REJTÉLYES KÍNAI AGYAGHADSEREG

REJTÉLYES KÍNAI AGYAGHADSEREG

A 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezése a véletlennek köszönhető. Az agyagkatonákat kútásó földművesek találták meg a Kína északkeleti részén fekvő Senhszi tartományban, 1974 márciusában.

Amikor a régészek módszeres és szakszerű ásatásba kezdtek a helyszínen, kiderült, hogy még az addig gondoltnál is szenzációsabb és fontosabb leletegyüttesről van szó: három nagy gödörből összesen mintegy nyolcezer agyagkatona került elő, komplett gyalogsággal, íjászokkal, tábornokokkal, lovas katonákkal…

Vajon mire szolgálhatott az első kínai császár, az I. e. harmadik században uralkodott Csin Si Huang-ti sírja közelében megtalált agyaghadsereg?

Miért volt szükség nyolcezer életnagyságú, egyes esetekben közel három mázsát nyomó cserépfigura vesződséges és drága megformálására – ha elkészültük után azonnal el is temették őket?

Abban az időben az emberek szilárdan hittek benne, hogy a halál után egy másik élet várja őket. Az uralkodók alattvalói és követői örömmel szolgálták mesterüket, amíg élt – így aztán teljesen természetes volt számukra, hogy a halála után is a szolgálatában maradnak. Számukra a halál egy másik fajta élet kapuja volt. Egyesek rettegtek ugyan a haláltól, de a többség számára értelmetlennek tűnt az élet a mester nélkül, ezért szívesen követték őt a túlvilágra, a vele maradást kitüntetésnek vették.

Ilyen körülmények között szinte nem akadt uralkodói temetés, mely esetében az emberáldozatok száma száz alatt lett volna – idővel azonban a szüntelen háborúskodások következtében megnőtt az emberi élet értéke, s az elhalt királyokat inkább “szellemhadseregekkel” látták el.

Mintegy háromszáz évvel az első kínai császár előtt az uralkodói sírokban megjelentek apró, egyelőre mindössze néhány centiméteres agyagfigurák, melyek végül Csin Si Huang-ti korára életnagyságú, mesterien elkészült képzőművészeti remekművekké nőtték ki magukat…

Csin Si Huang-ti sírkamrája egy 76 méter magas, 350 méter hosszú és 345 méter széles földpiramis mellett található.

Magát a sírt nem nyitották ki, abban a reményben, hogy érintetlen marad, és a helyszínnek csak egy részét ásták ki.

A sírkamrát úgy építették, hogy császári palotaként szolgálhasson. Számos hivatalt, csarnokot és más épületeket tartalmaz, amik fallal és kapubejáratokkal vannak ellátva. Megtalálták a sírhelyen dolgozó munkások maradványait is, ezért feltételezhetően élve zárták be őket, hogy a sír titkairól és kincseiről senkinek ne tudjanak beszélni.

Eltemetett agyag hadsereg a sír mellett…

Négy árkot tartanak számon ahol az agyaghadsereg érintetlenül eltemetve vészelte át az évszázadokat. Az árkok kb. 1,5 kilométer hosszúságúak a keleti dombon és kb. 5 méter mélyek. Ezek a sírhely falain kívül helyezkednek el, mintegy a sírt védve a keleti leigázott államok ellen. A 230 méter hosszúságú első árok tartalmazza a 6000 katonából álló fő hadsereget. 11 folyosója van, ezek közül egyesek 3 méter szélesek, téglákkal vannak kirakva és hatalmas gerendákkal megtámasztott mennyezettel megerősítve. A második árokban lovassági és gyalogos csapatok találhatóak, valamint harci szekerek, amik mintegy katonai őrséget állnak. Itt körülbelül 1500 katona szobrát találták meg. A harmadik árokban a vezérállás található, 68 szoborral, magasrendű tisztekkel és egy harci szekérrel. A negyedik árok üres. A figurák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok. Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek.

A katonák többezres létszáma ellenére a minden egyes szobornak más- más az arcformája, magassága, frizurája és a ruházata van.

A katonák törzsét, fejét és a végtagjait különböző műhelyekben állították elő. A jelenleg szürkés, sárgásbarna színű katonák eredetileg színesek voltak és eredeti krómozott fegyverekkel, számszeríjjakkal, kardokkal és lándzsákkal szerelték fel őket.

Csin Si Huang-ti fölbe temetett palotájának, és a hozzá tartozó ármádiának az elkészítéséhez 38 évre és nagyjából 700 ezer ember munkájára lehetett szükség.

1987-ban került fel az UNESCO Világörökségek listájára.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://www.natgeotv.com/hu/kina-szellemhadserege/tartalom
https://mult-kor.hu/10-teny-a-kinai-agyaghadseregrol-201805…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *