A GÖNCÖLSZEKÉR MITOLÓGIÁJA

A GÖNCÖLSZEKÉR MITOLÓGIÁJA

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. A Nagy Göncöl, más néven Göncölszekér az a csillagkép, amelyet gyerek kortól fogva szinte mindenki ismer. A Göncölszekér nem hivatalos csillagkép, hanem a Nagy Medve konstelláció része, melyben a medve hátát alkotja, az alatta lévő pár halványan derengő csillag az állat lábai, míg a szekér mögötti háromszög a feje, a Göncölszekér rúdja pedig jobb híján a medve farka. A szekér hét fényes csillaga akár városi fények mellett is jól kivehető. Ráadásul egész évben minden este felbukkan az égbolton, mivel ún. cirkumpoláris csillagkép, amely sosem megy a horizont alá. Egyike a 48 csillagképnek, amelyet Ptolemaiosz a II. században leírt.

A különböző kultúrákban eltérő képeket kötöttek a konstellációhoz. A történetekben a szekéren és medvén kívül borzzal, tevével, cápával, kenuval, sőt még koporsóval is találkozhatunk.

A Nagy Medve csillagkép neve a görög mitológiából ered, mely szerint Zeusz elcsábította Kallisztó nimfát. A kapcsolatból egy fiú született, Arkasz. Az affér azonban kitudódott és Héra, Zeusz dühös felesége bosszúból medvévé változtatta Kallisztót. Tizenöt évvel később, miután Arkasz felnőtt, és nagy vadász vált belőle, vadászat közben találkozott Kallisztóval. Az anya felismerte a fiát, de Arkasz nem ismerte meg az anyját. Arkasznak feltűnt a medve furcsa viselkedése, de amikor a medve meg akarta ölelni, Arkasz támadásnak vélte és rátámadt a medvére. Az anya menekülni kezdett, a vadászok Arkasz vezetésével üldözőbe vették, mikor már eléggé megközelítették a fiú a dárdájával megcélozta a medvét. Szerencsére Zeusz figyelte az eseményeket és forgószelet támasztott, amivel eltérítette a dárdát. Ezután Zeusz medvévé változtatta a gyermeket is és felhelyezte őket az égre a Sarkcsillag közelébe, Kallisztót a Nagy Medve, Arkaszt pedig a Kis Medve képében. Héra még utólagosan elintézte, hogy anya és fia soha ne érhesse el az óceán hűs vizét – és valóban, Hellászból nézve sem éri el soha a csillagkép a horizontot.

A magyar legendák szerint Göncöl csodatévő táltos volt, aki az országot járva mindenhol önzetlenül gyógyította a rászorulókat. Amikor azonban eltörött szekerének rúdja és ő szorult segítségre, az emberek cserben hagyták, ezért Göncöl dühében az égig hajtotta a kocsiját és soha vissza sem tért. Más monda úgy tartja, hogy Göncöl az ég kapuőre, csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé, de egyesek úgy tartották, hogy ő maga az Öregisten.

Az irokéz indiánok „Medvevadászat” néven ismerték. A „szekér” tengelyét alkotó három csillag volt a három vadász, a maradék négy a medvék (vagy a medve), melyeket a vadászok folyamatosan kergetnek a Sarkcsillag körül (a Föld tengely körüli forgása miatt).

Az azték mitológiában a csillgképet nem medvével azonosítjak, hanem a varázsló Tezcatlipocát, Quetzalcoatl isten fivérét ábrázolják három lábú jaguár képében. A legenda szerint Tezcatlipoca elvesztette az egyik lábát, amikor egy ajtó rácsapódott. A szenvedése megharagította Quetzalcoatl istent, aki testvérét egy háromlábú jaguárrá változtatta és felhelyezte az égre. A jaguár azóta a Sarkcsillag körül “táncol”.

Az egyiptomi mitológia szerint Ozirisz, a termékenység és a Nílus istene volt. Amon-Ré után lépett a trónra. Húgát, Íziszt vette feleségül. Testvérük, Széth, a vörös isten irigyelte a trónt Ozirisztől, ezért elhatározta, hogy megöli. Egy ünnepségen társai segítségével ládába zárta, majd a Nílusba dobta. Ozirisz halálát gyermeke, Hórusz bosszulta meg. Széth levágott combját felhajította az égre, ahol a haitiu démonok őrzik. Így keletkezett a Meszkhetiu (Ökörcomb) csillagkép, amely a mi Göncölszekerünk egyiptomi megfelelője.

A taoista hagyomány szerint a Göncölszekér valójában kilenc csillagból áll, két csillaga azonban láthatatlan, s csupán azoknak jelenik meg, akik méltók megpillantásukra. Látványuk ekkor azonban több száz évnyi életet adományoz megfigyelőinek.

Az arab mitológiában a csillagképet egy temetéssel azonosítják. A csillagképben a szekeret alkotó négyszöget a koporsóval, a “szekér rúdját” alkotó három csillagot a gyászolókkal, a két középső csillagot pedig az elhunyt gyermekeivel azonosítják. A koporsóban al-Naash fekszik, akit al-Jadi, a Sarkcsillag ölt meg.

A Nagy Göncöl mindenki számára ismerős és könnyedén beazonosítható, mindezek mellett a tájékozódásban is segíthet. Ha valaha is eltévednénk, érdemes megkeresni a szekér hátsó két csillagát és távolságukat képzeletben ötször-hatszor felmérni az égboltra. Azon az égterületen egyetlen fényes csillagot fogunk találni, a Polaris-t, azaz a Sarkcsillagot, amely mindig az északi irányt fogja mutatni számunkra.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix