APÁTI TEMPLOM, TIHANY

APÁTI TEMPLOM, TIHANY

A Tihanyi-félsziget északi bejáratánál található az apáti templom romja. Sajkod irányába letérve a 71-es útról könnyen megközelíthető, akár autóval, akár kerékpárral vagy gyalogosan is Tihany irányából.
Apáti település története szorosan összekapcsolódik Tihany történetével. Maga a település a Galerius császár által ásatott csatornán belül feküdt. Ez a csatorna és a Balaton akkori magasabb vízszintje Tihanyból szigetet csinált.

Apáti-hegy a kaldera* peremnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve a település helyét.

Az egykori település első említése 1211-ből való, amikor II. András Uros (Oros) tihanyi apát kérésére megújította I. András adományozó oklevelét. Ekkor már 74 házzal rendelkezett a falu. Itt még nem Apátiként van megjelölve, a falu neve minden bizonnyal a félsziget neve volt.
1276-ban említik először Apáti néven. Ekkor IV. (Kun) László Apátinak is megadta a királyi adószedők és a királyi ispánok bíráskodása alól való mentességet. Rajtuk bíráskodni csak a nádornak, országbírónak vagy az apátnak lehetett.
A templom is a 13. század második felében épülhetett.
1327-ben Károly Róbert visszaadta az apátságnak Tihany várát, és kilenc faluját (Apáti, Kövesd, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Pécsely, Aszófő, Füred, és Kék).
Luxemburgi Zsigmond alatt ismét királyi birtok Tihany, így Apáti is, és csak 1393-ban kerül vissza az apátság birtokába. Ez ellen Apáti elöljárói tiltakoztak.
1416-os pereskedés is kapcsolódik hozzá, miszerint Apáti falu két részre oszlik: az egyik az árkon belüli (tehát a Tihany felé eső rész), míg a másik az árkon kívüli rész.
1528-ban I. Ferdinánd megerősítette II. Lajos oklevelét, melyben Apátit a királyi adószedés alól mentesítette.
A veszprémi törökök 1554 november 7-e éjjelén rajtaütéssel megpróbálták elfoglalni Tihanyt. A harc éjféltől hajnali 4 óráig tartott.
Takaró ezt írta róla a nádornak: “Reám jöttek vala a terekek, négy egész óráig reám ostromlottanak az házat, s valahol környüle volt, mind megégették”.
Valószínűleg ekkor pusztult el Apáti falva és temploma is (más források szerint ez már 1534-ben megtörtént).
A török várháborúk korszakában Apátiban a várat (és a csatornát) őrző katonák családjai és az őrség tagjai laktak.
1647-ben a Ramocsaházy apát megengedte, hogy a község fölépüljön, a félszigetet a szárazföldtől elválasztó széles árkon túl. A település egy ideig még lakott volt, de később a lakosok inkább fölhúzódhattak a monostor mellé, mert 1678-tól kezdve Apáti lakosokról több szó nem esik. Később mint puszta és az apátság rétje szerepel.

Békefi Remig 1913-ban ezt írta róla: “Apáti régi egyháza ma részben romokban. Keletelt; hajója hosszúkás négyszög; a szentély keskenyebb a hajónál. Anyaga terméskő. A diadalív és három tűzfal még áll. A szentély donga-boltozatú; északi falában fülkével; — régente bizonyára a szentségtartó részére. A hajó déli oldalán két, a szentély déli és keleti oldalán egy-egy ablakkal, ki- és befelé törve. A portale és a szentély keleti ablakja félköríves.”

A romokat a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság és a Pannonhalmi Szent Benedek Rend támogatásával óvták meg az enyészettől 1942-ben. Ezután 1999-ben az O.M.V.H tervei szerint közadakozásból az Apáti templomrom Helyreállítási Alapítvány építette újjá, manapság már miséknek és koncerteknek is otthont ad, igaz még sokan apáti romként emlegetik.

Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn a részben másodlagos gyepekben egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambbegy. Több árvalányhaj-faj található meg a területen, valamint töviskés lucerna és törpe nőszirom is előfordul. A keleti oldal szikláin virít a cseh-tyúktaréj, a pannon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka nagy termetű mediterrán kabócafajok, az óriás énekes kabóca és a mannakabóca is szép számban él itt. Apáti-hegy déli oldalán található a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. A hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be, a maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a beerdősödés. A kilencvenes évek közepétől a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását. A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért.

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás :
*varlexikon.hu/tihany-apati-templom
*turautak.com/…/te…/tihany–apati-templomrom.html

Simon Zoltán Fotói