AKITA INU

AKITA INU
a szamurájok kutyája, a kutyák szamurája

Hachiko-ról, a híres akitáról szerintem már mindenki hallott. Az édesbús történet arról szól, hogy Hachiko minden nap az állomáson várta a gazdáját, még annak halála után is több mint tíz évig. Van aki ebben „csak” a kutyahűséget véli felismerni, nekem azonban ez kicsit más.

Alapvetően minden kutya, akivel jól bánnak, de még az is, akivel nem nagyon bánnak rosszul, feltétlenül ragaszkodik a gazdájához, szemében ő a falka megszemélyesítője.

AZ AKITA EREDETE:

Az akita vagy akita inu, egy Japánból származó kutyafajta eredete egészen a 17. századig nyúlik vissza. Japánban az egészség és a jólét jelképe. Neve, Honsu szigetén elhelyezkedő Akita tartomány és az inu (japánul -kutya) szóból tevõdik össze. Nevezik még Matagi inu-nak a medvevadász múltja után. Japán császárok kedvenc társállataként vonult be a köztudatba, így ragasztották rá a “királyi kutya” elnevezést is. Testfelépítésének és bátorságának köszönhetően félelmetes vadásszá vált, zsákmányai között szerepelt vadkan, jávorszarvas de még medve is. Harci kutyaként is használták . Szamuráj harcosok is tőlük merítettek bátorságot, így készültek fel az előttük álló küzdelmekre. Csak jóval később vált „társasági” kutyává amikor is betiltották a kutyaviadalokat, a fajtát pedig nemzeti kinccsé, a nemzet kutyájává nyilvánították. Hazájában, Japánban kultuszt teremtett. Az akita inu impozáns kinézetű, megjelenése tiszteletet parancsoló. Szügye és feje masszív, pofája medvére emlékeztető. Nagyon erős és tekintélyes kutyafajta. Két típust különböztetünk meg: amerikai és japán. Az amerikai testesebb, súlyosabb, szőre a fején sötétebb színezetű. 1937-ben Helen Keller amerikai írónő vitte be Amerikába a fajtát, egyik japáni útját követően.1999 óta megkülönböztetik az akita inu és a nagy japán kutya néven elfogadott amerikai akitának is nevezett fajtát.

TERMETE

Az akita testének hossza valamivel nagyobb, mint a magassága. Vízszintes, rövid háta van, a marja magas, a lágyéka széles. Mellkasa mély és erősen fejlett. Bordái mérsékelten íveltek. Hasa erősen felhúzott. Magasan tűzött farkát a háta fölé görbíti; leengedve a csánkjáig kell érnie. Lábai erősek és egyenesek, könyökei a testhez simulnak. A csüdje kissé ferdén áll. Mancsai kör alakúak, szorosan álló lábujjakkal. Nyaka vastag és izmos.

Feje: A koponya lapos, elöl széles; a stop határozott, a homlok közepén hosszanti barázda fut végig. Pofái erősen fejlettek, az erőteljes arcorri rész mérsékelten hosszú. Kicsi, vaskos, háromszögletű fülei vannak, amelyek felállók és kissé előrenézők. Ferde metszésű szemei viszonylag kicsik és csaknem háromszögletűek; egymástól távol ülnek. Az akita harapása erős, ollószerű.

Marmagassága: A kanok marmagassága 67 cm, a szukáké 61 cm; ettől mindkét irányban 3 cm eltérés megengedett.

Testtömege: 35-40 kg

Szőrzete: Az aljszőrzet sűrű és puha, a fedő-szőrzet pedig érdes tapintású és egyenes. A farok szőrzete valamivel hosszabb. A hosszú szőrű kutyákat kizárják a szépségversenyekből.

Színei: Megengedett színei a vörös, a fehér, a csíkos és a szezám (fakó vörös, a hátvonalon a szőrvégek fekete színezetűek). A fehér kivételével minden színnél jelen kell lennie az urajirónak, vagyis egy fehéres színnek, amely az arcorri rész oldalán, a pofákon, a száj alatt, a nyakon, a mellen, a hason, a farok alsó részén és a lábak belső oldalán figyelhető meg. Az urajiro az akita egyik fontos jellegzetessége. A fekete maszk nem megengedett. A szemeknek sötétbarnának vagy még sötétebbnek kell lenniük.

A japán akita inu és shiba inu fajtánál, megfigyelhető az „urajiro” néven ismert mintázat: Az urajiro általában vörös kutyákon jelenik meg, fehér jegyek alakjában. A jegyek elhelyezkedése nagyjából megfelel a cserszín-jegyes kutyáknál megszokott helyekkel, csak a normál cserszín-jegyek természetesen nem fordulnak elő vörös kutyákon, csak fekete, májbarna, kék vagy Izabella színűeken.

Azt senki sem tudja, hogy melyik gén (vagy gének) okozza/okozzák az urajiro jelenséget. Az egyik elmélet szerint az urajiro tulajdonképpen fehérre hígított cserszín-jegyesség.

Egy másik, és sokkalta valószínűbb elmélet szerint az urajirot okozó gén teljesen egyedülálló, ami a kutya legmelegebb (felső) testrészeire korlátozza a pigmentet, és fehéren hagyja a végtagokat, az alsóbb testrészeket és egyéb hidegebb testrészeket.

Alapvetően egészséges fajta, de a csípőbetegségek jellemzőek náluk. Így tehát a rendszeres csípődiszplázia-és egyéb csípőbetegségek szűrése esetükben ajánlott!

Jellemzően allergiás típus, ez bőrbetegségekben nyilvánul meg (ezek általában könnyen kezelhetők), valamint a veleszületett szembetegségek sem meglepőek.

JELLEME

Az akita kiegyensúlyozott, józan, meggondolt, értelmes és barátságos kutya, ugyanakkor van benne némi önállóság is, és olykor kissé hatalmaskodó viselkedésű tud lenni.

Kiváló őrkutya, amely igen meggyőző módon tudja védelmezni családját. Nem ugat sokat, és nem is eltúlzottan éber vagy izgatott: mindig nyugodt, higgadt kutya benyomását kelti. A gazdája és családja iránt odaadó, s viszonylag engedelmes is, de hozzáállása inkább barátságos, mint alázatos. A japánokhoz hasonlóan e kutyában is van némi méltóság és visszafogottság, ami akár kifürkészhetetlenségként is értelmezhető.

Az akita általában nem pazarolja az idejét idegenekre, s kissé éberen és tartózkodóan viselkedik velük szemben. Más kutyákkal nem különösebben barátságos, a vele azonos neműek irányában pedig kissé hatalmaskodó magatartást tanúsíthat. Vadászösztöne miatt mindenképpen hozzá kell szoktatni a macskákhoz és egyéb háziállatokhoz, de ha ez megtörténik, akkor elég jól kijön velük. A gyerekekkel általában jól megfér, és velük szemben mindig védelmezően lép fel, de soha nem viselkedik igazi játszótársként.

Magyarországon az akitákat harci kutyának minősítették. Legfőképp az amerikai rokonok miatt, de tény, hogy az idegenekkel szembeni ellenségeskedés, a domináns jellem, és a makacssága miatt ez a minősítés viszonylag helytálló. Ha nem tenyésztőtől szerezzük be kedvencünket, ha igen, vagy, ha keverékkel van/lesz dolgunk nagyon fontos tudnunk, hogy az akita nem játék – fegyver. Lehet, hogy a gazdájával szemben a legjámborabb állat a világon, de rengeteg oktatás és nevelés kell a biztonságos tartásához. Ha ez megvalósul, akár olyan csodálatos kedvencünk is lehet, mint a híres Hachiko.

szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– Kutya-tár
– KutyaKözpont
– -KutyaKultúra

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *