KOLOZSVÁRI BÁNFFY PALOTA

KOLOZSVÁRI BÁNFFY PALOTA

A Kolozsvár főtérén álló Bánffy-palota a város méltán egyik legismertebb történeti épülete, a Szépművészeti Múzeum székhelye.
A losonci Bánffy család ősei a XIII. században tűnnek fel az okleveles forrásokban. Erdélyben a XIII-XIV. században szereztek birtokokat, griffes címerük az általuk patronált XIV. századi szászrégeni evangélikus templomban jelenik meg először. A Bánffy név a família egyes tagjainak báni méltóságára vezethető vissza.

A palota 1773 és 1786 között épült, Johann Eberhard Blaumann, böblingeni (Németország, Baden-Württemberg tartomány) származású kőfaragó és építész tervei alapján. Érdekes, hogy Blaumann 1756-ban tűnt fel Nagyszebenben, ám nem tartozott az elismert mesterek közé, ennek ellenére Bánffy György pártfogoltja lett, és az ő indítványára alkalmazta őt 1770-ben a szebeni tanács a város építőmesterének. Viszont komolyabb megbízatásáról ebben a pozíciójában sem tudni.
Bánffy György mégis vele terveztette meg az 1770-es évek elején kolozsvári „házát”. A megrendelő alapos építészeti tájékozottságáról is tanúskodik, hiszen meghatározta, hogy a főhomlokzat a római, a belső udvar pedig a jón építési stílusban készüljön. Külön kitért a helyiségek lefedési módozataira is.

Blaumann jövedelme 12000 rajnai forint, 200 veder bor és 50 köböl búza volt, mesterek bére azonban őt terhelte.

Az emeletes palota a Főtér keleti oldalán emelkedik, főhomlokzata nyugatra néz. A 67 méter hosszú és 48 méter széles épületegyüttes egy tágas, több mint 700 négyzetméteres udvart fog közre.
A palota mögött kapott helyet az istálló, a kocsiszínek és személyzeti lakások.
A rokokó elemekkel dúsított főhomlokzatot a Bánffy címert tartó két hatalmas griff díszítette, a griffek koronáját azonban a kommunista időkben eltávolították.
A palota szobordísze Anton Schuchbauer munkája, ez antik görög mitológiai alakokat jelenít meg: Mars, Minerva, Apolló, Diana, Herkules, Perszeusz. Hátsó homlokzata főkapuja feletti erkélyét griffmadarak tartják. Ezután Schuchbauer olyan jelentős megrendeléseket kapott, mint a Szent Mihály templom oltárszobrai vagy a Mária-oszlop.
A gróf 1790-ben költözött be a palotába, feleségével, az osztrák Palm Jozefával, és haláláig, 1822-ig benne lakott.
A házaspár nagy hatással volt Kolozsvárra, amely ekkor vált az erdélyi kormányzóság székhelyévé. Példájukat követve más főurak is igyekeztek a városban építkezni.

Bánffyék nem hanyagolták el a kulturális élet támogatását sem, amihez bizonyára érzékük is volt, Palm Jozefát például maga Mozart tanította.
Érdekes adat, hogy a hatalmas palota számos helyiségét már elkészülése után bérbe adták, a földszint utcai helyiségei pontosan ebből a meggondolásból különálló ajtókkal épültek üzletek számára.
A palota bővelkedett magas rangú vendégekben, 1817-ben az Erdélybe látogató I. Ferenc császár, és felesége, Karolina Auguszta szállt meg, de vendégeskedett itt Miksa főherceg is. A palotában kétszer járt Ferenc József császár és király, 1852-ben és 1887-ben.

A Bánffy György 1822-ben meghalt. Végrendeletében
gyermekeire hagyja a palotát, ám inti őket további helyiségek bérbe adására is: „Hogy pedig a kolosvári nagy házomnak jövedelme lehessen, az abban levő szobák és alkalmatosságok osztassanak és alkalmaztassanak apróbb szállásokra, oly végett, hogy azok más privátusoknak is ki adathassanak …”

A Bánffy-palotát az 1850-es évekig használta a család grófi ága, majd a bárói ág birtokolta.
Nagyobb átalakítás a huszadik század elején következett, amikor Bánffy Albert a palota második udvarára – ahol addig istállóépület állt – bérházat építtetett. Felesége, Sarolta pedig 1927-ben mozit létesített a palota első udvarán, amit az 1970-es évek elején bontottak le. A család az 1949-es államosításig lakott az épületben, ahová rövid átmeneti időszak után 1956-ban költözött be a Művészeti Múzeum.

A régi berendezésből csak néhány festményt tudtak azonosítani a Művészeti Múzeum gyűjteményében, de elképzelhető, hogy ezek másolatok, hiszen Bonchidára, Válaszútra is készültek változatok ugyanabból a képből. Megmaradtak viszont a díszteremben a korabeli, számtalanszor átfestett ablakkeretek.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
lexikon.adatbank.ro
https://www.maszol.ro/index.php/kultura
http://www.visitclujnapoca.ro/hu/