PEST – VÁC VASÚTVONAL

PEST – VÁC VASÚTVONAL

174 éve, 1846. július 15-én, Széchenyi István és Kossuth Lajos jelenlétében, József nádor és felesége nyitotta meg Magyarország első gőzüzemű vasútvonalát Pest és Vác között,

A vonatok egykor nemcsak az utasokat, hanem azok hintóit is szállították, míg a vasutasok a szolgálatot ezüstsújtásos frakkban teljesítették.
A két egymás elé fogott gőzmozdony, nyolc vasúti kocsival 59 perc alatt tette meg a 33 kilométeres távolságot úgy, hogy dunakeszi állomáson 10 percet állt a vonat.
Pestről a „Buda” és „Pest”, Vácról pedig a „Hungária” és „Pannónia” elnevezésű mozdonyok húzták a forgóvázas személykocsikat.
Vácon nagy küldöttség fogadta a különvonatot, szinte az egész város ott tolongott az állomáson, az ünnepélyes hangulatot azonban megzavarta, hogy a vonat megérkezése előtt tűz ütött ki a városban. Rövid idő alatt mintegy ötven ház vált a lángok martalékává. A tűzvész még javában dühöngött, amikor a vonat az utasokkal visszaindult Pestre.

A vasútvonal megnyitásáról a Pesti Hírlap július 17-i száma is tudósított. A cikk írója különösen nehezményezte, hogy Vácon a vasúttársaság nem gondoskodott az utasok megvendégeléséről: “még pénzért sem lehetett valamit kapni, ha valaki éhségét, avagy, mire a rekkenő melegben mindenki vágyott szomjúságát akarta csillapítani. (…) elvégre egy áldott jó vénasszony, az isten áldja meg érte, egy veder-vizet hozott elő, s’ ki félretette a finnyásságot, lecsillapíthatta szomjúságát”.

A Pest-Vác vasútvonalat július 16-án adták át a rendszeres forgalomnak. A vasúttársaság hirdetménye szerint: Pestről Vácra reggel nyolc órakor, délután háromkor és este háromnegyed hétkor indult vonat, Vácról Pestre pedig reggel hatkor, fél tizenkettőkor és este fél hatkor. Vasárnap és ünnepnapokon még egy vonatpár járt oda és vissza. A menetidők bizonytalansága miatt a kezdetleges menetrendben az indulási időket negyedórákban, és nem percekben állapították meg. Minden kocsi elején az ajtó előtt konduktor (kalauz) állt; az utasoknak az I. osztályon tizenkettő, a II. osztályon tíz, a III. osztályon nyolc pengő krajcárt kellett mérföldenként fizetni, ezért az utazás Pesttől Vácig, illetve onnan Pestig ötvennégy, negyvenhat vagy harminchét pengő krajcárba került.

Kezdetek…

A vasút alapját jelentő sínpárt és a talpfát az ércbányákban alkalmazták először, ez lett annak idején továbbgondolva és vált belőle emberi szállításra alkalmas. A vonatokat eleinte lóval vontatták – ez volt a lóvasút.

A vasút óriási sikerét a gőzgép feltalálása alapozta meg, amiből aztán megalkották a gőzmozdonyt. Az első jól működő mozdonyt Richard Trevithick építette, és 1804-ben öt teherkocsit és 16 utast vontatott el vele. De az igazi, minden mozdonyok őse George Stephenson nevéhez fűződik. Ő 17 féle mozdonyt épített, 1825-ben a Locomotion No. 1 nevű gépezetével nyílt meg az első közvasút Stockton és Darlington között.

Vasút építése…

Stephenson vasútja után megállíthatatlanul szaporodtak Európában a vasútvonalak. Talán nem csak praktikussága miatt, hanem presztízskérdést is csináltak az ügyből – a korral haladni kell, ennek nyomán 1832-36-os rendi országgyűlésen törvényt alkottak az első vasútvonal megépítéséről, mely a Pest-Buda és Bécs közötti közlekedést tette egyszerűbbé.

Az első szakasz Pest és a tőle 33 kilométeres távolságban fekvő Vác között valósult meg. A porosz Karl Friedrich Zimpel két éven belül elkészítette az építkezés terveit, anyagi viták miatt azonban hamarosan távozott az országból, így a munka néhány éves késést szenvedett. A Helytartótanács 1844 januárjában hagyta jóvá az építkezés terveit.
Az építkezés 1844. október 5-én kezdődött, mondhatni igazi európai összefogás keretében. A második főépítész a szintén porosz August Wilhelm Beyse volt. Az első magyar kötött pályát import acélból, walesi és poroszországi kohók által gyártott rudakból építették meg, a talpfákat a magyar tölgyerdők, a sínek rögzítéséhez használt csavarokat pedig Resicabánya kohói biztosították. A vasútvonal környékén épített töltést a Duna medréből nyert hordalékanyag szolgáltatta.

Hogy akkoriban sem mentek másképp a dolgok, a vasútvonal építése nem volt mentes a visszaélésektől. A főépítész ezt úgy akarta megakadályozni, hogy kisvállalkozókkal végeztette volna a munka nagy részét, azonban mégis engedett a nagy-befektetők nyomásának, ezzel elszaporodtak a sikkasztások, jelentős összegeknek veszett nyoma.
August Wilhelm Beyse egy év urán belefáradt a szélmalomharcba, helyét Lacher Károly vette át. Ő az utolsó 10 hónapban maradéktalanul befejezte a munkát.

1845 márciusában megkezdődött az első pesti indóház építése, (ami a mostani Nyugati pályaudvar elődjének tekinthető). A munka olyan jó ütemben haladt, hogy az első Belgiumból rendelt gőzmozdonyok már novemberben próbautat járt be Rákospalota és Pest közötti 10 kilométeres szakaszon. 1846 nyarára az egész vasútvonal készen lett, úgyhogy júniusban már elkezdték a személyzet kiképzését.

A korabeli váci vasútállomás (Indóállomás) ma is jó állapotban áll a jelenlegi pályaudvar épületével szemben.
A pesti épület, ami a Nyugati pályaudvar elődje volt,
fej-pályaudvari csarnokkal bővült.
Az új csarnok terveit az osztrák August W. De Serres építész készítette. Gustave Eiffel építészirodájában dolgozó Seyrig Theofil tervezte a pályaudvar csarnokáthidaló vasszerkezetét. A közhiedelemmel ellentétben, Gustave Eiffel nem vett részt a tervezésben. A társtervező Bernárdt Viktor volt, amiért Ferenc József-rend kitüntetést is kapott. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított.

Néhány érdekes adat…

A személykocsikat az amerikai Ross Winans tervei alapján a vasút pesti műhelyében gyártották. A kényelmes, ötvenszemélyes kocsikban a rugós üléseket az első osztályon vörös bársonnyal, a másodikon bőrrel vonták be, a harmadik osztályon pedig festett faülések voltak. A vasút első két gőzmozdonyát, a “Budát” és a “Pestet” a belgiumi J. Cockerill cég seraingi gyára készítette. A 17,2 tonnás gőzgépeket szétszedett állapotban hajón szállították Pestre, ahol a vasút műhelyében összeszerelték. A két gőzhengeres, ötven lóerős lokomotívok hatósági-műszaki vizsgálatában részt vett Jedlik Ányos bencés szerzetes, a pesti tudományegyetem tanára is.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/az-elso-vasut
http://nol.hu/archivum/archiv-24350-13633

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *