A CSENDES-ÓCEÁN VELENCÉJE: NAN MADOL

A CSENDES-ÓCEÁN VELENCÉJE: NAN MADOL

Nan Madol Mikronézia különleges, elhagyatott romvárosa, melyet nem véletlenül neveznek a Csendes-óceán Velencéjének, már látványra is rendkívül különleges, mert egy mesterséges szigetekből és csatornákból álló labirintus, melyet mintegy 1000 évvel ezelőtt építettek Ponape szigeténél.

A város 80 hektáros területen fekszik és összesen 92 mesterséges szigetből áll. A szigeteket 9 méter magas és 4-5 méter széles fallal vették körül és Velencéhez hasonlóan csatornák választották el egymástól őket. A hajózható csatornák olyan szélesek, mint egy négysávos úttest, szélük sekély. Ha feljön a dagály, az óceán vize akkor is csak derékig ér.

A kutatások szerint minden egyes sziget más és más célt szolgált; külön szigete volt a papoknak, varázslóknak, harcosoknak, kézműveseknek, hajókészítőknek, élelmiszer-készítőknek és a nagyobb arisztokrata családoknak, a legtöbb sziget azonban temetkezési helyként szolgált. Nan Madol egy zárt világ volt, vallási szertartások helyszíne, amit alátámasztanak a máig megmaradt romok, melyek többsége vallási építmény lehetett. Mindegyiket különböző formájúra és méretűre építették, nincs két egyforma közöttük.

A szigetek lakói a mennydörgés istenét tisztelték és különböző tengeri állatokat, főleg angolnákat tartottak „szent tavakban”. Jó állapotban négy mauzóleum maradt meg a szigeteken, sajnos azonban az épületek többsége annyira lepusztult, hogy a pontos magasságuk sem határozható már meg. Állítólag a szigetek alatt menekülési alagutak voltak a nyílt óceán felé, azonban még a mai napig nem tudták feltérképezni ezt a csatornarendszert.

Nan Madol épületeinek megépítéséhez több ezer faragatlan oszlopot kellett ide szállítani. Van egy olyan alapkő, aminek a súlyát 50 tonnára becsülik. A mai napig rejtély hogy pontosan hogyan építették fel a várost, melyhez több száz tonnányi bazaltot használtak fel. A hatszögletű hasábos szerkezetű bazalttömbök mindegyike nagyobb és nehezebb volt, mint a gízai piramis építőelemei, a legközelebbi bazalt lelőhely pedig több kilométerre található. Rejtélye kapcsán rengeteg legenda, mendemonda, sőt földöntúli magyarázat született, a legelfogadottabb felvetés természetesen az, hogy az elhagyatott város rengeteg ember munkája által nagyon sok év alatt épült fel.

Nan Madol volt a politikai és kulturális központja a Saudeleur Dinasztiának, amely körülbelül a XVII. század közepéig uralkodott Ponape szigetén, amely mintegy 25 000 lakosnak adott otthont. Az i.sz. I.-II. századtól lakott környéken a VIII.-IX. század körül kezdődött meg a mesterséges sziget komplexum építése, a szigetek többsége pedig a XIII. és XVII. század között épülhetett.
Az 1620-as években Isokelekel elfoglalta a területet és megkezdődött a Nahnmwarki korszak. A Nahnmwarkik később elhagyták a várost, de nem tudni pontosan, hogy miért néptelendett el a terület, Egyesek szerint egy betegséget hurcoltak be, ami megtizedelte a lakosságot, ezért a túlélők más otthont kerestek. Más források szerint egy tájfun következtében megsemmisült a lakók élelmiszerkészlete, ezért álltak tovább.

Az első idegenek, akik rábukkantak Nan Madolra, valószínűleg európai felfedezők voltak az 1800-as években. A város érkezésük előtt körülbelül 100 évvel válhatott elhagyatottá, vagyis az 1700-as években “ürült ki”.

A romváros 2016 óta UNESCO világörökségi helyszín. Ma csónaktúra keretében a nagyközönség számára is látogathatóak a szigetek.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix