Szombathelyi Árpádházi Szent Erzsébet ferences templom

Szombathelyi Árpádházi Szent Erzsébet ferences templom

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A rómaiakat megelőző kelta időkben, a késő vaskor idején eraviszkuszok és bój törzsek éltek ezen a vidéken, de jelentősebb összefüggő őslakos település nem volt itt. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút melletti fekvése arra ösztönözte a rómaiakat, hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építsenek. A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor – Plinius leírása alapján – Kr. u. 43-ban Claudius császár colonia rangra emelte. „Noricummal határos a Pelso-tó, a boiusok pusztasága, ahol az isteni Claudius Savaria coloniáját s Iulia Scarbantia városát már lakják… (Plinius: Naturalis Historia)
Neve ettől kezdve Colonia Claudia Savariensum (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett.
A szombathelyi ferences templom és kolostor a város legrégibb működő temploma, melynek előzményei egészen a római korig nyúlnak vissza.Az 1990-es években végzett feltárások során római üvegmozaikot találtak, mely arra utal hogy már a római korban ókeresztény templom állt ezen helyen. A kolostor konyhája alól római kori csatorna került elő, mely a kolostor udvarán folytatódott.
Szombathely város nevével szorosan összefügg a ferencesek jelenléte. 1360-ban Kálmán győri püspök (1337-75), Károly Róbert király fia, hívta a testvéreket a városba, hogy népesítsék be a városfalon kívül üresen álló ispotályt, melyben egykor a betegeket ápolták. Az 1348-as pestisjárvány idején a helyén még egy Szent Antalnak emelt kórháztemplom és ispotály állt. A ferencesek 1360-as letelepedésükkor kapták meg, gótikus stílusban megújították és mellé kolostort is építettek. A XVI. században történt elűzésük után egy ideig gazdátlanul állt, hitújítók használták, a ferencesek 1630-as a visszatérésükkor kapták vissza.
Páduai Szent Antal helyett ekkor már Árpád-házi Szent Erzsébet volt a védőszentje.
Az 1716-os tűzvészben ez az épület is elpusztult, az újjáépítésére pedig 1731-ig kellett várni.
A templom alapstílusát a letisztult, mértéktartó ferences hagyomány szabta meg: simára vakolt, sárga színezésű külső falai szépen hangsúlyozzák az épület nyugodt szerkezetét.
A templom kriptájában nyugszik a barokk Szombathely építésze, Hefele Menyhért és a templomot a ferenceseknek visszaadományozó Senyei István püspök és királyi kancellár.
A kolostor a 20. század első felében élte fénykorát. 1926-ban a Felvidékről ide helyezték át a Mariana rendtartomány hittudományi főiskoláját, mely egészen 1950-ig működött.
1945-ig itt corvinákat is őriztek, amiknek akkor nyomuk veszett. A rendház pincéjében 1983 óta magyaros kínálattal dolgozó, karakteres hangulatú étterem és söröző működik.
1989 óta újra Szent Ferenc fiai lakják a régi kolostort és végzik a lelkipásztori munkát.

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás :
https://www.martinus.hu/…/szombathely-szent-erzsebet-ferenc…
https://hu.m.wikipedia.org/…/Szombathelyi_ferences_templom_…
https://www.nyugat.hu/…/szombathely_regen_es_ma_a_ferences_…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *