SumidaA BUGYI TÖRTÉNETE
A bugyi születésekor a praktikumé volt a döntő szerep, bár az is igaz, hogy a szexualitás hamar megtalálta ezt a ruhadarabot…talán nem kell megmagyarázni az okát de aki arra számít, hogy falatnyi fehérneműkön gyönyörködhet az csalódni fog.
A fehérnemű angol megnevezése (linguire), egy régi francia (linge) szóból ered melynek jelentése lenvászon, és egészen az 1850-es évekig csupán a megbotránkoztató alsóneműk megnevezésére használták.
A ma leginkább szexi jelzővel illetett fehérnemű nem volt csábítónak nevezhető kétszáz, de még hetven évvel ezelőtt sem. Írásomban igyekszem áttekinteni eme fehérneműk viselésének történetét.
A 18. század előtt általánosan a férfiak és nők egyaránt hosszú inget hordtak alsóneműként, bár van történelmi adat arra, hogy a nők már az ókori Rómában is hordtak bugyit – legalábbis sportoláshoz, ahogy a szicíliai Piazza Armerinában talált híres, 4. századi mozaikon látható „bikinis lányok” bizonyítják.
Mivel a rengeteg alsószoknya alá fölösleges lett volna még egy ruhadarab, nem mutatkozott igény a fehérneműre.
16. században azonban Medici Katalin, azzal az ürüggyel varratott magának alsóneműt, hogy biztonsággal szállhasson nyeregbe – valójában azért, hogy többet mutathasson a lábából. Találmánya nem volt hosszú életű, bár szerepelt néhány hölgy ruhatárában, de még lovagláshoz se hordták rendszeresen, amint azt az a számtalan história bizonyítja, amelyek lóról lepottyant dámákról maradtak fent.
XVI. Lajos idejében már rendelet írta elő hordását – a táncosnőknek.
Ezeknek persze semmi közük nem volt a mai falatnyi darabokhoz. A bugyit akkoriban pantallónak hívták, és egy török stílusú, nagy, bő, csipkés, térdig érő nadrágot értettek alatta, amit könnyen elrejthettek az alsószoknyák erdejében.
Ez a típusú bugyi Spanyolországban bukkant fel először, majd innen terjedt tovább a 16. században Európa más részeire.
A következő híres bugyiviselő megint egy Medici nő: Medici Mária. Számára, a feljegyzések szerint sok bugyogó készült, de ez már a 17. század közepe.
A 18. századig inkább csak az olasz arisztokrata hölgyek és a velencei kurtizánok hordták az új viseletet.
Bugyogó csak lassan vált elfogadott hétköznapi viseletté,
nemcsak a megkérdőjelezhetetlen férfiúi előjog miatt, hanem mert az orvosok a nők számára egészségtelennek tartották a zárt alsónemű viselését.
A női hosszú szárú bugyik (tulajdonképpen alsónadrágok) végül a 19. században terjedtek el széles körben. Ekkor jött divatba ugyanis az empire stílus, a testhez simuló, vékony anyagú ruhák pedig nem melegítették többé a hölgyeket – szemben a korábbi divat számtalan ruharétegével. Főként a natúr, majdnem testszínű változatok voltak népszerűek, ezek ugyanis nem villantak ki feltűnően a vékony ruha alól.
Az 1840-es években aztán megint a hatalmas abroncsos szoknyák jöttek divatba, mivel a különálló vázat egy kisebb széllökés is magasra emelhette, a bugyi a szigorú viktoriánus korban az „erkölcsös nő” ruhatárának alapdarabjává vált.
Maga Viktória királynő is hordott bugyit. Egyszerű, de finom lenvászon darabjai voltak, amelyek személyesen neki készültek: monogramja és egy korona volt rájuk hímezve.
A forradalmi újítás a 19. század vége hozott, ekkortól a bugyit középen összevarrták, így a női alsó elnyerte ma is ismert formáját.
A már teljesen elfogadott bugyi főleg selyemből, vászonból, és téli használatra flanelből készült. Szorgalmasan hordták a nők, de nyilvánosan, társaságban beszélni egyáltalán nem illett róla.
Az 1920-as évek, amikor a fiús kinézetű nők jöttek divatba, akik kényelmes, egyszerűbb szabású ruhákat viseltek. Ahogy rövidebb ruhájuk, úgy fehérneműjük is takarékosságot mutatott anyagfelhasználás terén, így a bugyi is sokkal kisebb, vékonyabb anyagú, és testhezállóbb lett.
Innentől már modern fehérneműről beszélhetünk, olyanról, ami már nekünk sem teljesen idegen. Bár a szabás és a nagyság változott időről időre, az óriás bugyogó többé nem tért vissza.
A szegényebb rétegek körében persze nem terjedt túl gyorsan a bugyiviselet.
Magyarországon még a 20. század első felében sem viseltek bugyit a szegényebb vidékek parasztasszonyai, helyette pendelyt hordtak, ami leginkább a mai miniszoknyára hasonlított.
1930-as néptánc-bemutatókon már előírás volt a bugyi viselése mivel az első sorokban ülőket zavarba ejtette a látvány.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
Wikipédia, Trendmano blog, Pinterest
https://trendmano.blog.hu/…/…/26/miota_hordanak_a_nok_bugyit
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=19255
