FEKETE GÓLYA

FEKETE GÓLYA

A fekete gólya a fehér gólyával ellentétben nem húzódik be az emberi településekre, inkább háborítatlan erdők mélyén fészkel. Életmódja sokkal inkább vízhez kötött, mint fehér rokonáé. A hazai állomány a Magyar Madártani Egyesület (MME) által 1995-ben elvégzett felmérés alapján 150-200 pár volt. Legjelentősebb élőhelyei a Dunántúl déli részén Somogyban, Baranyában és a Duna menti galériaerdőkben találhatóak. Előfordul a Tisza mentén és Szatmárban is.

A fekete gólya elterjedési területén 105 országban fordul elő, 44 országban fészkel, 32-ben védett. A múlt század második felében eltűnt Svédországból, dániai állománya 150 párról egy párra apadt. Olaszországban pedig, ahol 1994-ig nem volt bizonyított fészkelése, 1995-ben már 3 pár költését ismerték. A legfrissebb adatok szerint Iránban is fészkel 1994 óta.

A fekete gólyák az öreg faállományú erdőkben fészkelnek. Mivel ezeket folyamatosan kitermelik, megsemmisül fészkük vagy fészkelőhelyük. Tavasszal a telelésről visszaérkező párok nemritkán napokig keringenek megszüntetett fészkelőhelyük fölött. Később rászánják magukat újabb fészeképítésre vagy másutt keresnek fészkelőhelyet. Ha a fakitermelés költési időben történik, az a költés megsemmisülését eredményezi. Gyakran azért szűnik meg fészkelőterületük, mert a fészket magába foglaló erdőt véghasználat után nem honos fafajokkal, hanem faültetvényekkel újítják fel. Az új erdőtörvény szerint azonban ez a tevékenység 1997. január 1-től tilos ott, ahol a természetes erdő felújításának termőhelyi feltételei adottak.

Költése

Fekete gólya márciusban megjelenik a fészkelőhely környékén, 7-10 nap múlva a fészkénél. Április közepéig rakja le tojásait. A kotlás gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik, és 30-40 napig tart. A fiókák körülbelül három hónapig maradnak a fészekben.
Évente egyszer költ. Amíg a fiókák kicsik, az egyik öreg madár mindig a fészekben tartózkodik. Tollasodástól a táplálék gyűjtésében mindkét szülő részt vesz. A fiatalok néha már július második felében elhagyják a fészket, de nem ritka, hogy augusztus közepéig a fészekben tartózkodnak. Leggyakrabban három fiatal repül ki egy-egy fészekből.

Táplálkozása

Táplálkozóhelye rendszerint a fészkelőhely közelében lévő sekély állóvíz, nedves rét vagy erdőkben csendesen folydogáló patakok tocsogók, erdők övezte tavak. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze zsákmányát. Fő tápláléka hal, béka, ebihal, gőte, ritkábban gyík, rovar, kisemlős. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresgél.

Telelése

A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát. A legtöbb fekete gólya a török partok mentén és a Sínai-félszigeten keresztül jut el Afrikába
Egy 1995-ben végzett felmérés szerint a világon fészkelő fekete gólya-állomány 65 százaléka van kitéve zavarásnak fészkelőhelyén, illetve a telelőterületeken. A zavarás fő tényezői a fészkelőhelyeken főleg erdészeti jellegűek. Ilyen probléma a költőhelyként szolgáló idős erdők kitermelése, helyettük ipari nyersanyag-termesztő ültetvények telepítése. Második helyen említhetjük a táplálkozóhely-vesztéssel járó vízrendezést, harmadik helyen pedig az elektromos távvezeték-oszlopok okozta áramütéseket.

A vizes területek évszázadok óta tartó lecsapolása sokhelyütt a fekete gólyák számára alkalmas táplálkozóterületek megszűnését eredményezte. A nyár elejére szárazzá váló patakmedrekben vagy meleg, poshadt vizű sekély tavakban egyre nehezebben találják meg táplálékukat.

A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj. Magyarországon a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke 500 000 Ft. Szerepel a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között.

Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://www.tiszatoelovilaga.hu/fekete-golya/
https://www.mme.hu/fekete-golya-ciconia-nigra-0
Frank, T. -Szegedi, Zs. (2002): Fekete gólya a zempléni erdőkben
MME Kiadvány 32. pp.