AZ ÓKOR 7 VILÁGCSODÁJA

AZ ÓKOR 7 VILÁGCSODÁJA

Az emberi civilizáció legrégebbi remekművei közé tartozik a világ hét csodája. A különleges építészeti és művészeti alkotásokról először egy föníciai író, a Kr. e. 2. században élt szidóni Antipatrosz számolt be egy epigrammában. A föníciai költő leírása a korszak legismertebb kereskedelmi útvonalait követi.
Antipatrosz listáján a következő remekművek szerepeltek:
Gíza három nagy piramisa, Szemiramisz függőkertje Babilonban, az olimpiai Zeusz-szobor, Artemisz temploma Epheszoszban, Mauszólosz halikarnasszoszi síremléke, a rhodoszi Kolosszus és az alexandriai világítótorony.
Arról, hogy mely építmények számítanak a világcsodának, különböző felfogások voltak. Egyes javaslatok nem is találtak jó fogadtatásra – például Babilon falait, amelyek oly szélesek voltak, hogy a harci kocsik felhajtottak rájuk, Antipatrosz szintén felvette a világcsodák listájára. Idősebb Gaius Plinius Secundus római tudós Thébát és egész Rómát is a világcsodák közé sorolta.
500 évvel később Cassiodorus, egy nyugatrómai tudós is megerősítette ezt a feltételezést, ő ugyanis azt mondta, hogy „egész Róma önmagában egy nagy csoda”. Később a kereszténység megjelenésével az egyház azokat az építményeket nevezte csodának, melyek az üdvözüléshez vezető utat szolgálják.
A 16. században heves viták kíséretében Johann B. Fischer von Erlach építész elkészítette hét, máig elismert ókori világcsoda rajzát, melyek az építmények egykori küllemét példázzák. Ezekből mára már csak a gízai nagy piramisok léteznek, az összes többi építményt elpusztították a földrengések, a háborúk, vagy egyszerűen az idő múlásának estek áldozatul. Egyes csodák külsejéről csak a korból fennmaradó írásos és művészeti emlékek, valamint a későbbi régészeti eredmények alapján kaphattunk képet.

Vegyük sorra a 7 világcsodát

1. A GÍZAI PIRAMISOK

A lista egyetlen tagja, amely még ma is áll és megtekinthető Kheprhén, Kheopsz és Mükerinosz (ó-egyiptomi fonetikával Hafré, Hufu és Menkauré) piramisai. Kairótól 12 kilométerre, Gíza városa mellett, Mokattam-fennsíkon fekszenek.
A három közül a legismertebb a Nagy Piramis, ami Kheopsz fáraójé, több mint 230 méter széles és 146 méter magas. Mintegy 3800 évig a legnagyobb, ember által épített épület volt, egészen az 1300-as évekig, a Lincolni székesegyház felépültéig.
A három tökéletes szimmetriájú építmény már több, mint 4500 éve ékesíti Egyiptomot, és évente turisták millióit vonzza. Mai napig kérdés, hogyan készülhettek az ókorban ezek a monumentális kövekből felépített csodák. A legutóbb feltárt leletek, papirusztekercsek arra utalnak, hogy a mintegy 170 ezer tonna mészkövet, valamint a belső kamráknál használt gránitot a fennsíkra a gátak segítségével terelt Nílus vízén hajókkal szállították. Még ma is kemény munka lenne a megvalósítás, ettől oly páratlan ez a történelmi látnivaló.

2. Az EPHESZOSZI ARTEMISZ TEMPLOM

Artemisz temploma (másik nevén Diana temploma) egy hatalmas, 51 méter széles és 125 méter hosszú épület volt, melynek tetőszerkezetét 127 márványoszlop tartotta. Belsejében egy különleges szobor foglalt helyet, mely Artemisz képmása volt arannyal és ezüsttel ékesítve
Kr. e. 550-ben kezdték el építeni és 120 év múlva fejezték be. Mindössze 74 évig járhattak a csodájára: Kr. e. 356-ban egy Hérosztratosz nevű férfi felgyújtotta a templomot, hogy ezzel neve örökké fennmaradjon; terve sajnos valóra vált, annak ellenére, hogy tettéért kivégezték és a neve említését és megtiltották. A monda szerint a templom pusztulásának éjszakáján született Nagy Sándor, aki később felajánlotta, hogy újraépíti a szentélyt, ha nevét feltüntetik a falakon. Ezt visszautasították az epheszosziak. Nagy Sándor építőmesterét, Deinokratészt viszont felkérték, hogy tervezze újra az épületet.
Epheszosz később a Római Birodalom fennhatósága alá került, akik Artemiszt Dianával azonosították, így a szentélyt is meghagyták. Krisztus után a 260-as esztendőkben gót hordák fosztogatásai és gyújtogatásai pusztították el az épületet, ami így teljesen elpusztult.
Alapjának néhány kőtömbje és egy helyreállított oszlop ma is megtekinthető a török Izmir városától nem messze; az eredeti épület néhány részlete pedig a British Museumban, és az isztambuli Hagia Szophiában lett kiállítva.

3. SZEMIRAMISZ FÜGGŐKERTJE

A babiloni függőkertek létezését még mindig kételyek övezik. Amennyiben hihetünk a feltárt leírásoknak, II. Nabukodonozor építtette kr. e. 605-562 között. A különleges kert ajándékba készült feleségének, Amüthisznek, hogy csillapítsa honvágyát. A 23 méteres magasságba szökő lépcsőzetesen felépülő kertben számos egzotikus növény és egy különleges öntözőrendszer kapott helyet, legalábbis Diodorus Siculus írásai szerint. Mások is említést tettek a létezéséről, többek között a görög geográfus, Sztrabón, aki az kr. e. 1. században így írta le a palota különleges kertjét: „Boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.”
Létezése ellen szólhat azonban, hogy a kor meghatározó alakja, Hérodotosz egyetlen babiloni leírásban sem tesz említést róla. Mai napig számos kutató keresi a titokzatos, legendák övezte függőkertet, néhány évente újabb és újabb elmélet lát napvilágot az ügyben. Nem tudni, hol állhatott egykor, ha egyáltalán létezett, de a szakértők a mai iraki Hillah közelében sejtik a helyét.
Ki tudja, valaha sikerül-e tisztázni a rejtélyt, de egy biztos: amennyiben ez a kert létezett, mesebeli látványt nyújthatott!

4. ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY

Az egykor Egyiptom területén, Pharosz szigetén álló világítótorony az kr. e. 3. században épült. Ez a 115-135 méter (sajnos csak becslések vannak a méreteire) magas építmény a kikötőt jelző szimbólumként épült, később pedig világítótoronyként funkcionált. A hatalmas kőtömbökből emelt torony három szintből állt, legfelső szintjén hatalmas tükrök tették lehetővé, hogy több mint 50 km-ről is észrevegyék a hajósok a zátonyokkal teli partszakaszt.
Különlegességét és fontosságát mi sem igazolja jobban, minthogy képe szerepelt a római pénzeken. Sajnos a természet ezzel az ókori csodával is elbánt: több nagyobb földrengés okozott benne súlyos károkat, 956-ban, 1303-ban, és 1323-ban és végül 1480-ban. Maradványai jó részét beépítették a Citadel of Qaitbay-ba, ami ma is ott áll a helyén.

5. OLÜMPIAI ZEUSZ SZOBOR

A görög mitológia főistene Zeusz akinek tiszteletére emeltek egy hatalmas templomot. Ennek a templomnak a szívében állt a 4 emelet magas szobor.
Az ókor talán leghíresebb görög szobrásza, Pheidiász tervezte és Kr. e. 435 körül készült el. A szobor fából készült vázát elefántcsonttal, arannyal, ébenfával és drágakővel fedték be.
Ennek a templomnak a szívében állt a 13 méter magas Zeusz szobor, mely elefántcsonytból és arannyal bevont bronzból készült kr. e. 435-ben. Valószínű, hogy a templom és a csodás szobor egy tűzben semmisült meg. A remekművet Pheidiasz készítette, aki az athéni Akropolisz építésében is részt vett, számos munkálatot ő vezetett. A hatalmas ülő szobor jobb kezében egy pici Nike szobor volt, bal kezében pedig egy jogar, melyet egy sas ékesített. Emellett szfinxek és különleges szárnyas figurák tették még látványosabbá. Megsemmisüléséről több történet kering. Egyik szerint egy tűzvész felelős a pusztulásáért, míg a második történet ennél kicsit abszurdabb. Eszerint Caligula római császár parancsára próbálták elszállítani, de útközben a szobor összetört. További források szerint a 2. században egy földrengés okozta a vesztét, más beszámolók szerint a 4. században fosztogatók rombolták le.

6. HALIKARNASSZOSZI MAUZÓLEUM

Ez a különleges síremlék Kr. e. 353-350 között épült
a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (ma Törökország, Bodrum) épült Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és testvére (aki mellesleg a felesége is volt) földi maradványai részére. Egy monumentális épületet terveztetett, hogy haláluk után is gazdagságukat szimbolizálja végső nyughelyük. Kiválasztottak egy hatalmas dombot, mely a város minden pontjáról jól látható volt és ide emelték az épületet.
A korabeli leírások alapján 45 m magas, görög templomszerű építmény lehetett, melynek piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vett körül. Emellett számos istenek és istennőket ábrázoló szobor tette még látványosabbá, a pár aranyból készült urnáit hatalmas kőoroszlánok őrizték, melyek közül egy ma is megtalálható a British Múzeumban további innen származó leletekkel együtt. 1600 éven keresztül állt érintetlenül, míg végül a 12. században földrengések sorozata romba döntötte.

7. RODOSZI KOLOSSZUS

A mondák és leírások szerint a görög napisten, Héliosz óriási szobra egykor Rodosz kikötőjében állt. A bronzszobor 33-35 méter magas lehetett és világítótoronyként is működhetett. Gyakran ábrázolták közvetlenül a kikötői bejárat mólóján, terpeszállásban – eszerint a hajók a szobor lába között beúszva érkeztek meg a kikötőbe. Ez valószínűleg nem így volt, mert egy ekkora szobrot képtelenség lett volna ilyen módon megépíteni. A szakértők szerint az építmény inkább a kikötőtől feljebb, egy domboldalon állhatott egy 15 méteres talapzaton örülbelül 54 évig amikor kr. e. 225-ben egy erős földrengés áldozatává vált. Először az egyik lába tört össze, minek következtében maga a szobor is ledőlt.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*/fidelio.hu/
*mimicsoda.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *