A PANNON GYÍK

A PANNON GYÍK

Él hazánkban egy olyan gyíkfaj, amelyet joggal nevezhetünk a miénknek. A fajt Gárdonyi Géza egyik novellájában “magyar gyíknak” keresztelte el. Latin tudományos nevében is sokáig benne volt a “pannonicus” szó, első példányait pedig több mint 200 évvel ezelőtt Kitaibel Pál, zseniális polihisztor, nagy magyar természettudós fedezte fel és ő írta le először 1797-ben az Iter baranyense (“Baranyai utazások”) naplójában “Lacer-ta nitida mihi” néven (Buda, Budaörs, Csákvár és Várpalota környékéről)
Alig több mint negyedszázaddal később Kitaibel tanársegéde, Sadler József, botanikus is megtalálta a kis gyíkot, amelyet Bécsbe küldött Leopold Fitzingernek, a Bécsi Természettudományi Múzeum zoológusának. Mivel az állat Magyarországról („Pannóniából”) származott, Fitzinger Ablepharus pannonicus (innen ered a magyar pannongyík vagy magyar gyík elnevezés) néven írta le. 1933-ban azonban Bibron és Bory Görögországban is felfedezték a pannongyíkot, és ezzel kiderült, hogy nem csak Magyarországon fordul elő, így a nevét Ablepharus kitaibelii-re változtatták. A korábban elterjedt neve, a magyar gyík, az 1980-as években kopott ki a tudományos köztudatból.
Magyarországon sokfelé előfordul, de egymástól elszigetelt, kis kiterjedésű populációi vannak, amelyek meleg sziklagyepekhez, homokos területekhez, mészkő- vagy dolomitlejtőkhöz, esetleg vulkanikus sziklakibúvásokhoz vagy ligetes, molyhos-tölgyes karsztbokorerdőkhöz kötődnek.
Bár néha az ember által zavart élőhelyeken is rájuk bukkanhatunk, például Káposztásmegyer környékén, azért a gyepfoltok érintetlenségére nagyon érzékenyek, s ezzel kiérdemelték a fokozottan védett természetvédelmi státuszt. A taposás, gyomosodás, be-erdősülés, a háziállatok (kutyák, macskák) elszaporodása, az erózió komolyan veszélyeztetik a pannon gyík életterét. Az állományok csökkenését a rejtett életmód miatt esetleg csak évtizedek múlva vehetjük észre.
Ez a kis gyík valószínűleg nem csak a méreténél fogva van kevésbé kitéve a hüllőktől általánosan irtózó emberek vandál, pusztító kedvtelésének, hanem rejtett életmódja és széles alkalmazkodóképessége is lehetővé teszik, hogy egyedszáma és élőhelyei nemhogy csökkenjenek, hanem az utóbbi években emelkedni látszanak.

A pannon gyík sok tekintetben eltér a többi magyarországi gyíkfajtól, ami megmutatkozik abban is, hogy nem az eddigiekben megismert nyakörvös gyíkok családjába soroljuk, hanem az ún. vakondok-gyíkfélék (Scincidae) közé. Ezek az állatok általában a talaj felső rétegeiben a növényzet alatt, kövek, gyökerek között töltik életüket, és ehhez alkalmazkodott testfelépítésük is.
Ritkán kerül szem elé, legtöbbször csak surranását hallani, és általában észrevétlenül tanyázik akár az ember közelségében (például a Budai-hegyekben, a Sas-hegyen) is.

A törzse hosszúra nyúlt, hengeres, alig határolódik el a nyaktól. Feje rövid, orra tompán lekerekített. Kistestű gyík, teljes hossza 10-12 cm, a test és a farok aránya megközelítően 1:1. Szemhéjai összenőttek, ezért pislogni nem képes, innen ered a siklószemű gyík elnevezés is. A háti és a hasi oldalt egyformán kerek, kisméretű pikkelyek borítják, a test felszíne egészen sima tapintású, a lábatlan gyíkéhoz hasonlóan üvegszerűen csillog. Lábai aprók, gyengék és messze állnak egymástól, ennek következtében nem képes elemelkedni a földtől. Mozgása tekergő, apró kígyóéra emlékeztet. Hátának alapszíne bronzosan olajbarna, közepén két hosszanti fekete vonal fut végig, melyeknek külső szegélye világos pontsorral szegett. Az orrcsúcstól mindkét oldalon egy-egy világos csíkkal határolt feketésbarna sáv húzódik, mely a hátsó láb tájékán eltűnik. A has ezüstösen szürkésfehér. A nemek elkülönítése sem a színezet, sem a méret alapján nem lehetséges. A fiatalok színezete világosabb sárgásan bronzos, a frissen kikelt példányok farkának hátsó fele hónapokon keresztül jellegzetesen tompa narancs-rozsdavörös színű.

A talajfelszínen élő apró rovarokkal, hangyatojásokkal, férgekkel táplálkozik, és pici, alig borsószemnyi tojásokkal szaporodik, amelyeket a nap melege költ ki, 4-5 cm-es kicsinyek augusztusban kelnek ki.

A pannon gyíkot elsősorban élőhelyének pusztítása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, így a nagyobb gyíkfajok, a rézsikló, a ragadozó madarak és különösen a kövirigó. Az elszigetelt magyarországi állományok fokozottabb védelemre szorulnak, ezért mint minden hazai kétéltű és hüllő, a pannon gyík is védett.

Természetvédelmi értékét 250 000 forintban szabták meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/pannongyik
https://herpterkep.mme.hu/hullo.php?lang=hu&id=40
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2007/tv0708/gyik.html
https://www.arcanum.hu/…/kop…/otthona-a-karpat-medence-4E1A/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *