TRANSZSZIBÉRIAI VASÚT

TRANSZSZIBÉRIAI VASÚT

A Transzszibériai vasútvonal a világ leghosszabb, Oroszország legfőbb vasútvonala moszkvai Jaroszlavszki pályaudvart köti össze a távol-keleti Vlagyivosztok városával. Hossza 9288 kilométer. Mindezt Vlagyivosztok felé 147, visszafelé 148 óra alatt teszi meg. Kevesebb mint húsz százaléka található Európában, tehát a nagy része Oroszország Ázsiai részén terül el.
A Bajkál-tótól kiépítettek egy leágazást, mely Mongólián át Pekinget is összeköti a fővonallal. Más helyeken Szibéria északabbra levő részeihez kapcsolták a fővonalat.
Először Moszkva helyett Szentpétervár volt indulóállomása
12 évig tartó építkezés (1891–1903) 1 455 413 000 arany rubeljába került az Orosz Birodalomnak.
8 időzónát keresztez. A vasútvonal mentén 87 nagyváros város található, azaz nagyjából 110 km-enként egy és az útját összesen 16 nagyobb és számtalan kisebb folyó keresztezi.

Kezdetek…

A 19. századig Szibéria lényegében el volt zárva Oroszország gazdaságilag fejlett területétől. A vasútvonalak csak az Urál hegységig jutottak el, így innen akár egy évig is eltartott a szárazföldi út. A szekérutak télen a hó és a rendkívüli hideg, nyáron pedig a sár miatt voltak nehezen járhatók. Hajóval is két hónapig tartott az út Vlagyivosztokba.
Kelet-Szibéria kormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij gróf kezdeményezte egy állandó vasútvonal kiépítését, de ennek kivitelezésére még nem volt fogadókészség a cári udvarban. A kereskedelmi érdekek és nem utolsósorban a hadsereg esetleges szállítási lehetősége végül mégis teret engedtek az elképzelésnek így elfogadták a Transzszibériai vasút tervét, amelyet III. Sándor cár jóvá is hagyott.

A vasútvonal építését 1891. május 31-én Vlagyivosztokban Nyikolaj Alekszandrovics trónörökös, a későbbi II. Miklós cár jelenlétében kezdték. A teljes vaspálya 1901. november 3-ra készült el, amikor a keleti és nyugati irányból haladó építők találkoztak.

Szentpétervár és a távol-keleti Vlagyivosztok között a Transzszibériai vasútvonalat hivatalosan 1903. július 13-án adták át a forgalomnak. A vasútvonal megnyitásakor a szerelvényeket a Bajkál-tavon még vasúti komp segítségével juttatták át.

1904 telén, az orosz–japán háború kezdetén a sürgőssé vált szállítások miatt vasúti pályát építettek a befagyott tó jegére. A mozdonyokat és a vasúti kocsikat ezen a szakaszon lovakkal húzták át.

1905. október 29-ére készült el a Bajkál-tavat elkerülő szakasz. Ettől a dátumtól kezdve a vasúti szerelvények akadály nélkül haladhatnak az egészen a Csendes-óceánig.

A teljes egészében állami pénzből indított beruházásnál több tízezer ember dolgozott, sokan nem önkéntes alapon. A szibériai táborokból az építkezésre vitték a rabokat, akik kézi szerszámokkal vágták a fákat, építették a töltést. Az építkezés alatt elhunytak számáról csak becslések vannak. Volt olyan időszak, amikor összesen 89 ezren dolgoztak a vonal teljes építésén, amelyből hatezren látták el a mérnöki felügyeletet. A beruházás során sok ezer tonna földet mozgattak meg, és számos híd, illetve alagút épült. A Bajkál-tó környékén komoly alagutakat és szikla bevágásokat építettek, amely a vonal legnehezebben kiépíthető szakasza volt.

Utazás a Transzszibériai vasúton…

Moszkvától Vlagyivosztokig. Kb. 14 napot kell az utazásra szánni, ha valaki meg szeretné nézi az útvonal mellett található olyan fontosabb állomásokat mint a Bajkál-tó, Omszk, Irkutszk, Habarovszk, vagy Novoszibirszk.

A vasúti étkezőkocsikban csakis rubellel lehet fizetni.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://vilagutazo.net/inspiracio/kaland/2017/05/10/utazas-transzsziberiai-vasuton/
http://www.geopolitika.hu/hu/2017/02/01/a-transzsziberiai-vasutvonal-100-eve/
https://sihuhu.com/2018/03/transzsziberiai-vasutvonal/
wikipédia