SumidaTESTMÓDOSÍTÁSOK A VILÁGBAN
1. RÉSZ: ÁZSIA
Minél elzártabban él egy népcsoport, annál könnyebben fennmaradnak akár több ezer éves hagyományaik is. Ma már egyre kevesebb olyan közösség létezik, ahol ragaszkodnak a gyakran fájdalmas rituálékhoz, de még ma is több helyen, számunkra bizarr és nehezen megérthető női testmódosításokat végeznek. Vannak köztük olyanok amelyek napjainkban már eltűnőben vannak és egyre kevesebb nő viseli magán a sokszor nagy fájdalommal járó testmódosítás megdöbbentő nyomait, ám több ilyen extrém hagyomány még ma sem tűnt el.
Thaiföld északi részén és Afrikában élnek olyan törzsek, ahol még divat a nyaknyújtás. Az Ázsiában élő törzsek azonban sokkal inkább megközelíthetőek a kíváncsiskodó turisták számára. A Karen népcsoporthoz tartozó padaung törzsek eredetileg Myanmar (Burma) területéről származnak, az elmúlt évtizedekben menekültként települtek át Thaiföld északi részére, ahol ma is találkozhatunk velük.
A lányoknak 5 éves koruktól kezdve, minden évben újabb és újabb sárgaréz karikát helyeznek a nyakára. A nehéz fémspirálok lenyomják a kulcscsontot és a felső bordákat, amelynek hatására a kulcscsont is a hosszú nyak részének tűnik. Felnőtt korban a nyakukon lévő rézkarikák tömege a 4-5 kilogrammot is elérheti. Törzsi szokás szerint a házasságtörést a nyakék eltávolításával büntetik. A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat. Ám mivel csigolyáik a karikák viselése miatt deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik őket.
A nyakspirál viseletéhez számos mítosz fűződik. Az egyik szerint a spirál megóvja viselőjét a tigrisharapástól, más legendák pedig úgy tartják, a nők azért kezdték el hordani, mert így kevésbé voltak vonzóak a rabszolga-kereskedők szemében. A leggyakoribb magyarázat azonban ennek éppen ellenkezőjét állítja: az extra hosszú nyak ugyanis állítólag a szépség és gazdaság jelképe, viselője jobb férjet kaphat magának, mint anélkül. Annak, hogy a hagyomány még napjainkban is él, egészen prózai oka van: vonzza a Thaiföldre látogató turistákat.
A lábelkötés egy számunkra teljesen felfoghatatlan szokás volt Kínában, amely ezer évig bevett szokás volt a magasabb társadalmi rétegben. A 10. században jött divatba, és még ma is élnek idős nők elkötött lábakon. Szerencsére az egész kiment végre a divatból.
A hat-hét éves kislányok lábfejét szorosan bekötötték, megakadályozva, hogy az tovább nőjön. A sokszor mindössze 10 centiméteres, azaz 17-es méretű “lótuszlábfej” elérése érdekében – a nagylábujjat szabadon hagyva – a négy lábujjat gyakran kővel összetörve, a lábujjkörmökkel lefelé a talp alá gyűrték, majd vászoncsíkokkal szorosan lekötötték. A kötést mindennap szorosabbra húzták, ami nemcsak embertelen fájdalmat, de vérkeringési problémákat, később üszkösödést okozott, rosszabb esetben halállal is végződhetett. Akinek nem fertőződött el, az egész életét 10-15 centis lábakon tipegve élte le. A lábelkötés először Észak-Kínában terjedt el, a gazdagok között, majd lassan elterjedt az összes társadalmi szinten, kivéve a legszegényebbek között, ahol szükséges volt, hogy a nők is dolgozzanak a megélhetésért. A megkötött láb ezért a gazdagságot jelentette. Ha valaki lótuszlábú nőt vett feleségül, annak kevésbé kellett aggódnia a nő esetleges hűtlenkedése miatt, hiszen az elkötött lábú asszonyok képtelenek voltak egyedül közlekedni. Kísérettel is csak nagyon rövid távot tudtak megtenni, így életük jelentős részét otthonukban, a férjeik oldalán töltötték.
Az Apatani törzs egy kis faluban él Ziro völgyben, Indiában. A lányok felnőtté válását az a törzsi beavatási szertartás jellemezte, hogy korongokat helyeztek el az orrukban. Az orrkorongok mellett tetoválták is a nők arcát, amik szinte az egész arcot “félbevágják”.
A furcsa gyakorlat a törzs történelme miatt alakult ki, mivel minden alkalommal, amikor megtámadták őket, a nőket elrabolták. Ekkor a törzs vezetője úgy döntött, hogy a legszebb nő orrán legyen kör alakú orr korong, úgynevezett Yaping hurlo, és tetoválás. Abban a reményben csúfították el a nőket, hogy így megakadályozzák az elrablásukat.
Minél szebbnek gondolták, a törzs normái szerint régebben az elrablástól fenyegetett Apatani lányt, annál nagyobb orrkorongot kellett viselnie, ami az évek során teljesen deformálta arcszerkezetét.
1970 óta ugyan nem végeznek már ilyen beavatási szertartást, az idős asszonyok mind a mai napig büszkén viselik díszeiket.
A piercingek, tetoválások, fültágítók, fűzők most is divatban vannak, de az extrém plasztikáztatást is nyugodtan a modern testmódosítások közé sorolhatjuk. Valójában nem sok mindenben különbözünk azoktól a törzsektől, ahol elképesztő rituálék vannak érvényben.
írta és szerkesztette: Haulik Beatrix
