BUMERÁNG

BUMERÁNG

A bumeráng az emberiség egyik legősibb olyan eszköze, ami nehezebb a levegőnél, mégis repül.

Bár a közhiedelem az ausztrál bennszülöttekkel kapcsolja össze (ők vadászatra és fegyvernek használták már legalább 10 ezer évvel ezelőtt), máshol is ismert volt. Az első ausztrál bumerángot 1770-ben hozta magával Európába Cook kapitány. Később aztán kiderült, hogy nem csak az ausztrál őslakosok használják. Az eszkimóknál is találtak hasonló tárgyat, előfordult továbbá Arizonában, India déli vidékén, Dániában és Németországban is. Egyiptomban, Tutanhamon fáraó sírjában is találtak bumerángokat.
Habár a köztudatban mint visszatérő hajítófaként ismert, valójában számos eltérő hajítófa létezik, különféle felhasználási célokkal és kialakítással.
Az kultúrantropológusok elméletei szerint az első bumerángok nehéz hajítófegyverek voltak, amiket vadászok használtak. Valószínűleg lapos botokból vagy állati agyarakból készültek, és nem volt cél, hogy visszatérjenek eldobójukhoz, egészen addig, amíg véletlenül valaki olyan formájúra csinálta, ami visszajött.
A közhiedelemmel ellentétben a visszatérő bumerángot elsősorban nem arra használták, hogy a vadat azzal sebesítsék meg. Ezeket a típusokat eldobták egy terület felett ahol rejtőzködött a kiszemelt préda és ahogy körívet leírva elszállt felettük kiugrasztotta őket a búvóhelyükről. Ekkor egy másik vadászcsoport a menekülő vadakat levadászta a nem visszatérő bumeránggal, amivel pontosabban lehetett célozni és nagyobb erőhatást fejtett ki.

A bumeráng visszatérését nem könnyű megmagyarázni. Több mechanikai és aerodinamikai törvény határozza meg a várható pályaívet. A bumeráng a szárny alakjának köszönhetően emelkedik a magasba, könnyű súlya teszi képessé a lebegésre, pörgő mozgása pedig stabilitást kölcsönöz neki, végül az emelkedés és a forgás kombinációja segítségével tér vissza az eldobóhoz. Szinte függőlegesen kell eldobni, a teniszben szokásos szerváláshoz hasonlóan, és vízszintes pályán tér vissza a repülés végén.

Habár a bumerángot egységes elnevezésként használja a köztudat, valójában Ausztrália területén, az európai felfedezés idején több száz nyelvjárás volt jelen és mindegyiknek saját szava volt a hajítófára. A legenda úgy tartja, hogy az első bumeráng leírás magától Cook kapitánytól származik, de valójában nincs ilyen írásos anyagunk. 1822-ben jelenik meg elsőnek a ‘bou-mar-rang’ leírás, ami az egyik bennszülött nyelvcsalád a ‘Dharug’ nyelvben használatos elnevezés volt.

A bumeráng, mint sport eszköz

Egykor az ausztrál törzsek bumerángdobásban mérték össze ügyességüket a „coroboree”-nak nevezett versenyen.
Franciaországban még bumerángszövetség is működik. Magyarországon 1970 óta hódolnak ennek a sportnak. Évente három kategóriában rendeznek versenyt. Az egyikben a visszatérő bumeráng elkapása a cél. Ez nem is olyan egyszerű, mint sokan gondolnák, mivel az eldobás és a visszaérkezés helye nem esik egybe. A másik feladat a leghosszabb repülési távolság elérése. A harmadik kategóriában az a cél, hogy a lehető legtovább levegőben tartsák a bumerángot. Ennek megfelelően többféle modellt fejlesztettek ki. Az A alakú és a Napóleon-kalapra emlékeztető típus a legkedveltebb. Sok versenyző a maga készítette bumerángra esküszik.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix