PEKINGI ELŐEMBER ELVESZETT KOPONYÁJA

PEKINGI ELŐEMBER ELVESZETT KOPONYÁJA

A pekingi ember egy gyűjtőnév, azon emberszabású leletcsoport számára, amelynek maradványait Csoukoutienben, Pekingtől 48 kilométerre délnyugatra egy barlangrendszerben találtak meg.

Johann Gunnar Andersson svéd tudós 1921-ben fedezte fel az ősember használati eszközeinek maradványait. Az ígéretes lelőhelyen ettől kezdve szinte megállás nélkül zajlottak az ásatások. A pekingi emberből először egy zápfog került a felszínre, majd nyolc évvel később, 1929. december elsején Pej Ven-csung kínai régész egy 40 méteres hasadékból hozta felszínre az ősember koponyatetőcsontját, amelynek alapján az egykor itt élt előember fejlettségi szintjére is következtetni lehetett.
Az leletek azt bizonyítják, hogy a pekingi emberek i.e mintegy 750 000 évvel ezelőtt gyűjtögető és vadászó életmódot folytattak és ismerték a tüzet.
A barlangban tűz használatára utaló nyomokat találtak. Ez a felfedezés több százezer évvel előbbre tolta ki az emberiség tűzhasználattal kapcsolatos ismereteit.

Az 1960-as évekig a jávai, a heidelbergi és a pekingi embereket külön fajként tartották számon, ám a korszerű módszerekkel elvégzett kutatások bebizonyították, hogy valamennyien egyetlen korai emberfaj, a Homo erectus képviselői voltak.

ELVESZETT MARADVÁNYOK

A megkövesedett emberi csontmaradványok legértékesebb darabjait nem sokkal a csendes-óceáni háború kitörése előtt, biztonsági okokból, faládákba csomagolva az Egyesült Államokba kívánták szállítani.
Semmit sem tudni arról, hogy mi történt az értékes lelettel. Egyes feltételezések szerint az Egyesült Államokba-tartó hajó a különleges szállítmányával együtt elsüllyedt a Csendes-óceánon.
Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy az értékes fosszíliát Kínában rejtették el, és a pekingi előember maradványainak a háborús események sodrában veszett nyoma és az azóta sem kerültek elő.

A Csoukoutien környéki barlangrendszerben eddig negyven pekingi ember több mint kétszáz csontmaradványa került a felszínre.
A 100 ezer darabból álló leletcsoportban a kőszerszámoktól kedve 98 emlős és 62 madár csontmaradványait is megtalálták.

A világörökségek listájára 1987-ben felkerült csoukoutieni barlangrendszer egyharmada még teljesen feltáratlan. 2009 júniusában újabb ásatás kezdődött. A négy hónapig tartó feltárások során elszenesedett csontokra, faszén maradványra, hamura bukkantak. A leletek között mintegy ezer gerinces kövülete, valamint kőszerszámok sokasága szerepelt.

A lelet megtalálása – a jávai és heidelbergi előemberek maradványai mellett – az egyik legjelentősebb felfedezésnek számított a Homo nemzetségbe tartozó korai emberek leszármazásának kutatásában.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *