A MAGYAR KÁRTYA

A MAGYAR KÁRTYA

Egy korábbi írásunkban már foglalkoztunk kártyatörténettel, nevezetesen a leghíresebb magyar kártyagyár, a Piatnik kapcsán. Most az egyedi, szinte kizárólag magyar nyelvterületen használt úgynevezett magyar kártya írásunk témája.

Nagy valószínűség szerint a Távol-Keleten kártyáztak először, nagyjából ezer évvel ezelőtt. Indiából és Kínából is ismertek a játék különböző fajtái.
Európában az első írásos említés a worchesteri zsinat határozata 1240-ben, amelyben megtiltják a kártyajátékot.Természetesen hatástalanul….
A magyar kártya előzményei
Természetesen számos különféle kártya és kártyajáték terjedt el a kontinensen, úgyhogy itt csak néhány elemmel szemléltetjük a magyar kártya kialakuláshoz vezető lépcsőket.

Kártyajáték Zsigmond királynál

Zsigmond király udvarában (az 1400-as évek elején járunk) volt egy Ambraser Hofämterspiel nevű, 48 lapos kártyajáték. Sajnos a szabályai mára már nem ismertek. A lapok az alacsonyabbtól a legmagasabb rangúig ábrázolták a magyar, német, cseh és francia királyi udvarokhoz tartozó személyeket. A kártyák színei a különböző országok címerképeiből álltak, a magyar lapok vörös-ezüst színezésűek voltak. A királyi udvarok címerpajzsai a későbbi magyar kártya színeinek (piros, zöld, makk, tök) előképeinek tekinthetők.

A tök és a disznó megjelenése

Egy középkori német kártyalapon (1485) jól felismerhető a magyar kártyában „tök”-nek nevezett jelzés, amely eredetileg egy csengettyűt ábrázolt, olyant, amelyet sólymokra szoktak akasztani. Jelenleg is ismerjük, használjuk ezeket a csengettyűket, bohócjelmezekre varrják ügyeskezű anyukák, ilyenkor, farsang idején… A képen még jól látszik a kis fül, amivel hozzá lehet varrni a ruhához.
Az egyes, később a kettes értékű lapokra rajzoltak vaddisznót. A kettes neve duas volt, ebből lett az ász vagy a rajz alapján disznó. A disznó szó a szerencse szinonimájává is vált, A magyar tolvajnyelv szótára szerint:
disznója van: szerencséje van
disznózik: folyton nyer (a kártyán)
Unger Mátyás kártyafestő Győrött tevékenykedett. A fametszetű lapokon magyar nyelven is olvasható a műhely jelzése. Ezen az 1800-as kártyalapon a magyar huszár motívumot láthatjuk a német kártyacsomag zöld felsőjén (Unger Mátyás fametszete).
A térségünkben korábban elterjedt német kártyához képest érdekes színfolt ez a típus, amely a legendás svájci szabadsághősnek, Tell Vilmosnak és társainak állít emléket.
A kártya eredete sokáig tisztázatlan volt, a szereplők miatt sokan svájcinak, esetleg németnek tartották. Mivel a bécsi Piatnik cég is sokat gyártott belőle, osztrák eredetet is valószínűsítettek.
Jelenleg az angol gyűjtő, Sylvia Mann segítségével jutottunk a legközelebb a kártya kialakulásának helyéhez és időpontjához. Az általa megvásárolt kártyapakli makk VII lapján olvasható, hogy a készítő Schneider József Pesten: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.” Az előállítás dátuma egyik lapon sem szerepel, Schneider működési helyét és idejét azonban ismerjük. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a Schneider-kártya megjelenésének ideje a 19. század első felére, közelebbről az 1830-as évekre tehető.
Ebben az időben divatos volt irodalmi alkotások szereplőit kártyákon ábrázolni. Valószínűleg ezt a divatot követte Schneider, de nem a magyar történelemből választott szabadsághősöket kártyája illusztrálására.
Széles körben elterjedt az a nézet, hogy azért használta a svájci alakokat Schneider, mert az osztrák cenzúra minden bizonnyal elkoboztatta volna a magyar forradalmi hősöket ábrázoló lapokat. Egy német dráma szereplőit a Habsburg adminisztráció bizonyára nem kifogásolta volna, bár a dráma csúcspontja az, hogy a népharag elsöpri a zsarnokokat.

Praktikum vagy hazafiasság?

A kártyatípus elterjedését és népszerűségét azonban a közvélekedéssel ellentétben nem rejtett forradalmi szimbolikája okozta. A kártyatípus tiltásáról ugyanis sem magyar, sem osztrák területen nem található említés. Mint ahogy arról sincs adat, hogy bármely hatóság ellenezte volna a „magyar kártya” vagy „Doppeldeutsche” gyártását.
A siker oka inkább az volt, hogy egy praktikus újítást vezettek be: a tükörképességet, amellyel nagyban megkönnyítették az egyes kártyalapok felismerhetőségét és kezelhetőségét.A korabeli Magyarország német sorozatjelű kártyái között újdonságnak számító tükörképes lapok olyan sikert arattak, hogy hamarosan más kártyakészítők is gyártani kezdték az ilyen megjelenésű kártyákat. Pozsony, Kecskemét, Bécs, Debrecen is szerepelt a gyártási helyek között. Svájci, helvét, kétfejű vagy dupla német lett a kártya neve, és csak a századfordulón jelent meg a magyar kártya felirat a csomagolásokon.

Milyen rendszert alkotnak a lapokon a képek?

A figurás lapokra Schiller drámájának szereplőit festették, míg a számos kártyákra vár- és tájképek, illetve a színmű cselekményére utaló rajzok kerültek. Ekkor még 36 lapból állt a kártyacsomag.
A kártyajátékos ember tudja, hogy a magyar kártya ászain évszak allegóriákat látunk, néhány alakos kártya nevét is megjegyezte. A napjainkban használt két típuson az ászok motívumai eltérőek. Mi most említsük fel az alsó és felső lapokon ábrázolt drámaalakokat, azok magyar és német feliratait:
Piros alsó: Kuoni pásztor(Kuoni d. Hirt), vagy Werner Stauffacher
Piros felső: Gessler Hermann (Hermann Gessler)
Tök alsó: Reding Itel (Itell Reding)
Tök felső: Stüszi vadász (Stüssi d. Flurschütz) vagy Arnold von Melchtal
Zöld alsó: Fürst Walter (Walter Fürst)
Zöld felső: Rudenz Ulrich (Ulrich Rudenz)
Makk alsó: Harras Rudolf (Rudolf Harras)
Makk felső: Tell Vilmos (Wilhelm Tell)
A piros alsón és a tök felsőn változnak a személyek. A bécsi rajzolók Kuoni pásztor és Stüszi vadász mellékszereplők helyét a kantonok vezéreinek képére cserélték fel.
A római számmal jelölt VI, VII, VIII, IX és X grafikái a sorozatjelek mellett a Tell Vilmos-történet helyszíneire és egyes epizódjaira utaló, egyszerű rajzok. Sokan hiányolják a lapokról a legendás almajelenetet. (Tell Vilmos nyílvesszőjével lövi le a Walter fia fejére helyezett almát.) Valamikor ez a piros VI lapon szerepelt, ám a játékszokások már a XIX. század közepén 36-ról 32-re redukálták a lapok számát, a VI-osok elmaradásával az almajelenet is eltűnt. Néhány kártyakiadáson Harras keresztneve Rezső, ami a nyelvújítók buzgalmát dicséri, egy ideig a Rudolf magyarosított változataként használták.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon a kártyakészítés históriája szinte elkerülte a múzeumi élet figyelmét, számtalan tévhit alakulhatott ki a köztudatban. A kártyatípus kizárólagos magyarsága mellett ilyen a svájci eredet hirdetése. Ismerve a kantonok szövetségének kártyagyártási történetét és játékszokásait kijelenthetjük, hogy Svájcban a Tell-kártyát soha nem gyártották, nem ismerik, és nem használják!
A magyar kártyát az angol nyelvű szakirodalom Tell vagy Négy évszak néven tartja nyilván, a magyar jelzőt éppen úgy nem fogadja el, mint a Doppeldeutsche-t.
A magyar kártyával játszható játékok száma viszonylag kevés. A gyermekjátékok “piros papucs, svindli, csapd le csacsi, kommersz makaó” mellett egykor kedvelt társas- és szerencsejátékokat, mint a lórum, zsírozás, talonmáriás, alsós, preferánsz, filkó, durák, ferbli, tűz (fájer, harmincegy), tartli, dardli, huszonegy, kopka, nasivasi ma már kevesen ismerik. A közelmúltban végzett felmérés népszerűségi statisztikája szerint, mely a játékok ismertségét vizsgálta, csupán a snapszli (hatvanhat) és az ulti maradt az első tíz megemlített kártyajáték között. Egy pókerjátékos pedig büszkén jelentette ki, hogy környezetében senki sem ismeri a magyar kártyát. Ebből az is következik, hogy a magyar és általában a német sorozatjelű kártyákat hiába keressük a kaszinók és kártyaklubok asztalainál. A magyar kártya története során a kávéházak, magánlakások, városi terek, kocsmák és kaszárnyák játékszere maradt.
A magyar kártya dicsőségét emléktábla hirdeti Budapesten. A VII. kerületi Kazinczy utca” egykor Kis kereszt utca” 55. számú háza helyén állott a már említett Schneider-műhely, ahol a Tell-kártya egyik első példánya készült. 1996-ban a Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Asztaltársaság állított fel emléktáblát e helyen, és december 29-ét a magyar kártya napjává nevezte ki.

szerkesztette: Pester Béla

forrás:
magyar-kartya-tortenete
kartya-jatek.hu/magyar_kartya/