ZÁDORVÁR

ZÁDORVÁR

Balaton környékén vannak felkapott, turisztikai szempontból kifejezetten forgalmas várak, gondoljunk csak Szigligetre, Sümegre vagy épp Nagyvázsonyra. Akit viszont a kicsit kihaltabb helyek vonzanak, nos, neki jó szívvel ajánlhatjuk a Pécsely falutól északra elhelyezkedő Zádor-várat, más néven Himfy-várat.

A népszerűbb várak több szórakoztató szolgáltatást tudnak nyújtani ugyan egy elhagyott romnál, rendszerint állapotuk is sokkal jobb, mint utóbbiaké, viszont a gazdátlan, elhagyott romok olykor azt az érzést csempészik az ember szívébe, amit a 19. századi Afrika kutatók érezhettek, amikor olyan helyek tárultak a szemük elé, amit addig fehér ember nem láthatott.
A „felfedezés” örömét, még akkor is, ha csak illúzió.

A vár területére vonatkozó – eddig ismert – első tárgyi emlékek az őskorból származnak.
A vár jelenlegi területén és a most látható falai alatt nagyméretű i.e 7000-4500 éves (neolitikum) őskori eddig nem ismert műhelytelepet azonosítottak a 2018-as ásatások.

Pécsely helység nevének első okleveles említése 1082-ben történik “Penchel” alakban, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratta, és őket benne megerősítette. Temploma 1284-ben már szerepel, amikor Erzsébet királyné Barnag földet, melyen a királyné szakácsai laktak, a Vázsony nembeli Mencseli Búza fia Móricnak adományozta.

1382-ben jelenik meg a Vezsenyi család a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnag jobbágyfalut kapják Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként.
Mária királynő 1384. december 6-án keltezett oklevelében, Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére…

“…neki kegyesen és teljhatalmunknál fogva engedélyezzük és megengedjük, hogy ő a „Szabad” nevű hegyen, ami Veszprém megyében található, az ő Barnag nevű birtokának határain belül, amely (hegyről) azt mondják, Lászlóé, várat avagy erősséget vagy más erődítményt létesítsen és építsen, és azt a maga és összes utódai és örökösei számára örökre fenntartsa mások jogának sérelme nélkül…”

Az első kőből épített épületről 1374-ben emlékeznek meg az oklevelek. Ekkor a Himfy Benedek – mint I. Lajos helyi adószedője emel épületet a mai vár helyén.
Mivel Himfy Benedek a veszprémi Káptalan területén építkezett, a Káptalan panasszal élt. Ezért a Himfy család 4 éves pereskedést követő kiegyezés szerint elhagyta a helyszínt.

1386-ra a Vezsenyiek kialakítják a vár jelenlegi formáját, melynek udvara 55 x 60 méteres, közel szabályos négyszöget alkot .
Az épület együttesen belül, a déli oldal ad helyet a lakó résznek, amelyhez egy a keleti fal síkból kiugróan, negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna is csatlakozik. A déli falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony – amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból adódóan elfalazták – és a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony áll.

Az építkezés ellen a veszprémi Káptalan ismét tiltakozást jelentett be, és az őt ért sérelem miatt jogorvoslatért bírósághoz fordult. Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget- kezdődött. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi Káptalan javára ítélték meg, és az Országbíró 1394-ben, határozatában kötelezte a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére.
A Vezsenyi família ezt követően az 1400-as évig Zádorvárat elhagyta, és az új rezidenciájukat, a közeli Nagyvázsony belterületén hozták létre, ezzel megszületett a Nagyvázsony vára.

Az a terület, amelyen a Zádorvár állt, egészen 1652-ig Káptalani birtok volt, majd 1652-ben a veszprémi Káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került. III. Ferdinánd, több egyéb birtoktesttel együtt ezt a területet is – akkor a rajta lévő épület együttest Pusztavárnak hívva – Zichy Istvánnak adományozta, és így a Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtok részét képezte.
A Zádorvárat a Zichy család sem használta és nem is fordított figyelmet rá, nem költött a megóvására, javítására.

A várat a végvár rendszerbe nem sorolták be, ezért hadászati szerepe nem volt, de feltételezhető, hogy ennek ellenére – nem hivatalosan -, de folyamatosan lakhatták. De mivel a vár nem az aktuális „lakók” tulajdona volt, ezért folyamatosan romlott az állapota.

Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, nem építettek hozzá 1394 után, ezért a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.

A romos Zádorvár, 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely Község Önkormányzat tulajdonába került. 2016. márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta a Zádorvárat, annak érdekében, hogy a várat megóvják. Feltárása után kialakításra kerüljön egy rendezett környezett elbíró kedvelt történelmi és turisztikai célpont.

“Búsan állok a zúgó szélben,
romos omladékok tövében,
kesergő, komor árnyak gyűrűjében:
– kövek sóhaja, elfeledett áldozat –
Ők tartották hajdanán e falat,
a régmúlt századok súlya alatt…”
(Prok Dávid)

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás :
*varlexikon.hu/zadorvar
*balatoniromok.blogspot.com/…/zadorvar-romjai-pecsel…

fotókat készítette: Simon Zoltán