SumidaVOLT EGYSZER EGY TABÁN…
A mai térképeken még szerepel a Tabán név: a budai vár, a Gellért-hegy és a Naphegy közé ékelődő völgyet jelöli. A közeli Duna, a hegyek lábánál feltörő hévizek, a szőlőtermelésre kiváló hegyoldalak már az őskortól kezdve idecsalogatták az embert. A terület a neolitikum óta szinte folyamatosan lakott volt. Éltek itt kelták és rómaiak, akik révátkelőt és őrtornyot építettek ide. Honfoglaló őseink is örömmel vették birtokba a területet, és virágzó falut működtettek itt a tatárjárásig. A nomád hordák persze elpusztították a települést, ám amint IV. Béla építtetni kezdte a budai várat, ismét felélénkült itt az élet.
A 15. században már működött fürdő a mai Rudas helyén amit a törökök átépítettek, bővítettek.
A törökök távozása után szerbek, vagy ahogy akkor nevezték őket, rácok telepedtek az elmenekülő magyarok helyére. Róluk kapta a városrész a másik nevét: Rácváros. A rácok a mecset helyén templomot építettek, és szőlőművelésbe kezdtek a napsütötte domboldalakon. Nekik köszönhetjük a girbe-gurba utcácskák átláthatatlan hálózatát, az egymás hegyén hátán épülő zsindelyes, vályogos viskókat, a vidéki hangulatot árasztó kisvendéglőket.
TŰZVÉSZ
Ám 1810. szeptember 5-én, amikor a tabáni lakosok nagy része szüretelt, a kádárok pedig a hordókat kénezték és égették, egy gondatlan pintérlegény tüzet rakott az udvaron, és a szél felkapta a szikrát, és lángba borította a szomszédos házat. Pillanatokon belül égett az utca, majd az egész városrész. Az oltást nehezítette, hogy a szárazság miatt nem volt víz a kutakban, és szerencsétlen lakosok kínjukban még borral is próbálták oltani a tüzet. A városrész több mint fele porrá égett, többek között a kor híres költőjének, Virág Benedeknek a szülőháza és értékes könyvtára is odaveszett. Körülbelül százan haltak meg a tűzvészben, és ezrek maradtak fedél nélkül. Ám a városrész élni akart, és néhány éven belül újjáépültek a házak, és a negyed visszanyerte régi arculatát: maradtak a görbe utcácskák, a fedetlen Ördög-árok, a falusias viskók.
De a filoxérajárvány (szőlőgyökértetű ) is komoly csapást jelentett, hiszen kipusztította a budai szőlőket, így sok tabánit fosztott meg megélhetésétől.
TABÁNI KISKOCSMÁK
20. század elején a Tabán annyira népszerű lett a kor művészei körében, hogy egyenesen Budapest Montmartre-jaként emlegették. A Tabán kiskocsmái, vendéglói folyton tele voltak írókkal, költőkkel, festőkkel.
A tabáni kiskocsmák többsége egyszerű borozó volt, ahol jóféle fröccsöt lehetett kapni, és órákig elüldögélhettek a vendégek az árnyas fák alatt. Gyakran járt ide a Nemzeti Színház legendás színésze, Ujházi Ede is. Az irodalmárok kedvenc helye azonban a Mélypince nevű kocsma volt, ahová 80 lépcső vezetett le. Falait még a törökök rakták, és valószínűleg része volt az egész budai várhegyet behálózó pincerendszernek, ami vész idején menekülési útvonalként is szolgált. A Mélypince tulajdonosa Krausz Poldi volt, akinél mindig volt szabad asztal Krúdy Gyula és Bródy Sándor számára. De jó néhány parlamenti képviselő is elruccant ide egy-egy fürdőzés után. Állítólag nem egy komoly politikai döntés született Poldi bácsi asztalainál. A helyet igen vonzóvá tette, hogy a kitűnő, férfias mennyiségű házi koszthoz jóféle könnyű borokat szolgáltak fel olcsón. Ennek aztán híre ment, és a Krausz család asztalai mindig foglaltak voltak.
De hasonlóan népszerűek voltak a városrész más kocsmái is: a vendégek gyakran emlegették párás szemmel az Avar Vendéglőt, a Régi Kakukkot, a Kis Baltát. De a másfajta szórakozásnak helyet adott a városrész, prostituáltak és kéjbarlangok is megtalálhatók voltak az alacsony tetők és kapuk alatt.
A TABÁN LEBONTÁSA
A városrész lebontása már a 19. század vége óta napirenden volt. 1878-ban kiszélesítették, és befedték az Ördög-árkot, így a szennyvíz már legalább nem a nyílt színen folyt.
Az Erzsébet híd építése pedig a városrész déli végén megbúvó, a hátukkal a Gellért hegynek támaszkodó házakat és utcákat söpörte el.
A fővárosnak többféle ötlete is volt a terület hasznosítására: felmerült, hogy egy modern fürdőcentrumot lehetne itt létrehozni.
Az I. világháború természetesen a tervet háttérbe szorította, és csak az 1930-as években került elő ismét. Az akkori városrendezési elképzelésekben a szűk utcák, alacsony földszintes, a sokszor minden komfortot nélkülöző, falusias házakból álló negyed helyére sugárutakat, gyógyszállót, modern irodaházakat, az I. kerületi városházát, kaszinót és a Naphegy felé villa sort
építettek volna.
Végül 1933-ra érett meg a városrész lebontásának terve. Ebben szerepet játszott, hogy a házak, viskók állapota romlani kezdett, járványok, fertőzések ütötték fel a fejüket. Fél évszázadnyi tervezgetés után végül 1933-ban nekiláttak a városrész bontásának. A bontás hírére felhördült a főváros lakossága és a gyakorta itt tanyázó művészvilág. Nem értették, hogy miért kell ezt a romantikus, vidékies, helyenként mediterrán hangulatú macskaköves utcákkal, sikátorokkal tarkított városrészt lebontani. A bontás hírére festők jöttek ide, és próbálták még az utolsó pillanatban megörökíteni a városrész hangulatát. Csak a Duna-parti házsor, néhány műemlék ház és két templom maradt épen.
Végül 1935-37-ben ideiglenes jelleggel parkosították a terültet, és pályázatot írtak ki a gyógyfürdők mellé építendő szállodákra. Csakhogy közbejött a második világháború, ami jelentős károkat okozott a meghagyott épületekben. Ezeket a romokat aztán 1945 után elbontották – többek között a Rác-templomot is.
A területet a II. világháború után sem építették be, sőt 1949-ben Sztálin születésnapjára a háborúban megsérült Szent Demeter templomot is lebontották. Az Erzsébet híd újjáépítésekor pedig egy „autópályacsomópont” épült a híd budai oldalára.
A fürdőcentrum terve is végleg lekerült a napirendről, és a korábban kialakított parkot tekintették végleges megoldásnak.
HONNAN ERED A TABÁN KIFEJEZÉS?
A Tabán. Girbe-gurba utcácskák, kiskocsmák, macskakövek és lépcsők… Valamikor ezt jelentette ez a szó. De honnan is ered ez a kifejezés? És pontosan mit is jelent?
Három különböző magyarázat létezik…
A wikipédián, illetve más portálokon megjelent írásokban (mint például a múlt-kor) így mutatják be a Tabán szó eredetét (sajnos a forrást nem nevezik meg): „A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült-magyarosodott Tabánra. A név sok más hazai településen is használatban volt és fennmaradt, pl. Pécsett, Szegeden, Szolnokon.”
Bányai Elemér írásában, 1909-ben így magyarázza a Tabán szót: „A szerb nyelvben tabán valaminek az alját, talpát jelenti, például a cipő vagy csizma alját és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Esküt ugyan nem mernénk tenni erre a magyarázatra, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegyalja, esetleg váralja értelemmel bírt, s ez adta igazi jelentését.”
Egy másik korábbi forrásban az előző kettő magyarázat ötvözete olvasható. Kárpáti Aurél, Búcsú a halálra ítélt Tabántól című 1933-as munkájában a következőket állítja a hely nevének eredetéről: „Ezek már utolsó hetei a Tabánnak, a hajdani törökvár talpának. Mert török maradványszó a Tabán, amely hegyalját, váralját jelent, s minden olyan városban fennmaradt, ahol a törökök várat kerítettek.”
A kérdés, tehát nyitva maradt. Annyi azonban bizonyos, hogy mindhárom indoklásban van igazság valamilyen formában. Hiszen a Tabán a budai Várhegy, a Gellért-hegy és a Naphegy közé ékelődő völgyet jelenti, így ésszerűnek tűnik a hegyalja, váralja elnevezés. A foglalkozásukat tekintve mondhatjuk, hogy tímárok is lakták ezt a vidéket, bár nem kizárólag ők, mivel más iparágak képviselői is megjelentek itt, úgymint kádárok, bognárok, vaskovácsok, ácsok, kocsmárosok stb.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
*wikipedia.org/wiki/Tab%C3%A1n_(Budapest)
*mult-kor.hu/20100906_ketszaz_eve_egett_le_a_taban
*Bányai Elemér: Egy pusztuló városrész. Vasárnapi Újság, 1909.
*Domonkos Csaba, Tabán, emlékezet, Buda, múltidéző, pestbuda.hu,
*Kárpáti Aurél: Búcsú a halálra ítélt Tabántól. Az Est, 1933.
képek forrása:
* fortepan.hu
*bpkep.fszek.hu
