EGYIK LEGÉRTÉKESEBB VADVIRÁGUNK: A LÉGYBANGÓ

EGYIK LEGÉRTÉKESEBB VADVIRÁGUNK: A LÉGYBANGÓ

Bangók a kosbor félék családjába tartoznak, az orchideák rokonai. tudományos nevük görög eredetű és szemöldököt jelent, feltételezések szerint a virágaik finom, bársonyos szőrözöttsége miatt kapták ezt az elnevezést.

A rovarkutatók jöttek rá, hogy a bangók illatukban, alakjukban, továbbá a legújabb kutatások szerint még a mézajakon található bársonyos szőrzet tapintását tekintve is hasonlítanak ahhoz a rovarhoz, amely a beporzásukat végzi.

A legtöbb bangóvirág fejjel lefelé álló nőstény rovart utánoz.
Néhány kivételtől eltekintve kis méretűek de közelről szemlélve szépségük változatosságuk vetekszik a trópusi fajokéval.
A légybangó virágai hasonlítanak legjobban rovarra, a nagy kabócaölő nevű kaparódarázs fajt vonzzák.

A légybangóra rátalálni még az avatott szemlélőnek is nehéz hiszen arasznyi méretűek, virágaik nagysága 1-1,5 centiméter. Ahhoz, hogy olyannak lássuk mint a képen le kell hajolni hozzá.
Változatos élőhelyeken található: láprétek és homoki rétek találkozási zónájában, lejtősztyeppréteken, sziklagyepekben, karszt bokor – erdőkben, mészkedvelő tölgyesek tisztásain, ritkábban gyertyánosokban, nyílt ligeterdő-származékokban is megélhet.
Északi-középhegység, Bükk, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl, Soproni-dombvidék, Kisalföld, Mosoni-sík, és a Duna-Tisza közén találkozhatunk vele.

Magyarországon eddig összesen 23 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezres nagyságrendűre becsült.
légybangó (Ophrys insectifera) 1982 óta védett, fokozottan védett, természetvédelmi értéke egyedenként 250 000 forint!

Leírása:

Légybangó 10–40 cm magas, karcsú termetű faj. Világoszöld tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, 5–8 cm hosszúak és 1–3 cm szélesek. Virágzata ritkás fürt. A virág lepellevelei közül a három külső kopasz, zöldes, a két belső szálas, vöröses szőrzetű. A mézajak 4 hasábú, lapos, hosszúkás, töve felé kékesfehér, négyszögletes mintázattal. Május-júliusban virágzik.
A csírázást követően a második évben fejleszti első zöld levelét és gumóját. Ismertek klorofillhiányos egyedei, amelyek valószínűleg a gombaszimbiontától szerzik be tápanyagszükségletüket. A naposabb élőhelyeken gyakrabban virágzik.

Jellegzetes, könnyen felismerhető faj. Rokonai közül még a pókbangónak (Ophrys sphegodes) nincs mézajak-függeléke. A szarvasbangóval (Ophrys scolopax) alkotott hibridjét (O. x nelsonii) hazánkban a Turján-vidéken figyelték meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_70
Vojtkó András, in Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp.,
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.