MADEIRA HÍMZÉS

MADEIRA HÍMZÉS

Hímzés, bor és Ronaldo, a legtöbb embernek ez a három szó jut eszébe Madeiráról.

Madeira a legnagyobb sziget az Atlanti-óceánon található Madeira-szigetek közül, a maga 750 négyzetkilométerével. Portugáliához tartozik, vagyis az európai kulturális és politikai részt erősíti. A szigeten 238 202 fő él.

A lyukhímzés, sok helyen, így a magyar nép művészetében is megtalálható, de mivel igen magas szinten művelték Madeira szigetén, így madeira néven ismerik szerte a világon. A hímzés évszázados múltra tekint vissza, az 1851-es londoni Világkiállítás után vált ismertté szerte a világon. A világhírűvé vált madeira hímzéseket 1860 táján Elisabeth Phelps kezdte exportálni és népszerűsíteni: ő rendelt először a helybéli asszonyoktól blúzokat, ruhákat, asztalterítőket és szalvétákat, hogy azokat Londonban adja el. A hímzés 1900 körül vált önálló iparággá a szigeten.

A csipkeszerű hatást azzal érik el, hogy igen finom kelmékre, igen finom cérnával hímeznek. Lényege, hogy az alapanyagba szúrt, körbeférceléssel előhúzott lyukat apró, szoros szegőöltésekkel körbe varrjuk.

A madeirai kézimunkaipar jelenleg mintegy 15 ezer nőt foglalkoztat. A hímzésmintákat kisüzemekben készítik. A mintákat először egy vékony papírra másolják, majd a vonalakat egy speciális géppel kilyukasztják. Ezt a papírt helyezik a kihímzendő anyagra, majd megfestik indigóval, így a lyukakon át az indigó megfogja az anyagot, kirajzolva a mintát. Ezeket az előrajzolt kelméket (terítőket, párnahuzatokat stb.) viszik el a környéken élő asszonyok kihímezni.

A hímzéseket aztán visszaviszik a üzembe, ahol alaposan kimossák, hogy megszabaduljanak az indigótól. Az anyagokat ezután varrják, tisztítják, vasalják csomagolják, majd minőség-ellenőrzés után, ha mindent rendben találnak, az anyagra eredetigazolás kerül. Az anyagon pici pecsét a kézi munka jele; a gépi hímzés tilos.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix