A FÁRAÓ ÁTKA

A FÁRAÓ ÁTKA

A gízai piramisokat, Kefrén, Kheopsz, és Menkauré fáraók monumentális síremlékeit már az antik időkben is az ókori világ hét csodája közt tartották nyilván. Kairóban, az egyiptomi főváros határában a sivatag fölé magasodó építmények napjainkban is a világ leglátogatottabb műemlékei közé tartoznak.
A piramisokról készített első tudományos igényű leírások még Napóleon 1798-as hadjárata idején készültek.

A 19. század elején egy új, megszületőben lévő tudományág, az egyiptológia kezdte el az ókori Egyiptom műemlékeinek és kultúrájának tanulmányozását, amelyhez hatalmas lendületet adott, hogy 1822-ben Jean-Francois Champollion francia klasszika-filológus, orientalistának a híres rosette-i kő alapján sikerült megfejtenie a hieroglifákat.
Sokak fantáziáját megmozgatta, hogy vajon mit rejthet a kolosszális építmények belseje…

A három gízai piramis egyike a Menkauré fáraóé a legkisebb.

Menkauré a IV. dinasztia utolsó előtti uralkodója volt, kb. Kr. e. 2532–2504 között. Apját, Hafrét követte a trónon. Uralkodási idejét ma 28 évre tartják.
Menkauréról számos, nagyszerű szobor maradt fenn. Ezek gyakran nagyon nehezen faragható kőből, gránitból készültek, rendkívül finom, aprólékos munkával. Többet a munka különböző fázisában félbehagytak, ami megerősíteni látszik azt a legendát, hogy Menkauré váratlan hirtelenséggel hunyt el.

A piramis feltárása

Menkauré piramisának eredeti magassága 66 m volt, ma már kicsit alacsonyabb 65,5 m magas. Az alapjának élhossza 103,4 méter. Öt kamrája van, amelyek a piramis alapja alatt, két szinten elhelyezkedő, bonyolult rendszert alkotnak.

Elsőként 1837-ben egy amatőr régész, Howard Vyse, brit katonatiszt, jutott be a piramis belsejébe. Ezekben az időkben még igencsak destruktív feltárási módszereket alkalmaztak, Vyse robbantásokkal nyitott utat magának a piramisok belsejébe. Lépésről lépésre tisztította meg a folyosót, és hat hónapnyi munkával elérte a sírkamrát,
ahol úgynevezett palotahomlokzat-díszítésű szarkofágot és benne a bebalzsamozott fáraó múmiáját megtalálta.

Az értékes leletet Európába akarta szállítani ezért Alexandiában behajózták a Beatrice fedélzetére. Ekkor látta utoljára emberi szem a becses relikviát, mert a Beatrice 1838. október 13-án Málta és Cartagena között viharba került és elsüllyedt.

A Beatrice katasztrófája nyomán sokan a fáraó átkáról kezdtek el suttogni, ami viszont tény, hogy a hajó roncsai mind a mai napig nem kerültek elő.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
*MEMPHIS TOURS
*origo
*wiki

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya