CSICSERGŐ BARÁTAINK A FECSKÉK

CSICSERGŐ BARÁTAINK A FECSKÉK

A Magyarországon költő három fecskefaj közül leggyakrabban az állattartó ember által lakott területeket kedvelő füsti és a molnárfecskével találkozhat.
A fészkeiket agyagból, sárból építik és elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulniuk.
Mivel az ember környezetében, épületek felülről védett szegleteiben költenek, a fecskék fiókanevelésének sikere nagyban függ az épületek tulajdonosainak hozzáállásától.
Az etető madarak és a fiókák ürülékének lehullása úgynevezett “fecskepelenka” fészek alá rögzített deszka felszerelésével megakadályozható. Ezzel számos fészek lerombolása lehetne elkerülhető.
Fecskékre leggyakoribban a kabasólyom, karvaly, menyét, nyest, róka és a házi macska vadászik.

A Magyarországon a fecske védett madár, természetvédelmi értéke egyedenként 50 000 forint.

FÜSTIFECSKE (Hirundo rustica)

Ausztrálián kívül minden földrészen ismeretes a kecses röptű, igen mozgékony füsti fecske.
A rendkívüli alkalmazkodóképességgel bíró kis madár Kínától a Nílus vidékéig, Brazíliától Grönlandig mindig a házak körül állatokat tartó ember közelében bukkan fel, ahol általában gazdasági melléképületek, ólak, terménytárak felülről védett falrészein, bejárat felett, eresz alatt, gerendázaton, vagy akár – amint arról elnevezése is tanúskodik – a lakóház kéményében tapasztja össze felül nyitott, tömör fészkét a száraz növényi részekből sár segítségével csőrében összegyúrt golyócskákból.
A kora reggeltől egészen alkonyatig szinte megállás nélkül mozgásban lévő madár folyamatosan táplálkozik. Piciny csőrét szüntelenül kitátva repül, szúnyogok, legyek s böglyök tömegeit pusztítva el nap mint nap. A fészkének otthont adó épület közvetlen közelében, hatalmas szolgálatot téve ezáltal a nyár folyamán jórészt épp e vérszívóktól s élősködőktől szenvedő embernek és háziállatnak. Éles látásának és bámulatos mozgékonyságának köszönhetően a füsti fecske nagyon ügyes vadász, ám csak a levegőben: gyenge lábai miatt a földön nem vadászik, így az elülő rovarokat nem tudja elkapni.

A füsti fecske feje, háta, szárnya, farka, illetve begye kékesfekete, hasa vörösesfehér. Egyedi megjelenését a homlokán és a torkán látható rozsdaszínű foltnak, illetve hosszú, mélyen vágott villás farkának köszönheti. Faroktollain fehér foltok láthatók. A hímek és a tojók megjelenésében nincs jelentős eltérés, de ha párban látjuk őket, felfigyelhetünk arra, hogy a tojók farokvillái valamivel rövidebbek, színezetük pedig valamelyest halványabb a hímekénél.

A füsti fecskék április közepe táján érkeznek haza nagy csapatokban, s hangos, vidám csicsergéssel keresik a helyet a fészkeléshez. A csapatok azonban hamar feloszlanak, hiszen sok más fajjal ellentétben a füstifecske-pár magányosan, saját telken szeret építkezni. A hím és a tojó a fészekrakást, a fiókák etetését és közös otthonuk karbantartását is együtt végzi. Fűvel és tollal kibélelt fészkeikben évente kétszer, de akár háromszor is költhetnek, mindannyiszor 4-5 szeplős tojást raknak. Fiókáik három hetesen repülnek ki. A sikeresen fészkelő párok akár több évig is együtt maradnak, s gyakorta előfordul, hogy érkezéskor az egy évvel korábban hátrahagyott fészküket keresik s újítják fel.

A füstifecskék jellegzetes udvarló, fiókahívogató, veszélyjelző, illetve fenyegető hangjelzésekkel kommunikálnak, a nyár végi gyülekezés során pedig zajosan búcsúznak otthonuktól. Szeptemberben pedig nekivágnak a hosszú útnak, a Földközi-tengert és a Szaharát átszelve egészen Közép-, néha akár Dél-Afrikáig is – ahonnan március közepén indulnak majd haza.
Füstifecske hazai fészkelő-állománya hozzávetőleg 89 000 – 102 000 pár.

MOLNÁRFECSKE (Delichon urbica)

A testhossza 13 centiméter, szárny-fesztávolsága 26-29 centiméter és testtömege 13-23 gramm. A hím és a tojó hasonlít egymáshoz, mindkettőnek kékesen fénylő fekete a háta, míg begyük és hasuk fehér, a fiatalok pedig barnás-feketék. Lába fehér tollakkal borított. Földön tartózkodó madáron jól megfigyelhető a fehér tollas lábfej. Rövid farka enyhén villás. Röpte kevésbé gyors a füsti fecskéhez képest. Gyors szárnycsapkodások után hosszan vitorlázik. Általában nagyobb magasságban vadászik, mint a füsti fecske, melynél valamivel kisebb méretű repülő rovarokkal táplálkozik. Zsákmányát nemcsak levegőben fogja el, hanem a falakon, fákon is felszedi.

Riasztó hangja éles “csíip”, éneke halk de kellemes csicsergés, nem olyan változatos mint a füsti fecskéé.
A molnárfecske fészkeit a füsti fecskééhez hasonlóan leggyakrabban emberlakta, illetve háziállatoknak otthont adó épületek felülről védett szegleteiben találjuk, e jóval társasabb faj esetében ugyanakkor már gyakorta előfordul, hogy telepekben építkezik: a párok új otthonaikat sokszor idősebb párok már meglévő fészkeihez tapasztva építik fel, akár nagyobb városainkban is megtelepszenek.
Fészke szintén árulkodó: a füsti fecske felső szélén végig nyitott fészkével szemben a szintén negyedgömb alakú molnárfecske-otthon csaknem teljesen zárt, mindössze egy szűk kis bebújónyílással rendelkezik.
A nyár végén a molnárfecske is nagy csapatokban gyülekezik, majd vonul a Szaharán túli területekre, ahonnan április közepétől május közepéig folyamatosan indul vissza költőhelyére. A füsti fecskével szemben a molnárfecske csak Európában és Ázsiában költ, e két földrészen azonban szinte mindenfelé ismeretes.

A molnárfecskék egyéves korukban lesznek ivarérettek. A költési időszak májustól szeptemberig, ez idő alatt akár kétszer-háromszor is költenek. Korábban sziklafalakon, faodvakban és barlangokban költött. Mivel ma már szinte kizárólag épületeken fészkel, ezért kifejezetten kötődik a településekhez.
Egy fészekaljban 4-5 fehér tojás van, ezek néha vörösen pettyezettek. Mindkét szülő kotlik rajtuk, körülbelül két hétig. A fiatal madarak 20-22 napos korukban repülnek ki, és 3,5-4 hetes korukban lesznek teljesen önállóak.
Nagy csapatokban vonuló madár. Őszi vonulásuk során főleg szeptember elején láthatók jelentős gyülekező állományaik. A molnárfecskék rövid idő – átlagosan 10 nap – alatt teszik meg a több mint 4800 km-es utat, ami átlagosan napi 590 km-t jelentene, de a vonulás során kb. 4 napot töltenek pihenéssel, így a tényleges vonulási sebességük átlagban eléri a napi 1080 km-t!

Bár e madár feje, háta, szárnya, farka szintén feketés színezetű, a két faj mégis könnyen megkülönböztethető egymástól, hiszen a molnárfecske testét rozsdaszínű foltok nem tarkítják, hasa mellett torka és farcsíkja is fehér, farokvillái sokkal rövidebbek, lábait pedig a füsti fecske csupasz lábaival ellentétben teljes egészében finom tollpihék borítják.
Érdekesség, hogy Szolnokon jelentősebb állománya él a belvárosban, ahol 1980-ban védetté nyilvánították a Molnárfecsketelepet és mind a fészkelőhelyekről, mind a felhalmozódó guanóról gondoskodtak.

Hazai fészkelő-állománya 27 000 – 36 000 párra tehető.

LEGKISEBB HAZAI FECSKEFAJUNK A PARTIFECSKE

A partifecske nevét onnan kapta, hogy homokfalakba vájt üregekben fészkel.
Hatalmas költőterülete kiterjed Európára, Ázsiára, Észak-Amerikára és Észak-Afrikára. Európában a mediterrán régióktól a Skandináv országok északi területéig vannak fészkelő kolóniái.

Elterjedése nagyban követi a folyókat. A különböző emberi tevékenységek (homokbányászat, építkezések) révén kialakuló partfalak a folyóktól távoli fészkelését is elősegítették napjainkra. Magyarországon a középhegységek magasan fekvő, erdővel borított területeinek kivételével mindenhol találkozhatunk velük. Különösen gyakori a Tisza mentén, ahol a folyó évről-évre kora tavasszal leomló szakadópartjaiban, valamint a rendszeresen használt homokbányákban talál költésre alkalmas helyet. A fészeküreget kezdetben a hím építi, majd bekapcsolódik a tojó is.
A Partifecske telepesen fészkel, sokszor több száz, de akár több ezer párból álló kolóniákat is kialakíthat. Rendszerint minden évben új költőüregekből álló telepeket létesít, hogy az előző évi fészkekben elszaporodott parazitákat elkerülje.

Évente egy vagy két fészekaljat nevel.
Táplálékát a levegőben kapja el. Apró rovarokkal – levéltetvekkel, legyekkel, szúnyogokkal, kérészekkel – táplálkozik, melyek nem feltétlenül kötődnek a vízhez.

Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.
A folyóparton kialakult telepeknél a költési idő alatt a horgászat és egyéb költéseket veszélyeztető tevékenység korlátozásával segíthetjük állományának fennmaradását.
Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokban gyülekezve nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél felé, éjszaka pihennek. Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben, ill. attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. A halálozási arány normális feltételek között is magas, 50–70% között mozog, a fiatalok körében valamivel magasabb. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 10 éves kort ért meg.

Hazai fészkelő-állománya 15 000 – 50 000 párra tehető.

SARLÓSFECSKE (Apus apus)

Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibri fajokhoz tartoznak.
A sarlósfecske fáradhatatlan repülő, szinte kizárólag a költési időben száll le. Éjjel is folyamatosan, nagyobb magasságban, csapatokban repülnek.
A városok madara
Magyarországon a nagyobb városokban, magas épületeken fészkel. Nagyobb állományai Budapesten, Pécsett, Esztergomban a bazilikánál, Sopronban és Szegeden találhatóak. Fészkelőhelyei többnyire a régi építésű városrészekben a házak homlokzatának rései, a tetőhéjazat és a falsík találkozásánál található rések, lakótelepeken a panelek hődilatációs rései, ahol a ragadozóktól is védve van.
Telepeit hosszú időn keresztül lakja, lassú állománynövekedésével újabb helyeket népesít be. Néhány helyről ismertek odúköltései idős erdőállományokban, elsősorban bükkösökben. A faodvak mellett helyenként sziklarepedésekben, löszfalak üregeiben is költ. Mielőtt kultúrakövető fajjá vált volna, ezek lehettek természetes fészkelő helyei.
Repülve vadászik, repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. A fiókák meglehetősen jól bírják az éhezést, ilyenkor testhőmérsékletük csökkentéssel és alvással próbálják átvészelni a táplálékhiányos időszakot. Sokszor a víz fölött nagy tömegben előforduló rovarokat fogyasztja. Vonuló, a telet Afrika déli részén tölti.ámíthatunk.
Hazai fészkelő-állománya mintegy 3 000 – 5 000 pár.
Sarlósfecske Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
szepzold.hu
szentendreihe.hu
mme.hu
Wikipédia