AMUNDSEN ÉS SCOTT A DÉLI-SARK MEGHÓDÍTÁSA

AMUNDSEN ÉS SCOTT A DÉLI-SARK MEGHÓDÍTÁSA

1912-ben megkezdődött a verseny a Déli-sark, az utolsó Terra incognita (ismeretlen föld) meghódításáért Scott és Amundsen között.

ROALD AMUNSEN

Roald Amundsen 1872. július 16-án született a norvégiai Borgéban. Vékony, beteges gyermek volt, de már kiskorától arról ábrándozott, hogy híres felfedező lesz. Özvegy édesanyja megnyugtatására beiratkozott ugyan az orvosi egyetemre, de anyja halála után azonnal egy fókavadász hajóra szegődött matróznak.

1897-ben már a belga Adrien de Gerlache Belgica nevű hajó első tisztjeként indult az Antarktisz felé. Az expedíció a hajó jégbe fagyott, így kénytelenek voltak áttelelni.

Amundsen már ekkor tanúbizonyságot tett fizikai és lelkierejéről: a beteg kapitány helyett átvette a parancsnokságot, egyedül élelmezte frissen lőtt fókákkal a legénységet, s tartotta bennük a lelket a hosszú, sötét sarkvidéki tél alatt.

1903-ban már vizsgázott tengerészkapitányként szervezett expedíciót az évszázadok óta keresett Északnyugati-átjáró felkutatására. 1906 nyarán a Bering-szoroson át kijutott a Csendes-óceánra. Az úton felfedezte az Északi mágneses sarkot, és néprajzi kutatásokat végzett az eszkimók között. Nem mellesleg azt is bebizonyította, hogy a legendás átjárónak gyakorlati jelentősége nincs.

Amundsent hazatérve nemzeti hősként ünnepelték. A következő években az Északi Sarkra készült de az indulás előtt értesült arról, hogy az amerikai Peary már elérte azt, ezért irányt váltott és 1910 júniusában a Déli-sark felé indult. Ezt még legénységének is csak akkor árulta el, amikor kifutottak a tengerre…..

ROBERT FALCON SCOTT

Egy tehetős sörfőző hat gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot Plymouthban. Tizenhárom évesen állt be a tengerészethez, ahol mérnöknek tanult és a torpedókra specializálódott. Felettesei igen tehetségesnek találták, már 18 évesen azt mondta róla valaki, hogy ő fogja kitűzni a brit lobogót a Déli-sarkon.

1901-ben igent mondott, amikor a Királyi Földrajzi Társaság elnöke személyesen kérte fel a brit antarktiszi expedíció vezetésére. Az expedíciót hatalmas figyelem övezte, indulása előtt maga VII. Edvárd király is látogatást tett a zászlóshajón, a Discoveryn. A három évig tartó út komoly tudományos eredményeket hozott, de Scott alaposan összekülönbözött harmadtisztjével, a később szintén sarkkutatóként híressé vált Ernest Shackletonnal.

Hazatérve Scottot hősként ünnepelték, és ő mindent elkövetett, hogy visszatérhessen a Déli-sarkra.

Közben Shackleton 1909-ben útnak indult és 160 kilométerre megközelítette a pólust, de a szélsőséges körülmények miatt visszafordulásra kényszerült.

Scott 1910. június 1-jén indult útnak, célja nemcsak a tudományos kutatás volt, hanem az is, hogy elsőként a Brit Birodalom zászloja lengjen a Déli-sarkon.

Melbourne kikötőjében azonban szűkszavú távirat várta: “Szíves tudomására hozom, hogy elindultam a Déli-sarkra: Amundsen”.

Versenyfutás az elsőségért…

A két vetélytárs még látta is egymás hajóját, mert mindketten a Ross-jéggáton, a Bálna-öbölben szálltak partra és mindketten 1911 októberében indultak a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb útvonalat választotta az Axel Heiberg-gleccseren át.
–
Az angolok szibériai pónikkal a Shackleton által “kitaposott” a Beardmore-gleccseren keresztül vágtak neki a pólusig vezető, közel ezerötszáz kilométeres útnak.
–
Amundsenék az első szakaszon 111 kilométereként élelmiszer- és tüzelő raktárakat létesítettek, ezeket a depókat magas zászlórudakkal jelölték meg.

Meredek emelkedőn jutottak fel a Központi-Antarktisz fennsíkjára, ahol a tüzelő és élelem fogytával a felesleges kutyákat megölték, húsukkal táplálták a többit, de ők is ettek belőlük.

A Déli-sarkot 1911. december 14-én érték el. Visszafelé minden harmadik nap leöltek egy kutyát, így jutottak el az első élelmiszer raktárukig.

1912. január 25-én, 99 nap, 2800 kilométer után az expedíció minden tagja épségben jutott vissza a bázisra.
–
Scott számára hamar kiderült, hogy a jégviharok közepette a pónik nem bírják a hideget és rendszeresen elakadnak a hóban. Az állatokat le kellett ölniük, ettől kezdve iszonyatos szenvedések közepette maguk húzták a súlyos szánokat.

1911 decemberének legvégén elhagyták a 87. szélességi fokot, ahonnan csak Scott és négy társa folytatta az utat.

1912. január 16-án emelkedett hangulatban érték el a Déli-sarkot, ahol azonban mérhetetlen csalódás érte őket:

Amundsen által egy hónappal korábban kitűzött norvég zászló és némi ellátmány.

Az öt angol becsületből kitűzte a brit lobogót, ám a vereség megtörte őket. A még zordabbra fordult, időnként mínusz 33 fokos hidegben így is naponta tizennégy mérföldet tettek meg, de erejük egyre fogyott. Február 7-én halt meg az első közülük.

Március 17-én egyikük önként a halált választotta, hogy ne hátráltassa a többieket. A megmaradt három felfedező március 19-én verte fel sátrát utoljára, és hiába voltak alig 18 kilométerre következő raktáruktól, kimerültségük miatt már nem tudtak továbbmenni. Néhány nappal később odavesztek az iszonyatos hóviharban, Scott utolsó, drámai naplóbejegyzése, amelyben a feleségem szót özvegyemre javította, március 29-én kelt.

Csonttá fagyott tetemükre, irataikra és a kőmintákkal telt szánokra fél évvel később bukkant a mentőcsapat. A holttesteket jégsírba temették és kőhalmot emeltek föléjük.

A drámájuk hatalmas feltűnést keltett, jóval nagyobbat, mint Amundsenék sikere, Scotték halálukban is a Déli-sark hősei lettek.

Scott vetélytársa, Amundsen 1928 júniusában tűnt el repülőgépével, amikor az Északi-sark átrepülése közben szerencsétlenül járt Umberto Nobile megmentésére indult.

A Déli-sarkon felépített amerikai kutatóbázist – amely a Föld legdélibb lakott helye – Amundsenről és Scottról nevezték el.

írta és szerkesztette Cseke Ibolya

forrás:

mult-kor.hu
tudasbazis.sulinet.hu

rubicon.hu
Wikipédia