A JAPÁN PORCELÁN ÉS A KAKIEMON ELEFÁNT SZOBROK

A JAPÁN PORCELÁN ÉS A KAKIEMON ELEFÁNT SZOBROK

A porcelánok eredeti hazája Kína, ahonnan évszázadokon keresztül nagy mennyiségben exportálták a termékeket. A XVI. századi Európában hatalmas népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy 1583-ban íródott feljegyzések szerint Kína nem tudta tartani a lépést a gazdag európaiak porcelán éhségével.
A XV. századra a koreaiak elsajátították a kínai technikákat és elkezdték készíteni a saját porcelánjaikat. A tudás Japánba egy háború végeredményeképpen jutott el. A XVI. század végén a Kína elfoglalását megcélzó háború első lépéseként Japán megtámadta Koreát. Kína és Korea elfoglalása ugyan meghiúsult, azonban a japánok koreai fazekasokat ejtettek foglyul, segítségükkel elsajátítva a porcelánkészítés művészetét.

A Kakiemon család 400 éve foglalkozik színes porcelánok készítésével. Arita környékén jó minőségű porcelán alapanyag található, amit az Edo-kortól használt a család. A technika megfelelő elsajátítása 30-40 évbe telt. A Sakaida Kakiemon által kialakított stílust több környékbeli gyár is átvette a XVII. században, a leszármazottak több generáción keresztül folytatták a hagyományos porcelán készítést, de a családi hagyomány később megszakadt. A 12. generációs leszármazott Sakaida Shibonosuke keltette újra életre a tradicionális stílust. A Kakiemon stílusban készült híres porcelán elefánt figurák a XVII századi Japánban készültek.

Az elefántok zománcozott porcelánból készültek, ami abban az időben új technológiának számított Japánban, Európában, ahova a Holland Kelet-indiai Társaságon keresztül jutottak el, pedig teljesen ismeretlen volt. Az alkotások a koreai kézműves technikák, a kínai díszítő szakismeret és a japán ízlésvilág házasságából születtek. Mindkét elefánt 35,5 cm magas, 44 cm hosszú és 14,5 cm széles. A korban újszerűnek számító tejfehér zománc alapot (nigoshide) piros, zöld, sárga és kék mázzal díszítették. 1660-1690 körül készültek Arita közelében Kjúsú szigetén, abban az időben, amikor az elefántok nem voltak ismertek Japánban.

Ázsia nagy részén a fehér elefántok az erőt és a jó óment jelentettek. Az ázsiai elefántok között előforduló különleges, ritka színváltozatú állatok már a hindu és a buddhista kozmológiában is szerepeltek, Buddha anyja szülés előtt fehér elefántról álmodott. Nagy becsben álltak a történelem során és állnak mind a mai napig a délkelet-ázsiai uralkodók szemében is. Az állatok színe nem teljesen fehér volt, hanem inkább világos rózsaszín-szerű, a fehér szót inkább a tisztaság értelmében használták. Birtoklásuk annak a szimbóluma volt, hogy a monarchia erős, és igazságosan kormányozzák.

A két figura az ázsiai elefántokra hasonlít, de néhány részletben eltér azoktól, csakúgy, mint Dürer orrszarvúja, ezek a műalkotások is a rendelkezésre álló leírások alapján készültek. A füleik egyértelműen ázsiai elefántra utalnak, a szemeik azonban egyértelműen japánok. A művész aki készítette őket, sosem látott valódi elefántot, valószínűleg Buddhistáktól származó rajzok és vázlatok alapján dolgozott.

A British Múzeumban megcsodálható elefántok egy világra szóló történetet mesélnek el. Japán kézművesek, Koreából és Kínából származó technikával Indiából származó állatot mintáznak meg, hogy gazdag angol vásárlókhoz jussanak el a hollandok közvetítésével.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix