A FŐVÁROSI ÁLLATKERT “MAHARADZSA PALOTÁJA”: AZ ELEFÁNTHÁZ

A FŐVÁROSI ÁLLATKERT “MAHARADZSA PALOTÁJA”: AZ ELEFÁNTHÁZ

A budapesti állatkert 1866-ban nyitotta meg a kapuit. A kezdeti összefogást kísérő lelkesedés a millennium utáni évekre annyira lecsökkent, hogy az akkor Állat- és Növényhonosító nevet viselő társaság az 1900-as évek elejére csődbe ment. A pénztelenség következménye volt, hogy miután nem tudtak megfelelő összeget fordítani az állagmegóvásukra, az állatkert épületei fokozatosan tönkrementek. Az állapot rendezésére a főváros Közgyűlése 1907-ben az állatkert megvásárolásáról döntött, és nemcsak az üzemelést vették át, de komoly terveket szőttek az egész intézmény átalakítására. Az Állatkert ma is meglévő műemlék épületeinek nagy része az 1909-től 1912-ig tartó nagy átépítés idején épült.

Az Elefántház az állatkert egyik legismertebb műemlék épülete. Eredetileg a Vastagbőrűek Háza nevet viselte és szecessziós stílusban Neuschloss Kornél műépítész tervei alapján épült 1912-ben. Nemzetközi tendencia volt ebben a korban, hogy az idegen földrôl hozott állatoknak, a származásuknak megfelelő stílusú otthont építettek. Ennek szellemében született meg az akkori szóhasználat szerint vastagbőrűeknek nevezett állatok részére az indiai és afrikai művészet hatásait magánviselő, az iszlám mecsetekre utaló épület terve.

Az Elefántház háromhajós épület, a tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hatást fokozzák a különböző pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas állatábrázolások, különféle terméskövek. A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik: a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.

Az épület kupola tere és középhajója szolgált a látogatók részére, míg a mellékhajókban az állatok istállója kapott helyett. A Vastagbőrűek házában a kezdeti időszakban az elefántok és a vízilovak mellett az orrszarvúak és a tapírok is otthonra leltek, miként azt a kupola belső geometrikus mintái között megfigyelhető állatfigurák is megörökítették.

Az épület az iszlám építészethez illő tornyot is kapott, amit felépülte után nem sokkal, 1915-ben elbontottak, ugyanis az Oszmán kormány sértőnek érezte ennek az építészeti megoldásnak egy állatkertben történő jelenlétét. Bár semmilyen bántó szándék nem volt az épület kialakításában, a Monarchia szövetségesének számító Oszmán kérést teljesítették, és a tornyot elbontották.

Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlott, az állattartó helyek pedig olyannyira elavultak, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen hiányzott, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület pedig életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall nevéhez fűződik. A tervezés során sok olyan részletre is oda kellett figyelni, ami nem hétköznapi megoldást igényelt. Így az állatok szokásai mellett arra is, hogy a kifutó támfalai például ellen tudjanak állni egy elefánttól származó akár 5 tonnás nyomásnak is.

A munkálatok során a minaret is újjáépült, helyreállításakor, a későbbi kellemetlenségek megelőzése érdekében elôre egyeztettek a magyarországi iszlám közösséggel. A helyreállított torony a látogatók számára nagyszerû panorámát nyújt az Állatkertre.

A belső növénymintás festményeket és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel. Az ólomüvegeket az Egyesült Államokból pótolták. A hiteles helyreállításnál nagy hasznát vették a Zsolnay-gyár “nagykönyvének”, ugyanis az épület eredeti tervei elvesztek, viszont a gyárban pontosan dokumentálták a felhasznált elemek színét, méreteit és darabszámát, így néhány 1912-ben, az épületről készült fénykép mellett, ezek a dokumentumok nyújtották a legnagyobb segítséget az épület és a torony hiteles helyreállításához.

A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért” kapta meg az Elefántház a kitüntetést.

A Fővárosi Állat- és Növénykert büszke az egyedülálló építészeti örökségére, amely sajátos hangulatot teremt az ide látogatók számára. Gazdag állat- és növénygyűjteményük, változatos programjaik mellett az épített környezet is olyan értéknek számít, amely az Állatkertet egyedülállóvá és különlegessé teszi.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix

forrás:
zoobudapest.hu
szepmagyarorszag.hu
wiki

fotók: Ricardo Valério, Haulik Beatrix