DZSEMÍLA, A “SZÉPSÉGES” ROMVÁROS

DZSEMÍLA, A “SZÉPSÉGES” ROMVÁROS

Dzsemíla (jelentése „szépséges”; latinul Cuicul) Algéria 1982 óta világörökségi védelmet élvező római kori romvárosa a Földközi-tenger partjainál, Szetif tartományban, Kuszantínától 150 kilométerre keletre. Az Észak-Afrika egyik legépebb római építészeti emlékeit megőrző emlékhely két fórumot, színházat, szentélyeket, bazilikákat, termákat, diadalíveket, lakó- és középületeket, illetve utcákat foglal magában. A lenyűgöző romok egy fennsíkon, 900 méteres tengerszint feletti magasságban állnak, ahonnan két folyóra is ráláthatunk és a hőmérséklet hűvösebb, mint Algéria többi részén.

Dzsemíla magán viseli a római várostervezés klasszikus megoldásait. A várost keresztülszelő, központi helyzetű, 800 méter hosszú, jón oszlopsorral övezett út, a Cardo Maximus mindkét végén városkapuk állnak. Központja a fórum volt, amelyet a legfontosabb középületek szegélyeztek. A fórum mellett a város meghatározó épületei voltak a fürdők, a színház és a piac. A fórumtól északra a római mintára kialakított, Jupiter, Juno és Minerva templomait magában foglaló Capitolium, keletre a törvénykezés otthona, a curia, nyugatra pedig a kereskedelem központja, a basilica Julia található. A déli oldalon van a Iulius-ház nemzőjének szentelt Venus Genitrix-templom, valamint a húscsarnok (macellum).

A fórumtól délre sorakoznak az arisztokraták díszes lakóházai, amelyeket a II. századtól mozaikokkal díszítették. A III. században a település kinőtte eredeti városfalait és déli irányban kezdett terjeszkedni, növekedésével egy középületekben és lakóépületekben gazdag új városnegyed alakult ki új fórummal. Ez a kisebb fórum, a kelmekereskedőknek otthont adó basilica vestiaria, az Antonius Pius uralkodása alatt befejezett, háromezer embert befogadó színház, a Commodus idejében kiépített thermák sora, a monumentális római szökőkút, a Meta Sudans egy másolata, a Caracalla diadalív, valamint Septimius Severus temploma.

A III. században – amikor a lakosság már elérhette a 20 ezer főt – megjelentek a keresztények is a városban, Cuicul egyik név szerint is ismert püspöke 255-ben Pudentianus volt. A 4. században kialakult egy keresztény negyed, ahol két bazilika, egy keresztelőkápolna, egy kápolna és több, a papság elszállásolására használt épület romjai maradtak meg. A Római Birodalom bukásával a város hanyatlani kezdett, 431-től 442-ig a vandálok, 553 után a bizánciak birtokolták a fényét vesztett várost, amely a 6. században elnéptelenedett. Az arab uralom idején sem népesült újra, csupán a régi római építészet iránt érzett csodálatuknak adták tanúbizonyságát a hódítók azzal, hogy a várost Dzsemílának (’szépséges’) nevezték el. A romvárosban 1909-ben kezdték meg az ásatásokat.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix

Romaikor.hu
Wiki
Fotók:
Unusualtraveler.com