EMBER ÉS DIVAT I

EMBER ÉS DIVAT I. RÉSZ: ŐSKOR – ÓKOR

Az öltözködés egyidős az emberiséggel, természetesen az őskorral kapcsolatban még nem beszélhetünk konkrét divatról, bár már akkor is díszítették ruháikat az emberek.
Eleinte az ember öltözködésének a lényege az volt, hogy elfedje a testét, illetve megóvja a külső környezeti hatásoktól.
Ez azonban szinte csak az ősközösségre volt igaz, de az ókortól kezdve már egyértelműen beszélhetünk divatról.

ŐSKORI VISELET
Az ősember öltözködésére vonatkozó forrás elég kevés van, leginkább a néhány fennmaradt barlangfestményre vagy apró szobrokra támaszkodhatunk.
A déli, melegebb éghajlatú tájakon élt emberek szinte egyáltalán nem viseltek ruhát.
Egyes csoportok azonban hidegebb éghajlatú tájakon is előfordultak. Találtak olyan szobrocskákat melyeken a díszítés állatbőr vagy textil ruha viselésére enged következtetni. Feltételezhetjük azt, hogy a hűvösebb területeken állatbőrrel takarták testüket, így védekezve a hideg ellen vagy a vadászok álcaként is hordhattak bőröket.
A jégkorszak végéről egyetlen olyan szobrocska maradt fenn, amelyen egy farkötény látható. Feltehetően ezt sem szeméremből viselte a hatalmas idomokkal rendelkező hölgy, hanem hogy hangsúlyozza vele nemiségét.

A neander-völgyi ember madártollakkal ékesíthette magát…

A neander-völgyi ember keselyűktől, csókáktól, sasoktól és egyéb madaraktól származó tollakkal ékesíthette magát – derítették ki a Gibraltári Múzeum kutatói.
A tudósok 604 olyan madárcsontot vizsgáltak, amelyeket a Homo neanderthalensis által lakott három gibraltári barlangban tártak fel.
Rengeteg csonton találtak a neander-völgyi ember kőpengéitől származó vágásnyomokat, ezeknek több mint a fele (337) szárnycsont volt, ami a kutatók szerint nem lehet véletlen. A szárnyakon ugyanis kevés az izom összehasonlítva a madarak más testrészeivel, így táplálkozási szempontból semmi értékük nincs. Ebből az következtetik, hogy a neander-völgyi ember a tollak miatt vesződött a szárnyakkal.

DIVAT AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

Az ókori egyiptomiak öltözetére találhatunk adatokat a papirusz tekercsek rajzaiban, vagy a halotti kultuszból származó leletekben. Ruházatuk anyaga a meleg éghajlatnak megfelelő pamut, len, bisszusz fátyol, kagylóselyem de ismerték a gyapjút is. Természetes színű anyagokat használtak, vagy egyszínűre festették őket.
Eredetileg minden osztály egyformán öltözködött, később alakult ki a társadalmi helyzetre, és anyagi viszonyokra jellemző öltözködés, vagyis a divat….
Az egyiptomi kultúra kezdeti szakaszában lényeges eltérés nem volt rabszolga és rabszolgatartó viseletében. A férfiak és nők viselete sem tért el egymástól: szabás nélküli kendő, amelyet maguk köré tekertek szorosan, kerek gallér, és háromszögletű kendő fejfedőként.

Női viselet…

Az egyiptomi nők nem fedték el a keblüket
A nők kezdetben egyszerű vászonkendőt hordtak, melyet körültekertek az alsó testükön, és a derekuknál összecsomóztak.
A felsőtestük fedetlen maradt, csak a felsőbb rétegekbe tartozók hordtak könyékig érő köpenyt.
Később jelent meg a kalaszírisz, melyet sokféleképpen viseltek.
Ez lábikráig vagy a bokáig ért, a testhez simult és megmutatta annak formáit. A melleket fedetlenül hagyta, és egy vállszalag, vagy egy széles vállpánt tartotta.
Az ingformájú kalaszírisz nyaknál zárt volt, de különböző nyakkivágással is készült, ujjal vagy ujjatlanul. Az áttetsző és sűrűn pliszírozott darabokat öv nélkül, vagy övvel viselték.

Férfi viselet…

A férfiak csípő és ágyékkötőt hordtak az úgynevezett sentit, ez egy “kendő” volt melyet az altest köré tekerték, elöl megcsomózták, vagy övvel rögzítették.
A királyok és méltóságok sentije többszörösen redőzött, és díszített volt.
Még a fáraók, a papok, a hivatalnokok is többnyire csak díszes ágyékkötőt viseltek.
Eredetileg a senti volt az egyetlen ruhadarab, a felsőtest fedetlen volt, csak egy vállszélességű körgallért viseltek.
Gyakran több ágyékkötőt hordtak egymáson és a legfelső volt a leghosszabb, melynek formája a szoknyára hasonlított.
Később a férfiak is hordtak klaszíriszt, többnyire az ágyékkötő felett, de néha alatta is.
Az Újbirodalom kora jelentős változásokat hozott a divatban…
A nemes úr szívesen húzott hosszú köntöst ruhája fölé. Divatos volt a bő, vékony köpeny.
A nők egyenes ruhája redőzötté vált, később ujjakat is varrtak hozzá, amelyek szintén redőkben omlottak a felkarra. A vállkendőt egyetlen anyagdarabból tekerték a test köré, s mell alatt megcsomózták. Gyakran már inget is viseltek alsóruhaként. Szíriai hatásra díszítések, szegélyek kerültek rá, a hossza erősen változó volt.
Tutanhamon sírjából százszámra kerültek elő kis aranyérmék. Mindegyik át volt fúrva, ami arra vall, hogy ruhára varrhatták fel őket dísznek. (A gombot még nem ismerték.)
Az ábrázolások tanúsága szerint a királynék ünneplőjét toll díszítette. Alighanem a fáraók is viseltek tolldíszes köpenyt.

Egyiptomi hajviselet, ékszerek….

Az egyiptomi nők hajukat rövidre vágták, oldalt vállmagasságban egyenesre. Később divatba jött a paróka, alatta leborotválták a hajukat. A hajat, vagy a parókát hajpánttal fogták össze. Az uralkodó osztály nő tagjai erősen festették az arcukat. A szemüket vastagon feketével kihúzták, a szemhéjukat zölddel árnyékolták, az arcukat pirosították. A testüket illatos, olajokkal dörzsölték be, hajukat kenőccsel kenték.
A férfiak rövid hajat hordtak, a bajsz és a szakáll nem volt divatban, csak az állszakáll, mert az rangjelzésként szolgált.
A férfiak is hordtak illatosított parókát.
Mind a nők, mind a férfiak viseltek csukló-, kar-, és bokapereceket, láncokat, öveket, és nagyon változatos karékeket.

Lábbelik….

Az ókori Egyiptomban nem nagyon viseltek lábbelit, még a nagyon gazdagok is csak ritkán húztak papucsot, szandált, esetleg sarut. Cipőt egyáltalán nem hordtak. A saru anyaga sásfonat, vagy bőr volt. A fáraók, és a papok szandált hordtak az ábrázolások szerint, Egyiptom többi lakója mezítláb járt.
A fáraónak volt külön szandálhordozója, sokszor az vitte utána díszes párnán saruját, míg az uralkodó mezítláb közlekedett.

AZ ÓKORI GÖRÖGÖK VISELETE

A test és a szellem egysége az öltözékekben is érvényre jutott. A ruhák gazdagon redőzött elrendezésének sokfélesége árulkodott viselője társadalmi, gazdasági helyzetéről, műveltségi szintjéről is.
Az öltözetek alapanyaga len, kender, pamut, gyapjú volt. Kedvelték a nyersfehér, zöld, az ibolya és a vörös árnyalatait. Közös vonás mindkét nem öltözetében, hogy különböző méretű és anyagú téglalapokat öltöttek magukra.
Legjellegzetesebb ruhadarabjuk a khiton volt, amit vállon összefogva, különböző bőséggel redőztek magukra, e fölé tekerték a himationt, amely gyapjú anyagának köszönhetően köpenyként szolgált. A filozófusok, tudósok, gyakran csak ezt a ruhadarabot viselték.

Női viselet…

A nők az archaikus időktől viselték a peploszt, amely a khiton egyik változata. A többnyire gyapjúból készült, négyszögletes, oldalt nyitott anyag felső széleit visszahajtották, és mindkét vállon rögzítették. A munkához, harchoz szokott spártai nők rövid peploszt viseltek. A kezdetben szűkebb formákat később gazdag redőzés váltotta fel melyet a derék, csípő és mell alatti rész többszöri megkötéséből adódott.
A himationt a nagy derékszögű gyapjúkendőt, kabátként tekerték a testre, néha a fejet is takarta.

Férfiak öltözete…

A férfiak öltözetének alapja is a khiton, amely combközépig vagy térdig ért. Hosszú formában a fiatalok csak ünnepélyes alkalmakkor, az idősebbek pedig alsó öltözetként viselték.
A fél vállat szabadon hagyó exomiszt munkához használták mert ez az öltözék nagyobb mozgásszabadságot biztosított.
Köpeny céljára, a himation helyett, a nagyobb mozgást biztosító khlamüszt borították bal vállukra, és a jobbon fibulával (kapoccsal, csattal) rögzítették.
A khlaina, a női peplosznak felelt meg: a derékszögű kendőt háton és a vállon átvetették, elöl vagy a jobb vállon tűvel, vagy csattal összekapcsolták.
Lovasok és katonák kedvelt köpenyszerű gyapjúból készült viselete volt a khlamüsz. Ezt a köntöst bal vállra vetették, s a jobb váll felett csatolták össze, így a jobb kar szabadon maradt, és könnyebb volt a mozgás harc esetén.

Görög hajviselet, lábbelik, ékszerek

A nők hullámos hajukat pántokkal és szalagokkal fogták össze, kezdetben művészi fonatokba, később „görög” kontyba. (A hajat lazán a tarkójukra tekerték.) Díszes hajhálót, néha fátylat is viseltek.
A férfiak ápolt hajukat kezdetben vállig érő, később rövid, göndör formában viselték. A ruhákhoz fibulákat (tű, kapocs), a nők számára nyak- és hajékeket, fülbevalót, karpereceket készítettek, elsősorban nemesfémből, míves technikával. A harcosok ékszere, a díszes fegyver, pajzs és sisak volt.
Csak úton és harcban viseltek lábbelit, otthon mezítláb jártak. Az utcán szandált viseltek, fűzőjét gyakran a lábszáron kötötték meg. A nők szandálja díszített volt. Csizmát csak a férfiak hordtak.

ÓKORI RÓMAIAK ÖLTÖZKÖDÉSE

A rómaiak kultúrájukkal együtt öltözetük alapjait is a görögöktől vették át, de tovább gazdagították. Viseletük alakulása a görögökével ellentétes irányt mutat, mivel a kezdeti puritánságot a császárság idején mérhetetlen luxus és pazarlás váltotta fel. Az előkelők arannyal egyenlő értékű kínai selymeket és hímzett kelméket viseltek. Kedvelték az élénk színeket a bíbort, az ibolyát, a tengerzöldet és a sárgát. A legdrágább a bíbor szín előállítása volt, mert a festéket a murex kagyló váladékából nyertek és ehhez több ezer állatot kellett elpusztítani.

Női viselet…

A nők a könnyű, lenge anyagokat részesítették előnyben, mint a len és a selyem .
A nők előszeretettel viselték a tunikát a földig érő alsóruhát és házi ruhát amit két anyagdarabból varrtak össze úgy, hogy a fejnek és a karoknak nyílásokat hagytak de esetenként hozzávarrtak vagy vágtak rá ujjakat is. A tunikát mell alatt kötötték meg, és a vállakon gombbal vagy brossal díszítették.
A felső köntös, a stóla szabása ugyanolyan volt, mint a tunikáé és a görög khitonra emlékeztetett, bő volt és gyakran uszályos. Ezt a köntöst egy mellpánttal hordták melynek neve strófium.
A stólákat gazdagon díszítették gyöngyökkel, rojtokkal, és hímzéssel.
Ha utcára léptek egy derékszögű gyapjúkendőt a pallát redőzték a testük köré. Ez többnyire a fejet is takarta, néha viszont egyszerűen csak a csípőjükre csavarták.
Rossz időben a paenula szolgált felsőruhaként, amely egy kör, vagy rombusz alakú gyapjúból, vagy bőrből készült csuklyás köpeny volt.

Férfiak viselete..

A férfiak tunikája a térd alá ért és a csípőn kötötték meg.
Ünnepi alkalmakkor lábfejig érő tunikát hordtak. Gyakran egyszerre többet is viseltek magukon.
A tóga, a görög himationnak egy szabott változata, a római polgár leglátványosabb díszruhája volt, művészi redőkben fedte a testet, néha a fejet is takarva. Hosszúsága viselője magasságának háromszorosa, a szélessége kb. kétszerese volt.
Széleit díszítették: a bíbor szegély szélessége társadalmi rangot fejezett ki. A lepelruha felöltése, redőinek megfelelő elrendezése a betanított rabszolgák segítségével történt, de így is majdnem két órát vett igénybe. A tóga viseléséhez egyre több szabály tartozott. Pl. meg volt szabva, hogyan kell a szónoknak elrendezni tógája redőit a szónoklat témája, milyensége szerint és hogyan kell átrendezni, ha hangnemet vált.
A pallium praktikusabb és kényelmesebb volt mint a tóga. A téglalap alakú köpenyt a testre tekerték, később csak a vállra terítették.
Alsóruha és otthoni viseletként a nők és a férfiak is tunikát hordtak.
Lovasok és katonák kedvelt köpenyszerű gyapjúból készült viselete volt a khlamüsz. Ezt a köntöst bal vállra vetették, s a jobb váll felett csatolták össze, így a jobb kar szabadon maradt, és könnyebb volt a mozgás harc esetén.

Római hajviselet, lábbelik, ékszerek…

Rómában divat volt a nők hajának szőkítése, festése és a póthaj viselése. Öltözetüket remekül megmunkált arany- és borostyánékszerekkel díszítették. A legáltalánosabban viselt lábbeli a szandál volt, amelynek színe és formája viselője társadalmi hovatartozását és rangját fejezte ki, pl. a patríciusok pirosat, a szenátorok feketét viseltek. A nők a kényelmes viselet mellett hegyesorrú cipőt is hordtak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
http://art-fashion.hupont.hu/10/divattortenet
http://szepuljvelem.com/2019/09/05/a-divat-tortenete/
https://akv5.wordpress.com/…/az-oltozkodes-tortenete-a-div…/
wikipédia