bot_fbÚJPEST EGYKOR HÍRES VENDÉGLŐJE A BRUNOVSZKY
A régi legendás budapesti éttermek közül ma már alig találni olyat, amelyik felújítva, régi fényében várná a környék polgárait. Többségükről csak idős “bennszülöttek” tudják, milyen nagy élet volt hajdan az omladozó falak között. Szomorú példa erre a Rákospalota és Újpest határán fekvő, a vasútállomással szemben elhelyezkedő egykori Brunovszky Nagyvendéglő is.
A Brunovszky épületegyüttese – hatalmas kerthelyiségeivel együtt – több mint 2500 vendéget is képes volt befogadni.
A család lengyel származású, bár a vendéglő-alapító dédapa, Brunovszky József Csehországban született 1830-ban. A család Pesten letelepedő első tagja 1863-ban telket vásárolt a terézvárosi Aradi utcához közel.
Az öttagú család az 1860-as évek végén az Erzsébetvárosba költözött, s a Szövetség utcában, majd az István úton lakott. Végül azonban úgy döntöttek, hogy családi vállalkozásukkal a forgalmas váci vasútvonal mellett fekvő Palota-újfalun próbálnak szerencsét. A közvetlenül a sínek mellett felhúzott épületet “a Piros Almához” cégérezték. A Pázmány utca 111. alatti, kagylóformákkal díszített ház ma hatlakásos lakóépület.
A família azt remélte, hogy egyre nagyobb forgalmú vendéglőjük közelében fogják kialakítani a palotai vasút állomást. A vasúttársaság 1881-ben inkább a nyaralókkal teli Palotai erdő közelébe telepítette az új, emeletes épületet, de ez nem befolyásolta a Pázmány utcai vendégfogadó látogatottságát. A sikeres vállalkozás szálai ekkor már az ifjabb József kezében futottak össze, aki a Gundel elődjeként ismert Wampetics Ferenc városligeti vendéglőjében tanulta a szakmát.
44 év után, mégis úgy döntött, hogy elhagyja a régi házat, és a Károlyi család egykori nemesi birtokán, az Újpesti vasútállomással szemben fekvő kúriába költözteti a vendéglőt…..
A 1473 négyszögöles ingatlan 1889 óta Bossányi László tulajdonában volt. Gróf Károlyi István egykori titkára, Újpest országgyűlési képviselője annak köszönhette a nagy értékű kastély vételi jogát, hogy a szabadságharc leverése után hosszabb ideig a gróffal együtt volt bebörtönözve.
A politikus 1899-es végrendeletében a kastélyt valamennyi hozzá tartozó melléképülettel együtt fiára, Bossányi Györgyre hagyta. Az 1912-es adásvételi szerződésen már ő szerepel eladóként.
Az első és hátsó kerthelyiségnek, az épület belső, fedett táncparkettjének és a vendégcsalogató konyhának köszönhetően már a nyitást követően kialakult a Brunovszky vendéglő előkelő törzsközönsége. Zenészekkel együtt több mint huszonöt alkalmazottat foglalkoztató üzletnek hatalmas hátsó kertje és szép muskátlis első kertje volt. A főépületben hatalmas tereket alakítottak ki, az utca felőli alsó épületben pedig söntés működött. A vendégeket két konyha szolgálta ki. A nyitást mindig az első vonat indulásához igazították. A muzsikusok két emelvényen játszottak. Hátul az épület tetején, elöl a pavilon alsó részében volt a helyük. Fölöttük hatalmas “ISTEN HOZOTT” felirat fogadta a betérőt.
A népszerű vendéglőben egymást követték a mulatságok, hajnalig tartó lakodalmak. Vasárnaponként katonazene szólt. A legtöbb vendéget a megyeri lóversenyek alkalmával fogadták. Ilyenkor hordókat gurítva a székek közé, gyakran három-négyezer embert is kiszolgáltak. A kerthelyiségben lévő hatalmas akvárium mindig tele volt hallal: a legkapósabbak az étterem különleges halételei voltak. Ám a többnyire kézzel írt étlapok kínálatában dzsentri rostélyostól pácolt nyelvig szinte minden szerepelt. A család egri és balatoni borokat szolgált fel, de a Dreher sörgyárral is jó kapcsolatban álltak. Különlegesség volt a saját befőzésű gyümölcs, főleg körte.
1916-ban a családfő elhunyt.
A vendéglőt felesége vitte tovább, aki utóbb hozzáment a tizenöt évvel fiatalabb Gaál Jenő ötgyermekes egri vendéglőshöz. A közönség ezután Gaál-féle vendéglőként kezdte emlegetni az üzletet.
Amikor Gaál Jenő megbetegedett már nem nagyon folyt bele az üzletbe az ifjabb Brunovszky József 1938-ban, mestervizsgája letétele után vette át a vendéglő irányítást.
Gyerekkorától részese volt mindennek, ami a vendéglőben történt, a kisujjában volt a szakma. Nem csoda, hogy az alkalmazottak fiatal kora ellenére csak “főnök úr”-nak szólították.
Brunovszky József a ház átvételével egy időben meg is nősült. A városháza végrehajtójának lányát, B. Varga Jolánt vette el. Egy év múlva meg is született első gyermekük, József, aki hét hónapos korában a szőlő permetezésekor használt szertől meghalt. A családnak még két gyermeke született: Katalin és négy évvel fiatalabb öccse, László.
A harmincas évek végén a fiatal házaspár éjt nappallá téve dolgozott. Az asszonykát anyósa tanította meg főzni, sütni, s mindarra, amire a vendéglőben szükség volt. Egy ideig jól is ment minden, bálok, rendezvények, esküvők követték egymást. A konyhára nem lehetett panasz. A vendéglő borraktárral, szeszpincével, sőt önálló szikvíz üzemmel bővült. A korábbi szenes kályhák a központi fűtés tetszetős rézbojlereinek adták át a helyüket. A termek kályhái Sommer Sándor kályhásmester keze munkáját dicsérik. Bár a háborús hangulat napról napra erősebbé vált, 1940-ben még a vendégeket hívogató szórólapok készültek, a konyhában pedig vígan sült a házigazda kedvenc süteménye, a diós ízesítésű rácsos tészta, a spicpungli.
A háború megálljt parancsolt az étterem további fejlődésének.
A közeli állomás épülete valódi csatatérré változott. A családfő több rászorulónak is menedéket biztosított a vendéglő pincéjében. Rendszeresen az épület előtt, a hajdani Horthy Miklós úton hajtották végig a zsidókat. Amikor egy alkalommal Brunovszky József pogácsát, zsömlét és italt vitt nekik, csaknem életével fizetett érte. A háború éveiben a vendéglő népkonyhaként működött. Budapest ostroma alatt orosz tisztek költöztek a termekbe. Ide telepítették a parancsnokságot.
1945-ben a háború még javában tartott, amikor az épületbe már kezdett megindulni az élet. A visszatérő vendégeket a jól ismert remek konyha mellett ismét sakk, kártya, biliárd és tekepálya várta.
A vendéglő neves társaságához számtalan ismert irodalmár, sportoló vagy közéleti személyiség tartozott. Rendszeresen megfordult itt a költő Berda József, az olimpiai bajnok vízilabdázó Halassy Olivér, az operaénekes Bódy József és Újpest polgármester-helyettese dr. Gálhidy Béla. Állandó vendég volt az egész újpesti futballcsapat is, az árvaszék ugyanis még 1944-ben kijárta, hogy szegény sorsú sportolók ingyen ebédet kaphassanak a Brunovszkyban.
Bár 1947-ben maga Rákosi Mátyás is reprezentatív vacsorákat rendezett a vendéglőben, az üzletet egy éven belül államosították. A család a házban maradhatott és havi száz forintos négyzetméter-áron bérelhette korábbi otthonát.
Brunovszky József nem akart a szakmában maradni.
Semmije sem maradt. Volt, hogy vagonrakásból szerzett pénzt. Később Soltvadkerten kezdett szőlőművelésbe, de mindez kevés volt a megélhetéshez, így kitanulta a fényező szakmát, és a közeli Jármű-javítóban talált munkát 1978-ban elhunyt el.
A vendéglőről az államosítás utáni első napokban lekerült a volt tulajdonos cégtáblája. Ezt követően hosszú éveken át Újpesti Népkertként emlegette a közönség. Az állami tulajdonú vendéglátóhely forgalma – múltjának és jó fekvésének köszönhetően – egy ideig nem nagyon csökkent, ám vendégköre jelentősen megváltozott.
A kilencvenes évek elejétől vége szakadt a kizárólagos állami létnek. Az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalatból jött létre az a Platán Rt. 1992 májusában az étteremvezető – Brúnó Nagyvendéglő néven – már saját vállalkozásaként nyitotta meg az üzletet. A kastélyt és a hozzá tartozó kertet ekkor már nem kapta meg. Csupán az alsó épület bisztróját alakította át étteremmé. Mellette csak a hajdani fagylaltozóból létrehozott büfé és a hozzá tartozó apró kerthelyiség működött.
Drasztikusan hanyatlani kezdett a forgalom. Eltűntek a rendszeresen vonatozó ingázók. Gyárak és üzemek szűntek meg a környéken. 1998-ban mindössze hat főre fogyatkozott a személyzet. Hiába csatlakozott hozzájuk alkalmanként egy-egy elektromos orgonán játszó zenész, be kellett látni, hogy a vendéglő ideje lejárt. Az emberek szívesebben látogatják az egyre felkapottabb belvárosi szórakozóhelyeket.
A főépületet a részvénytársaság különböző vállalkozásoknak adta bérbe. Előbb használt hűtőket és tévéket, majd Hollandiából származó bútorokat értékesítettek a hatalmas termekben, de még felnőtt filmek helyszínéül is szolgált.
Brunovszky főépületében gyakorlatilag megállt az idő.
2017 – ben aggasztó sürgés-forgás kezdődött az épület körül.
Az a hír járta, hogy bontják a “Brúnót”. Újpestiként aggódva figyeltem ahogy tűnik el a tetőszerkezet. Bár több hírújság beszámolt a lebontásáról, valójában nem erről van szó.
A patinás épület újjá születik, bár már nem vendéglőként.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
http://ujpalotainfo.uw.hu/bruno.html /
egykor.hu.
http://ujpestihirek.hu/…/ujpesti-tortenetek-a-hires-brunovs…
https://index.hu/…/muemlek_vendeglot_kezdtek_bontani_ujpes…/
