MESTERSÉGES KOPONYATORZÍTÁS -Szépség vagy rang?-

MESTERSÉGES KOPONYATORZÍTÁS -Szépség vagy rang?-

A történeti korokban élt emberek maradványain megfigyelhető mesterséges testformázások közül az egyik legkülönlegesebb az agykoponya torzítása, a fogalom alatt a fej formájának szándékos megváltoztatását értjük. Célja egy kívánt koponyaforma kialakítása melyet csecsemő- és kora gyermekkorban végzik.
A beavatkozás során a fejet – hosszabb időszakokra – olyan szorító hatásnak teszik ki, amellyel célirányosan
befolyásolják az agykoponya növekedését.
Már az ókori görögök is találkoztak mesterségesen torzított koponyákkal, de Hippokratész még ezt a tulajdonságot öröklődőnek tartotta.
Az anatómusok csak fokozatosan ismerték fel a mesterséges koponyatorzítás tényét. Ennek az az oka, hogy a szándékosan torzított koponyák hasonlítanak a természetes módon torzultakhoz, és néhány esetben egyes tulajdonságaik összekeverhetőek más rasszok elemeivel.
A földbe temetett csontok viszonylag sok esetben post mortem (halál után) deformálódnak. A sírban található mikroklíma és a talaj összetétele gyakran kedvező körülményeket teremt a koponya akár bőrszerűvé puhulásának. A puha koponyát a föld nyomása változatos formájúvá alakíthatja. Az így torzult koponyák viszont szinte mindig erősen aszimmetrikusak, ellentétben a szimmetrikus mesterségesen torzítottakkal, és kúp alakú fejforma természetes kialakulása is nagyon valószínűtlen.
A mesterséges koponyatorzítás szokásának a kialakulása az írott történelem előtti időkbe vezet vissza. Számos nép élt vele, többek között ausztrál és afrikai bennszülöttek, a maják vagy egyes észak-amerikai indián törzsek, de ismeretes volt a közép-ázsiai szkíták körében is.

Az északkelet-kínai Csilin tartományban található Houtaomugánál lévő neolit kori lelőhely feltárása során a régészek 11 torzított koponyát találtak – nők és férfiak, felnőttek és kisgyermekek is tartoztak közéjük. Ezek mind szándékos torzítás nyomait mutatták.
„Ez a legkorábbi szándékos koponyatorzításos felfedezés az eurázsiai kontinensen, de talán a világon is” – mondta a tanulmány társszerzője, Csian Vang, az amerikai Texas A&M Egyetem Fogászati Iskolájának Bioorvosi Tudományos Osztályának professzora.
„Ha ez a gyakorlat Kelet-Ázsiában kezdődött, akkor innen vélhetően nyugat felé terjedt a Közel-Keletre, Oroszországba és Európába a sztyeppén keresztül, de kelet felé is a Bering-földhídon át az amerikai kontinensre.”

A mesterséges koponyadeformálás a Kárpát-medencében…
A beavatkozás először az i.sz. 3-4. században, a szarmatáknál tűnt fel. Ebből az időszakból csak néhány eset ismert, a szokás tömegesen csak az i.sz. 5. században keletről beáramló hunok révén terjedt el. Rövidesen a hunoknak alávetett helyi germán törzsek is eltanulták a technikát, és gyakorta alkalmazták.
A hun-germán korszakot követő avar korból még ismert néhány szórvány eset a Kárpát-medence területéről,
elsősorban a germán sírmellékletekkel is jellemezhető temetőkből. Az avar kori koponyatorzítások többsége azonban csekély mértékű, és idővel teljesen ki is veszett ez a szokás a népesség köréből.
A Kárpát-medencében megfigyelhető koponyadeformálás eszköze az erős textilcsíkokból kialakított szorító pólya, a
bandázs lehetett. Az újszülöttek fejére leggyakrabban két, egymásra csaknem merőleges szorítókötést tettek. Az első a homlok felső harmadától futott a tarkón át a nyakszirt felé. Ez az agykoponya enyhén hátra- és csúcsosan felfelé történő növekedését eredményezte. A második pólya feladata a horizontális irányú kötés helyben tartása volt, ugyanakkor hozzájárult a torzuláshoz is; rendszerint egy enyhe árkot alakított ki a fejtetőn.
A Kárpát-medencei hun-germán időszak leletanyaga alapján megállapítható, hogy nők és férfiak között egyaránt előfordult ez a szokás.

Koponyatorzítás Európában…
Franciaországban Toulouse környékén a gyakorlat szórványosan egészen a huszadik század elejéig fennmaradt, ami azonban egy egészségügyi védőintézkedés mellékhatása volt. A parasztok a baba fejére bandeau-t tettek, ami egy szorosan bekötött és kitömött sapka volt és a fej védelmére szolgált.
Franciaországon kívül Oroszország egyes vidékein, a Kaukázusban és Skandináviában kötözték be szorosan a kisbaba fejét.

Afrikában…
Egyiptomban elsősorban a XVIII. dinasztia korában vált gyakorlattá, és úgy tűnik a fáraócsalád előjoga lehetett. Körkörös kötéssel formázták a kisdedek fejét, ennek eredményeként a homlok laposabbá, a hátsó koponyagödör és nyakszirt–tájék megnyúlttá vált. Az így torzított koponyán többnyire megfigyelhető a kötés okozta besüppedés, s ezt híven tükrözi Tutanhamon fejszobra.

Amerikában…
Amerikában a koponyatorzítás az inkák, a maják és néhány észak-amerikai nép szokása volt. Speciálisan, Észak-Amerikában északnyugaton a csinukoké, délkeleten a csaktóké. A csinukok, csaktók,csehaliszok, nooksackok a baba fejének rögzítésével ellapították a homlokot.
Beavatkozás a Bahamák őslakosainál is gyakorlat volt.
Az egykori dél-amerikai indián törzseknél a koponyatorzítás módjai annyira különböztek egymástól, hogy a torzított koponya alapján a törzsi hovatartozás egyértelműen eldönthető.

Ausztrália és Óceánia
Ausztrália őslakosai is végeztek mesterséges koponyatorzítást. Friedrich Ratzel 1896-ban jelentette, hogy a koponyatorzításnak két fajtája, a homlok lapítása és a hosszanti tengely megnyújtása is elterjedt Tahiti, Szamoa, Hawaii szigetein, és a Paumotu-szigetcsoporton. A leggyakoribb Mallicollon volt (Új-Hebridák, ma Malakula, Vanuatu), ahol különösen laposra formálták a fejet.
A koponya mesterséges deformálásának okát nem ismerjük pontosan. Jelezhetett egy adott csoportba tartozást vagy a társadalmi státusz mutathatja, de az is elképzelhető, hogy az így kialakított fejformát esztétikailag szépnek találták, esetleg valamilyen előnyös tulajdonsághoz kötött idealizált alakhoz próbáltak közelebb kerülni ily módon.
A torzítás művelete nem volt veszélytelen. Az újszülöttön elhelyezett szorítókötések fokozták a koponyán belüli nyomást, ami bevérzésekhez, agysérülésekhez vezethetett. A csecsemőkori halálozás mértéke nagyobb volt a koponyadeformálásnak alávetett gyermekek körében.

A mai, fejlettnek nevezett kultúránkban a testmódosításra egész sor példa ismeretes, a hétköznapi sminkeléstől, a hajfestésen és a tetováláson át a változatos helyekre beültethető szilikon implantátumokig. Ezekben és a koponyamódosításban az a közös, hogy mind a test, a küllem megváltoztatására irányulnak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
sirasok.blog.hu/2009/05/20/torz_koponyak
publication.nhmus.hu/…/Koponyadeformalas_EvingerS.pdf
hu.wikipedia.org/