SumidaAZ INKUBÁTOR TÖRTÉNETE
Sajnos előfordul, hogy egy baba korábban jön a világra.
A 19. század előtt a koraszülötteknek nem sok esélyük volt az életben maradásra, édesanyák ugyan próbálták szoptatni és melegíteni őket, szerencsések életben maradtak, a többség azonban nem.
Ma már van hatékony eszköz arra, hogy a védelmező anyaméhet pótolják, ez az eszköz az inkubátor.
A kis súlyú csecsemőknek nem csak az állandó testhőmérsékletet kell biztosítani (erre már korábban is tettek kísérletet meleg vizes palackokkal) de a korai születésnél több nehézéggel is szembe kell nézni az orvosoknak, amikor életben akarják tartani a ezeket a babákat.
Koraszülötteknek még nem fejlődött ki a nyelési képessége, hiába tennék őket mellre, nem tudnak szopni.
Az inkubátor…
1889-ben lépett a színre egy francia orvos, Alexandre Lion, aki vállalkozó kedvű, kreatív ember volt, és elborzadva tapasztalta, milyen sok koraszülöttnek kell meghalnia az ellátás hiánya miatt.
Abból indult ki, hogy a csecsemőnek egy olyan zárt térre van szüksége, amely nemcsak a testét tartja melegen, hanem lélegzéséhez szükséges a levegőt is. Ezért olyan szekrényszerű dobozt készíttetett, amelybe folyamatosan engedtek be felmelegített levegőt, majd a doboz tetején lévő ventilátor rendszeren keresztül engedték ki.
Azoknak a csecsemőknek, akik még nem tudtak nyelni az orrukon keresztül egy csövet vezettek be, igy adagolták a tejet. Mivel ezek a szekrény nagyon hasonlított a tojáskeltető gépekre, amelyeket inkubátoroknak hívtak, ezért ennek is ezt a nevet adták. (A szó alapja a „kotlik, tojást költ” jelentésű incubare, amely az in = bele, rá, és a cubare = fekszik szavakból állt össze.
Lion törekvéseit a nizzai önkormányzat is segítette, így az orvos 1894-ben meg tudta nyitni a Maternité Lion-t, vagyis az első olyan intézetet, amely már komoly felszereléssel és képzett ápolókkal látta el a koraszülötteket.
Minden nővér három csecsemőt gondozott.
A két óránként kötelező etetés mellett naponta mérték csecsemők súlyát és hőmérsékletét, amelynek adatait az inkubátor tetejére szerelt táblán pontosan vezettek.
Általában a koraszülöttek 45-50 százaléka maradt életben, ami jelentős fejlődés volt az előző korokhoz képest.
Inkubátor-show pénzért…
Az első években persze a kórházak még nem tülekedtek az új technológiáért, és az inkubátorok fenntartása nagyon drága volt. Ki kellett találni egy olyan megoldást, ami legalább középtávon biztosíthatta az anyagi hátteret.
Lion doktor hosszas gondolkodás után előállt egy szokatlan ötlettel…
Az 1896-os berlini világkiállításon „inkubátor-show”-t szervezett pénzért, ahol a hatás kedvéért még ápolónők is szerepeltek. Állítólag legalább százezren látták, és ez volt a kiállítás legkedveltebb attrakciója.
Sokan a fejüket csóválták, mert az életükért küzdő újszülötteket közvetlenül az erőművészek, törpék és szakállas nők mellett mutogatták.
A példa ragadós volt. Egy német származású amerikai orvos, Martin Couney volt a következő, akinél a cél szentesítette az eszközt. Lion-féle inkubátorokat működtetett, amelyekbe a kórházak által elutasított koraszülötteket fektette.
Mivel a szegény szülők nem tudtak volna fizetni az ellátásért, Couney jobb híján a legnagyobb városokban, pénzért mutogatta, gyerekestől a szerkezeteket: Londonban, Párizsban és amerikai nagyvárosokban.
Martin Couney az Egyesült Államokban telepedett le, majd a New Yorkban létrehozta a világtörténelem első (és valószínűleg egyetlen), nyaranta nyitva tartó inkubátor show-ját.
Az üzleti modell magától értetődő volt: a látogatók a 25 centbe kerülő belépőjegy megváltása után végig járhatták a kiállított inkubátorokat és megtekinthették azok „kis lakóit”. A „fellépő kisbabák” – akiket alkalmanként különféle vicces ruhákba is öltöztettek – kivétel nélkül olyan koraszülött csecsemők voltak, akiket a kórházakban nem láttak el.
A belépőkből befolyó pénzeket Couney az intézmény fenntartására és fejlesztésére fordította. Újabb és újabb inkubátorokat vásárolt és újabb és újabb ápolókat fogadott fel a csecsemők gondozására. A kiállított csecsemők szüleitől pedig mindezért egyetlen centet sem fogadott el.
Bár elszomorító és nagyon bizarr a kritikus állapotban lévő parányi kisbabák kiállítása, becslések szerint az intézmény közvetlenül 6500 újszülöttet mentett meg, évtizedes tevékenysége pedig rendkívül értékes tapasztalatokkal lendítette előre az orvostudományt.
Értéktelennek minősített életek…
Persze ahogy az már lenni szokott, ez a csoda is csak három napig tartott. A 20. század elejére az emberek megunták az inkubátorban fekvő csecsemők nézegetését, és ez a pénzforrás is elapadt a gyerekmentők számára. Ráadásul ebben az időszakban tűntek fel a tudományos életben az eugenika nevű irányzat alapelvei. A mozgalom még jóval a náci Németország felemelkedése előtt, Angliából indult, és hamar átterjedt Amerikára és Kanadára is.
Hívei szerint “minden társadalomban fenn kell tartani mesterségesen is a kedvező tulajdonságok tovább örökítését, és el kell nyomni a nemkívánatos genetikai jelenségeket”. Ennek érdekében látványosan bátorították a egészséges polgárok sokasodását, és akár állami sterilizációs programokkal is próbálták akadályozni a beteges, fogyatékos emberek szaporodását.
Ilyen körülmények között a gyakran teljesen életképtelen koraszülöttek gondozása nem élvezett prioritást egyetlen európai vagy tengerentúli országban sem….
Bár a technológia egyre fejlődött, és minden feltétel adott volt a sikerhez, a csecsemőinkubátorok csak az 1950-es évektől kezdve terjedtek el a világon. Ezután a kórházakban sorra nyíltak meg az inkubátorokkal felszerelt, koraszülött csecsemők gondozására szakosodott részlegek.
Perinatológia története hazánkban…
Magyarországon Schöpf-Mérei Ágoston közadakozásból megalapított egy szülészetre és kiemelten koraszülésre specializálódott 35 ágyas korházat.
1954-ben Budapesten a Bakáts téren szervezték meg Schöpf-Méreiről elnevezett koraszülött korházat. A szülészeti osztályt a kornak megfelelően alkalmassá tették a koraszülések levezetésére
A koraszülött ellátásban úttörő szerepe volt Dr. Kiszel János professzornak. 1962. november 1-től vezette a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának a koraszülött osztályát. Ő szervezte meg a hazai Perinatális Intenzív Centrumokat (PIC)
Végül is eltartott hetven-nyolcvan évig, de Alexandre Lion találmánya mára mégis csak elnyerte a neki járó pozíciót és megbecsülést a világban.
Minden év november 17- a koraszülöttek világnapja. Ilyekor emlékezünk meg a pici hősökről és az őket gondozó orvosokról ápolókról és nem utolsó sorban a szülőkről akik aggódva figyelik a gyermekük minden egyes lélegzetvételét.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
https://kepmas.hu/hu/a-gyerekkelteto-bizarr-tortenete
https://mult-kor.hu/koraszulttek-ezreit-mentette-meg-az-ink…
https://semmelweis.hu/u…/files/archiv/se200801/20080119.html
