SumidaÉKSZERDOBOZ A VÁCI UTCÁBAN: A THONET-HÁZ
A Váci utca zajos forgatagában, a színes kirakatok csábításában nem könnyű feladatra vállalkoznak azok, akik szívesen gyönyörködnének egy-egy lakóház homlokzati díszeiben. Pedig figyelmet érdemelnek a két-három emelet magasságban elhelyezett domborművek, erkélyrácsok, festett szobrok is, különösen akkor, ha egy-egy neves építész munkáival találkozunk. A Váci utca 11/A számú, úgynevezett Thonet-ház rendhagyó stílusa miatt lehet figyelemre méltó az arra járóknak. A híres bútorgyáros Thonet család megrendelésére 1889-1890-ben épült, eredetileg üzlet, raktár és bérház funkciójú épület homlokzatán a francia reneszánsz díszítőelemeit fedezhetjük fel leginkább. Nem nehéz kitalálni: egy Lechner Ödön által megálmodott épülettel állunk szemben. A kivitelezést a Schubert és Hikisch cég végezte, Perjátl Márton művezetésével.
A pirogránit borítás a kialakuló nagyvárosok levegőjének szennyeződései ellen is megoldást nyújthatott. Könnyedén tisztítható volt, így a kerámiával fedett homlokzatok eredeti színükben maradhattak meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Lechner Ödön számára ez a burkolóanyag vált legmegfelelőbbé a modernizálódó Budapesten. Szerette a színt, a színes kerámiát, de még ha egészen beburkolta is vele az épületet, akkor sem tette azt rikítóvá. A századforduló idején csökkent vagy teljesen eltűnt a vakolt felület, helyette viszont egyre gyakoribbá vált a tégla- vagy csempeborítás. Így nem meglepő, hogy a Thonet-ház homlokzatát szemet gyönyörködtető búzavirágkék majolikaburkolat díszíti; ez szerencsére a háborúban sem sérült meg komolyabban.
A ház további érdekessége, hogy díszítőelemeinek túlnyomó részét Lechner a reneszánsz formakincséből válogatta: delfinek és kagylómotívumok, urnákból kiomló virágkötegek és szeszélyes indafüzérek formájában. Ugyanakkor a párkány alatt, a harmadik emeleti ablakok között látható gótikus, félkupolákkal fedett fülkékbe két festett szobrot helyezett, ezek az utca túlsó oldaláról is jól megfigyelhetőek. Egy álló férfi és egy nő erősen megkopott alakja pillant le a magasból immár több mint egy évszázada a nyüzsgő Váci utcára.
A Lechner által alkalmazott elemeket eddig többnyire a kastélyépítészet, valamint a Franciaországban végzett restaurálásainak tapasztalataira vezette vissza a szakirodalom. Valójában az építész ezen átmeneti stílusának történeti előzményeit kiterjeszthetjük a korai francia reneszánsz építészet egészére. A kastélyépítészeti előképek mellett szakrális és középületek is megtalálhatóak az estleges stílusalakító emlékek között.
Francia párhuzamok mellet Velence és Firenze építészete jelenthetett közvetlen befolyást az építészre a Váci utcai épület tervezésekor. A francia reneszánsz azonban földrajzi és történelmi sajátosságok folytán eleve táplálkozik az észak-olasz régiók építészeti elemeiből.
A Thonet-ház szobrai amellett, hogy élettel töltik meg a nélkülük is feltűnően változatos és sokszínű homlokzatot, megőrizték a XIX. század utolsó éveinek hangulatát. Elnézve őket, gondolatban könnyedén visszarepülhetünk azokba az évekbe, amikor a “tömören hajlított” fabútorairól világhírűvé vált Thonet Jakab és testvérei itt rendezték be az akkor már több évtizedes múltra visszatekintő cég irodáit. A gyár alapítója, Michael Thonet ugyanis még 1819-ben nyitotta meg első asztalosműhelyét, melynek termékeit először Közép-Európában kezdték terjeszteni. Az egykori monarchia különböző nemzetiségű népei voltak az első előállítói annak a sok millió bútornak, amely néhány évtized alatt Ázsiától Dél-Amerikáig szinte a világ minden részébe eljutott.
szerkesztette: Haulik Beatrix
ÉKSZERDOBOZ A VÁCI UTCÁBAN: A THONET-HÁZ
