MAGYAR TARSZA

MAGYAR TARSZA

Az emberi fül számára alig hallható hangon kommunikáló magyar tarsza rovarfaunánk egyik különleges képviselője.

Kárpát-medencei bennszülött (endemikus) faj. Magyarországon kívül kizárólag Erdélyben és Kelet-Ausztriában élnek kisebb állományai.

A lomhaszöcskék családjába tartozó magyar tarsza mintegy 10 000 éve él a Kárpát-medencében, mint a hajdani sztyeppei életközösség hírmondója. Reliktum fajok egy adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt állat- és növényfajok, melyek az ún. refúgiumokban élnek. Ezek elterjedési területe korábban összefüggő volt, mára azonban szigetszerű foltokra esett szét.

Hazánkban a Kisalföldön, a Villányi-hegységben, a Mecsekben, a Tolna-Baranyai-dombvidéken, a Bakony-vidéken, a Marcal- és a Zámolyi-medencében, a Pilisben és a Budai-hegységben, a Gödöllői-dombságban, a Mátra-vidéken és a Bükkalján, valamint számos alföldi területen is találkozhatunk magyar tarszával.

A nap jelentős részében a növényzetben rejtőzködő, a késő délutáni óráktól estig aktív magyar tarszának évente csupán egy nemzedéke van. Talajban áttelelő petéiből kora tavasszal bújnak elő a lárvák, amelyek májusban alakulnak át imágókká. A kifejlett egyedek földi pályafutása emberi mércével mérve rövid: életük július első felére véget ér.

Magyar tarsza közepes termetű szöcske, ám a hazai tarszák között a nagyobb testű fajok közé tartozik. Alapszíne zöld, vörösbarna pontokkal. A hím és a nőstény hasonló méretű (20–28 mm). A nőstények tojócsöve ívesen felfelé hajlott, a végén fogazott, hossza 14–15 mm.

Mindkét nemre jellemző bélyeg a fejen, az előhát oldalán és a szárnyszegélyen is végigfutó fehér sáv. A hímek csökevényes, repülésre alkalmatlan szárnyaikat használják cirpelésre.

Mind a lárvák, mind a kifejlett egyedek kétszikűek levelével táplálkoznak. Nappal a növényzetben rejtőzködnek, aktivitásuk maximuma késő délutántól az esti órákig tart. Kitűnő rejtőszínük, életmódjuk és közelről is nehezen hallható cirpelésük miatt populációi viszonylag nehezen vizsgálhatók.

A magyar tarszára leselkedő veszélyek közül az élőhely megváltozása (az év nem megfelelő időszakában végzett kaszálás, illetve legeltetés), valamint a zavarás és a növényvédő szerek nem körültekintő használata a három legfontosabb, de a természetes becserjésedés nyomán jelentkező élőhely-zsugorodás is kedvezőtlenül befolyásolja fennmaradási esélyeit. Bár a lokálisan megjelenő fenyegetésekkel szemben gyakorlatilag teljesen védtelen, van egy „mentőkártya” a tarsolyában: petecsomói akár 2-4 évig is életképesek maradnak a talajban, így az esetlegesen elpusztult felszíni populáció legalább részben pótlódhat a következő évben.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1775

https://elovilag.turaoldal.hu/allatok/allat.php…

https://www.izeltlabuak.hu/faj/magyar-tarsza

http://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *