AZ ELVESZETT BOROSTYÁNSZOBA

AZ ELVESZETT BOROSTYÁNSZOBA

A borostyánnal borított szoba ötlete I. Frigyes porosz királyé volt. 1701-ben borostyánkőből készült falitáblákat rendelt charlottenburgi palotájába.
Szerette a borostyánkőből készült tárgyak tapintását, legyen az sakkfigura, gyertyatartó, sőt a sört is ilyen kupából kortyolgatta. Ezek alapján nem meglepő, hogy megbízást adott Andreas Schlüternek, hogy készítsen neki ilyen egy borostyánnal borított szobát.
Minden darab követ 5 mm-nél nem vastagabb darabokra vágtak és kifényesítették. A darabokat mozaikszerűen összeillesztgették, bonyolult, barokkosan cifra ábrákat, jelképeket kialakítva.

1712-ben mikor Nagy Péter cár ellátogatott Poroszországba, megcsodálta a remekművet, ami részben már el is készült. Egy évvel később Frigyes meghalt, és a trónon fia, Frigyes Vilmos követte, aki utált mindent, amit az apja szeretett. Elrendelte, hogy szedjék le és tegyék el a borostyán lapokat.

1716-ban Frigyes Vilmos, Nagy Péterrel orosz-porosz szövetségi megállapodást írt alá Svédország ellen, a szerződés ünnepélyessé tételére a borostyánkő lapokat a cárnak ajándékozta, A “szoba” 18 ládába csomagolva meg is érkezett Oroszországba.
Több évtized és néhány költözés után csak 1755-ben,
– Péter cár lánya – Erzsébet cárnő kérésére került a végleges helyére a Carszkoje Szelóba a nyári rezidenciába, amely később Katalin-palota néven vált ismertté.

Itt fejezték be a borostyánszobát.

A további húsz évben kiegészítették a táblákat a Romanovok címerével és más díszítésekkel. Végül a több mint 100 négyzetméteres terem falai teljes egészében figurákkal, virágfüzérekkel, rózsákkal, kagylókkal, monogramokkal, a barna, vörös, sárga, narancs különféle árnyalataiban tündöklő borostyánkő borította . Mindegyik lap faragott keretbe került, minden bearanyozva, hogy versenyt csillogjon a borostyánnal. Négy tábla közepét különleges, csiszolt jáspisból és achátból készült firenzei mozaikkal díszítették, az egészet pedig aranyozott bronz foglalta keretbe.

Öt königsbergi mester dolgozott a szobán, mire 1770-ig elkészült. Erzsébet cárnő már korábban annyira el volt ragadtatva tőle, hogy gyakran megmutatta a készülő termet, elkápráztatva a külföldi követeket. 1765-ben már hetven borostyánkő műtárgy díszítette a szobát.

Az egyedülálló dekoráció és Carszkoje Szelo túlélte az 1917-es bolsevik forradalom utáni zűrzavart és a polgárháborút, ám a második világégést már nem sikerült károk nélkül átvészelnie.
1941. június 22-én Adolf Hitler csapatai megtámadták a Szovjetuniót.

A közel 3 millió katonát magába foglaló támadóerőből Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy Észak Hadseregcsoportja kapta azt a feladatot, hogy foglalja el Leningrádot, a mai (és 1917 előtti) Szentpétervárt. Von Leeb hadosztályai szeptember 8-án elérték a Névát és megkezdték Leningrád bekerítését, a Carszkoje Szelo a németek kezére került.

Felsőbb parancsra, egy erre a célra kijelölt különleges alegység lebontotta a Borostyán-szoba felbecsülhetetlen értékű berendezését, és Németországba szállította, ahol a kelet-poroszországi Königsbergben állították ki a relikviákat.

1945 februárjában a kincseket, – ugyancsak felsőbb parancsra – ismeretlen helyre vitték a közeledő Vörös Hadsereg által veszélyeztetett városból.
A Harmadik Birodalom összeomlása után a gondos kutatások ellenére sem akadtak a Borostyán-szobát egykor díszítő értékes tárgyakra.

Az eredeti borostyántáblák vagy megsemmisültek a háborúban, vagy piaci cseretárgyként eladták őket. Az is lehet, hogy a világban forgalomban lévő ékszerek és más műalkotások az eredeti borostyánszoba darabjaiból vannak. Ki tudja?

Sokan, sok helyen, sok pénzért keresték már az elveszett kincseket. Kincsvadászok, kutatók, kormányok. Volt, aki eltűnt. Volt, aki, úgy gondolta, megtalálta. Van, aki úgy tudja, bányákban, alagútrendszerekben vannak még mindig teherautókban. Van, aki már teljesen lemondott róla.

1997-ben néhány borostyánból készült tárgy, egy komód és egy kis szobor felbukkant a nemzetközi műkereskedelemben. Kiderült, hogy egy náci orvos padlásáról került elő az egyik tárgy, amelyről végül bebizonyosodott, hogy a borostyánszoba részét képezte. Mindezek után újra felvetődött, hogy esetleg a nyomára lehetne bukkanni a páratlan együttesnek. Az előkerült darabokat Németország egyébként visszaszolgáltatta Oroszországnak.

A második világháború után a Borostyánszobát eredeti állapotának megfelelően állították helyre, az egykori berendezést másolatokkal pótolták.

A borostyánkő fosszilis, vagyis megkövült fenyőgyanta.
Színe a narancstól a barnán át ritkán a vörösig terjed, több mint 250 színárnyalata létezik. A tejfehér, átlátszó köveket nevezik csontborostyánoknak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
*tzar.ru/museums/palaces/c_atherine/amber_room
*ria.ru/spravka/20100429/227384217.html
*multkor
*Wiki
*origo/tudomány
*rovart.com/hu/a-borostyanszoba-rejtelye