AZ EGYIK LEGSZEBB KERESZTES LOVAGVÁR: KRAK DES CHEVALIERS

AZ EGYIK LEGSZEBB KERESZTES LOVAGVÁR: KRAK DES CHEVALIERS

Sokak szerint ez a világ valaha épült legszebb várkastélya, de ízléstől függetlenül kijelenthető, hogy mindenképpen a legnagyobb.
Krak des Chevaliers a keresztes államok határvidékét védelmező erődhálózat egyik tagja volt. A szíriai Homsz városától 60 kilométerre nyugatra, a libanoni-szír határ közelében, 35 kilométerrel a tengerparttól egy 650 magas magas vulkáni kúpon helyezkedik el az építmény, amelyet a világon fennmaradt egyik legjelentősebb, középkori hadiépítészeti műemlékként tartanak számon.
Stratégiai helyzetéből adódik, hogy akinek a kezén volt Homsz városa és a környező terület, az hatalmat gyakorolhatott Szíria belső térségei felett is, azáltal, hogy ellenőrizte az áruknak és a karavánoknak a kikötőkből az ország belsejébe irányuló forgalmát.
Az erődítmény már méreteivel is lenyűgözi a szemlélőt: 13 bástyával védett 3000 négyzetméteres alapterületén békeidőben is legalább kétezer ember lakhatott, miközben akár ezer ló is elfért az istállókban. A korabeli szóbeszéd szerint a vár készleteivel élelmiszertámogatás nélkül akár fél évtizedig is ellenállhatott volna egy nagyobb erejű támadásnak.
A Krak helyén már az ókortól kezdve álltak a térséget felügyelő várak, közvetlen elődjét még Aleppó emírje építtette 1031-ben, így a középkor során nagyrészt kurd erőd néven emlegették. 1110-ben a keresztesek foglalták el az erődöt és felismerve a magaslat kiemelkedő hadászati jelentőségét letelepedtek itt, és az erőd helyén új citadellát építettek. A 4000 embert befogadni képes Krak des Chevaliers legjelentősebb, legerősebb váruk lett. 1150 és 1250 közötti időszakban, a keresztes hadjáratok idején Krak des Chevaliers a johanniták főhadiszállása volt.
A században két nagyobb ostrommal is szembe kellett nézniük a johannitáknak, előbb 1163-ban, majd a térség legnagyobb katonai potenciáljával rendelkező Szaladin egyiptomi és szíriai szultán 1188-ban sikertelenül próbálta bevenni az erőd várárokkal is védett három méter vastag falait.
Krak des Chevaliers-nek magyar vonatkozásai is vannak, az V. keresztes hadjárat (1217-21) során odalátogató II. András magyar király a szalacsi sólerakat jövedelmét ajánlotta fel az erőd megerősítésére és karbantartására. II. András mintegy száz ezüst márkányi összeget adományozott a védelmező csapatok finanszírozására, a kiadott adományozó oklevél szerint az adományt „örökkön-örökké”, minden év húsvétján kellett küldeni. Végül 1271-ben az-Záher Baibarsz mameluk szultán seregei csellel foglalták el a johannita erősséget. A harcért nem túlzottan lelkesedő johannita lovagokkal elhitették, hogy Tripolisz őrgrófja a vár feladására utasította őket, a védők pedig a szabad elvonulást vonzóbbnak tartották a hősi küzdelemnél. A roppant erődítmény vérontás nélkül cserét gazdát. A következő évszázadokban a hely egyre vesztett jelentőségéből. Előbb faluvá sorvadt, majd 1934-ben az is elnéptelenedett. Elnéptelenedése után két évvel a Szíriát mandátum területként kormányzó franciák restaurálták. 2006-ban az erőd kulturális világörökségi helyszínné vált a Szaladin-citadellával együtt, tulajdonosa a szír állam.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *