SZONGÁRIAI CSELŐPÓK

SZONGÁRIAI CSELŐPÓK
A pókokra legtöbben félelemmel, irtózattal tekintenek, ennek ellenére érdemes megismerni őket mert hasznos tagjai a természetnek. Inkább csodáljuk mint bántsuk őket!

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) megjelenésben és méretében egyaránt az egyik leglátványosabb hazai pókunk.
A faj nősténye 35-45 mm, a hímje 20-25 mm. A hím karcsúbb, és lábai lényegesen hosszabbak a nőstényénél.
Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”.
Színük általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágóik színe világos- vagy sötét narancs, alsó és felső részük fekete. Termete, alakja, szőrös külseje akárcsak óriási csáprágói félelmetessé teszik.
A szongáriai cselőpók tárnázó életmódú….
Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el. Nem sző fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejti el a prédáját. Vadászat során különféle talajfelszíni ízeltlábúakat, szöcskéket sáskákat zsákmányol.
Szaporodása….
A tavaszi felmelegedés hatására, március-áprilisban ismét felfedezhetjük a tárnáikat, láthatjuk a bejáratuknál a peterakásra készülő nőstényeket. Ekkor kezdődik a szaporodási időszakuk, az ivarérett nőstények tárnáikban várják a kóborló hímeket.
Petéiket termetes kokonba rakják, amit néha napoztatnak a tárna bejáratánál, de előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében.
Május-június folyamán kelnek ki az utódok, melyek életük első két hetét, az első vedlésig, szoros családi kötelékben az anyjuk potrohán töltik, ezután szélednek szét.
Augusztustól már találkozhatunk a 3 – 4 vedlésen átesett fiatalok alig fél centiméter átmérőjű tárnáival.
Ezeket a lakócsöveket minden egyes vedlést követően mélyítik, illetve tágítják.
Mikor az éjszakai hőmérséklet tartósan 5-7 Celsius-fok alá esik, elvermelik magukat, és megkezdik a téli hibernációs állapotukat.
Elterjedés Európában…
Az elterjedési határa nyugaton a Bécsi-medence, keleten az Altáj-hegység. Európán belül Csehországban, Szlovákiában, északon Lengyelországban, délen az Isztriai-félszigetig, majd Szerbián át Törökországig fordul elő. Ezen kívül megtalálható Ukrajna, Moldova, Románia, Krím-félsziget, Grúzia, Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Azerbajdzsán területén. Tipikus sztyeppei faj.
Elterjedés Magyarországon…
Hazánkban elsősorban a síkvidékeken jellemző az előfordulása. Főleg a Hortobágy, a Kiskunság, valamint Körös – Maros köze szikes pusztáin található nagyobb állománya.
A Dunántúlon a Mezőföldön, valamint a Fertő-melléken is vannak tipikus élőhelyeit.
A szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen, nem halálos de okozhat allergiás reakciót.
A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szív összehúzódások erejét fokozó vegyület is található.
A legjelentősebb veszélyeztető tényezőt a fajra nézve természetes élőhelyeik beszűkülése, megszűnése, valamint urbanizált környezetben a fokozott zavarás, bolygatás jelenti.
Hazánkban védett, természetvédelmi értéke értéke 5.000 Ft.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
termeszetvedelmikezeles.hu
hnp.hu/hu
nfo.izeltlabuak.hu

fotók: Szinetár Csaba, Szűts Tamás

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *