CSABDI ÁRPÁD KORI TEMPLOM ROMJAI

CSABDI ÁRPÁD KORI TEMPLOM ROMJAI

Csabdi határában bizony komolyan kell venni a lakott települést jelző táblát, mert ha esetleg valaki nagyobb sebességgel halad rajta keresztül, igen hamar a „település végén találja magát.
Csabdi kicsiny község a Vértes lábánál, 2015-ös adatok szerint 1183 fő lakossal, Bicske vonzáskörzetébe tartozik.
A település közvetlen környékén az őskorban a vértesszőlősi, közel félmillió éves úgynevezett előember jelzi a legkorábbi emberi élet nyomát. A vadászatból és gyűjtögetésből élő vértesszőlősi előemberek közel 20 km-re éltek innen. Szinte biztos, hogy élelemszerző vándorlásuk során ezen a területen is megfordultak.
Később Kr. e. 3000 körül a közeli Bicske-Galagonyáson élt az új újkőkori ember. Itt három ízben végeztek ásatásokat. Az eredmény 17 sír, több lakógödör és tűzhely, számtalan edény, kovaszilánk, csontgyöngyök, edénytöredékek, megmunkált csont és agancsdarabok, kőeszközök, stb. A csiszoltkő-korszakban a falu területén is éltek, vagy legalább is megfordultak emberek. Erről tanúskodik a csabdi határában lelt csiszolt kőbalta-darab.
Az 1920-as években az ún. „csabdi malom” irányában az út emelkedését legyalulták, s eközben négyzet alakú, a dolgozók által nem ismert formájú téglákat találtak, amelyek római koriak is lehettek. A legfontosabb római kori lelet egy katonai elbocsátó okmány, ún. diploma – Csabdiról, amelyet 1944 augusztusában Mészáros János és Török László földjén találtak, s amelyet nemsokára a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg. Sajnos, a vele együtt előkerült kerámiát a megtaláló nem vette figyelembe, később szét is törték, és így elkallódott. A megtaláló elmondása szerint a két bronzlap vékony rézsodronnyal volt összekötve, és egy edénybe elhelyezve.
Virtuális kirándulásunk fő célja azonban az Árpád kori templom romjának megtekintése.
A település szélén, domboldalon, a Szabadság utcai házsor hátsókertjei mögött rendezett környezetben egy nyeles telken állnak a sánccal körülvett, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom romjai.
A hajó észak és dél felől mellékterekkel (hajókkal) van bővítve. A déli és északi mellékhajókat keleten egyenes harántfal zárja, nyugati oldaluk azonban toronypárban végződik. A déli mellékhajó nyugati végében láthatók az egyik torony 5-6 méter magasan álló romjai.
Az épület fehér dolomitkőből készült, a sarokélek közt élesen keretezett tükrökkel. Nyugati homlokzatán korai, keskeny csúcsíves résablak figyelhető meg, formája alapján ez is a XIII. századra datálható. A belülről nyitott torony emeletén látszódó árkád- és ívmaradványok kegyúri karzat meglétéről árulkodnak; ez és maga a kéttornyú homlokzat mindenképpen jelentős templomra utal.
A falu egykori temploma a XIII. században épült és még ugyanabban a században – talán még a tatárjárás előtt – háromhajóssá bővítették. A XVI. századig állt, akkor – feltehetően a török pusztítás következtében – elhagyatottá vált és rommá lett.
A habarcsba ágyazott mészkő elemekből álló falak 70-120 cm magasak, kivéve az egykori torony tömbjét, ami 5-7 méter magas.
A templom alaprajza két traktust mutat. Az egyik maga a templomtér, íves szentélyzáródással, hajója szélesebb, mint a szentély. Mai mértékkel elgondolkoztató, hogy a környék e jelentős építménye méreteiben mekkora lehetett, ugyanis a templomtér hossza kb. 12 lépés, szélessége pedig 6 lépésnyi. Ugyanakkor még mai állapotában is „uralja” az előtte elterülő települést.
A szentéllyel szembeni falmaradványon bejárat nyomai nem láthatók. A másik rész a torony tömbjével, a templomtér hajójával egyező hosszú, annál valamivel keskenyebb, téglány alaprajzú tér.
Bejárat nyoma ezen a tömbön, az oldalhomlokzaton látható, innen jutunk a templomtérbe is.
Első helyreállítása 1973-74-ben történt, majd 2000-ben a millennium tiszteletére újra renoválták.
Jobb időkben bízva ajánlom a megtekintését, akár gyalogosan a bicskei vasútállomásról induló helyi autóbusszal, vagy kerékpárosoknak egy nagyszerű túra keretében is.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
-Csabdi honlapja
-Fejér megye műemlékjegyzéke; Ludwig Emil cikke a Magyar Nemzet 2007. jan. 13-i számában
A szerző fotói