szikla”
1847-ben Kalifornia katonai kormányzója, John Charles Fremont Alcatrazt 5000 dollárért vásárolta meg a mexikói kormánytól. Az első építmény, amit felhúztak a szigeten, egy világítótorony volt, ami a börtönnel együtt ma is a turisztikai látványosságok közé tartozik.
Egy madárról kapta a nevét.
A szigetet spanyol felfedezői eredetileg Alcatraces-nek hívták, az után a barna pelikán után, melyet gyakran láttak itt. Olyan neveket találhatunk a rablistában, mint Al Capone vagy George „Machine Gun” Kelly. 1934 és 1963 között 1576 elítéltet tartottak fogva, ebből sosem tartózkodhatott 250 rabnál több egyidejűleg a szigeten. Az őrök is a szigeten éltek, családjukkal együtt. Számuk 300 körül mozgott.
A legtöbb bűnöző számára ez volt az utolsó állomás. Az Alcatrazban olyan megrögzött bűnözőket szállásoltak el, akikről úgy ítélték, lehetetlen rehabilitálni őket. Az itt bebörtönzött több mint 1500 emberből csupán kettő volt, akiket az őrök közvetlenül a szabad világba kísértek ki.
Már az amerikai polgárháború alatt létrehoztak egy börtönt a szigeten, ami 1903-ig működött, ám később hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra befogadóképessé váljon a börtön. 1906 és 1911 között felújították és átépítették az épületet.
1934-től kezdve szövetségi börtönként funkcionált az Alcatraz. Amerika leghírhedtebb bűnözői kerültek ide, mivel földrajzi fekvése miatt a legbiztonságosabb és egyben legszigorúbb börtön lett. A celláknak nem volt saját zárjuk. Egy akkori újításnak köszönhetően az egyes ajtókon nem volt külön zár. Ehelyett egy távirányítású berendezéssel egyszerre 20 cellából álló sorokat lehetett nyitni és csukni.
A bentlakóknak saját ligájuk volt. Kikapcsolódásképpen a rabok softballt játszottak, sőt még bajnokságot is rendeztek maguknak. Volt egy sajátos alapszabály, mely elég jól tükrözte az itt lakók helyzetét: a fal felett átütött labda nem minősült hazafutásnak, hanem kint volt.
Szövetségi börtönként való működésének időszakában 36 fogoly próbált meg szökési kísérletet végrehajtani, ezek közül állítólag egyik sem volt sikeres. Habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Frank Morris és két társa, az Anglin testvérpár 1962-ben megszöktek cellájukból és csónakon elhagyták a szigetet. A hatóságok nyomozásba kezdtek, de semmi jel nem utalt arra, hogy a szökött fegyencek életben maradtak.
Egy szökevény viszont sikerrel járt. 1962-ben egy rab, miután bekente magát zsírral és kisurrant a rácsokon, átúszta az öblöt. A szökési kísérletben annyira kifáradt, hogy a Golden Gate híd alatti sziklákon, alvás közben találtak rá.
1963. március 21-én Robert F. Kennedy, amerikai igazságügyminiszter bezáratta a San Francisco-i-öbölben fekvő Alcatraz-szigeten hosszú évek óta működő börtönt. Bezárása mellett többek között olyan ésszerű indokok szerepeltek, mint a túlságosan magas fenntartási költségek, illetve a börtön állapotának rohamos romlása.
Az indiánok tiltakozásképpen elfoglalták. 1964-ben és 1969-ben a helyi őslakos indiánok igényt tartottak az Alcatraz-szigetre, és kifogásolták azokat a szövetségi intézkedéseket, melyek ellehetetlenítették volna a törzseik életét. Az 1969-es megszállás 18 hónapon át tartott. Mialatt az őslakosok a szigeten voltak, tanácsot választottak maguknak, valamint napközit és iskolát hoztak létre gyermekeiknek.
A sziget a rajta lévő börtönnel együtt 1972 óta már csak a legismertebb amerikai turisztikai látványosságok közé tartozik.

MAMERTINUS
~~~~~~~~~~~~
Róma egyik legkedveltebb turisztikai látványossága a város szívében fekvő Forum Romanum melynek északi bejárata mellett nyílik az a jelentéktelennek tűnő sziklába vájt ajtó, ami a történelem legrégebbi ismert börtönébe vezet.
Többek között ez volt Péter apostol siralomháza is.
Szent Péter és Szent Pál (akiket Nero utasítására zártak ide) cellájában egy forrás tört fel, amelynek vizével megkeresztelték őreiket és fogolytársaikat is. Pétert 64-ben aztán keresztre feszítették, és temetési helyén építették fel a róla elnevezett bazilikát.
Rabságuk helyét a középkor óta tisztelik, és a régészek a hónapok óta tartó ásatások során talált freskók és más leletek alapján biztosnak tartják, hogy ott már a hetedik században is Szent Péterre emlékezhettek. A római régészeti hivatal munkatársa, Dr. Patrizia Fortini szerint a helyet legkésőbb a hetedik században alakították át börtönből kultuszhellyé.
Erre nagyon gyorsan kerülhetett sor, mert ott a nyolcadik században már egy templom állt. Kutatók szerint jó lenne valamilyen közvetlen régészeti anyagot is találni azzal kapcsolatban, hogy ez valóban Szent Péter börtöne lehetett.
A történészek szerint a földalatti labirintust az i.e. 5. században, Servius Tuliius uralkodása alatt alakították ki. A börtön kétszintes volt, és az alsóba csak a felsőben kialakított nyílásokon keresztül lehetett leereszkedni. A rómaiak korábban itt őrizték legnagyobb ellenfeleiket, mint például a legendás gall hadvezér, Vercingetorix is itt kapott helyet kivégzése előtt.
Egyes foglyokat halálra éheztettek, és az ő testüket később a Cloaca Maximába (csatornába) dobtak.
A 17. században aztán egy reneszánsz templomot építettek a börtön fölé, amely még ma is áll, és amelynek belsejében márványtábla emlékeztet arra, hogy azt Szent Péter és Pál egykori cellájára emelték.

SZEGEDI CSILLAG
~~~~~~~~~~~~~~~~
135 évvel ezelőtt, 1885. januárjában költözött be a csillag alakú főépületbe az első fegyenccsoport. Valaha itt raboskodott Rákosi Mátyás, Szálasi Ferenc és Kádár János is, de az államfogházban Ady Endre, Gárdonyi Géza, Molnár Ferenc és Bródy Sándor is eltöltött néhány napot: párbajozás miatt.
A ma már elavultnak számító objektum – amelynek főépülete csillag alakban épült, és ezért kapta a mindmáig köztudatban élő nevet – építése idején, a XIX. század végén Európa egyik legkorszerűbb börtönének számított.
Wagner Gyula műépítészt az 1879-es szegedi nagy árvíz után bízták meg a tervrajz elkészítésével – miután a régi várbörtön használhatatlanná vált -, hogy 500 rabot befogadó épületegyüttest tervezzen. Az építés 1883 nyarán kezdődött, és a következő év végén be is fejeződött.
Szegeden az elmúlt két évszázadban több, merőben különböző célú börtön működött időszakonként. Itt volt az első hosszabb ideig funkcionáló országos börtön, a “Domus Carresterialis Szegediensis”, a várbörtön. 1784-tõl 1832-ig ide küldték a “köztörvényhatóságok és magánosok a javíthatatlanokat és kihágókat és más vétkeikért halálos büntetésre kevésbé érdemeseket, vagy attól kegyelemből felmentetteket”.
Szegeden már hamarabb volt városi börtön.
A török kiűzése után, a vár másik részén – külön parancsnokság alatt – hajóvontatásra és sáncmunkára ítélt rabokat helyeztek el. 1787-től török, majd 1793-tól francia hadifoglyok is voltak a szegedi várban.
A “Csillagbörtön” elnevezés jól utal az épület jellemző alakjára és funkciójára is. Érdekes, hogy ilyen Bentham-féle panoptikus rendszerű, három- vagy négyemeletes, három-öt szárnyas körfolyosós börtönépületet sokat építettek az utóbbi másfélszáz évben a nagyvilágban, de csak a “szögedi” magyarok nevezték el ilyen szemléletesen.
Párbajért börtön
Gárdonyi Gézát párbajvétségért két alkalommal is elítélték. A Szegedi Paprika című élclap hasábjain figurázta ki Gárdonyi az egyik neves szegedi bankárt, May R. Miksát. A pénzember úgy érezte, hogy becsületébe gázoltak, és ezért ügyvédet fogadott, beperelte a cikkíró Gárdonyi Gézát. A tárgyaláson a bankár ügyvédének segítője, dr. Kókay István ügyvédjelölt visszavágott, és becsmérelte a Gárdonyi Gézának munkát adó lapot. Gárdonyi Géza sem maradt adós. Reakciója az volt, hogy Kókayt pellengérezte ki a Szegedi Híradó című lapban. Ez se maradt annyiban. Az ifjú ügyvédjelölt párbajra hívta ki a hírlapírót. A két fél segédei megállapodtak abban, hogy a küzdők karddal az első vérig vívnak. A színhely a Sörház utcában lévő kaszárnya vívóterme volt. Az 1889. január 16-án délután fél kettőkor kezdődő asszó a jurátus úr győzelmével ért véget, miután Gárdonyi a fején megsérült, s a segédek megálljt parancsoltak – tudósít a korabeli sajtó. A párbajozás akkor már üldözendő cselekmény volt. Így bíróság elé kerültek a küzdő felek. Gárdonyi és Kókay is 14-14 nap államfogház-büntetést kapott.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
ma7.sk/koze…/magyar-emlekek-nyomaban-magyar-rabok-n-kufstein
*rubicon
*ng.hu/kultura/2005/03/21/az_alcatraz_bezarasa
*multkor
*origo
*Wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *